Víztorony.hu

Mottó:
Egy történést a véletlen egybeesések határoznak meg, oly módon, hogy a véletlenül egymás mellé került információk egymást felerősítve történéssé válnak. / Az egymást felerősítő véletlenek által létrejött egyidejű történések újabb véletlenek által (tovább) erősödnek és visszafordíthatatlan változásokat okoznak. / A visszafordíthatatlan változások nem egyirányúak, ezért a véletlenek folytán (vagy) kioltják egymást, vagy felerősödnek és akkor hosszabb időre meghatározzák a jövőt. (...) A "véletlen jövő hálózatszerűen épül..." (Galántai György)

Az Európai Kulturális Alapítvány kezdeményezésére, a Budapesti őszi Fesztivál keretében, ez év október 14-én a terézvárosi Paulay Ede utca különleges program színtere lesz. Az utca névadója, a Nemzeti Színház egykori neves direktora, Paulay Ede nevenapja (október 13.) alkalmából az utcabeli kulturális műhelyekkel, vendéglőkkel, üzletekkel és nem utolsó sorban az itt lakókkal együtt utcai művészeti fesztivált rendezünk.

Paulay Ede (1836-1894), színész, rendező, 1878-1894 között a Nemzeti Színház igazgatója volt. Igazgatósága alatt a színház fénykorát élte, ő mutatta be Az ember tragédiáját, valamint Vörösmarty Csongor és Tündé-jét, magyar színpadon az első ókori művet, Szophoklész Antigoné-ját. Európai színházat hozott létre, jónevű társulattal, modern színháztechnikával. Európában elsőként ő vezettette be a színházba a villanyvilágítást. Munkáját 1881-ben Ferenc József-rend kereszttel jutalmazták. A valamikori "Két szerecsen utcza", a Terézváros egyik legrégebbi utcája mindig is nyüzsgő, élettel teli hely volt. Az egykori Petánovics-házban (ma a Párizsi Áruház épülete) volt a Terézvárosi Kaszinó, a polgárok társashelye, melynek emeletén bálokat is rendeztek. Századunk első évtizedeiben bőrösök települnek az utcába, a házak felirataiban ennek nyomait még a mai napig megtaláljuk.

Mostanában az utca újrafelvirágozásának lehetünk tanúi. A Károly körúti sarkon elegáns étterem (Művészinas), valamint új szellemű utazási központ (Vista), odébb, a 19. századi műemlékházban új kisvendéglő (Pesti Vendéglő), illetve söröző, kicsit feljebb az N-N biztosító ultramodern "ferde" üvegcsodája, egy ideiglenes kiállítótér, a "Kis Varsó", az Új Színház szecessziós épülete, a Drescher palota (Balett Intézet) sarkán a "Tütü Café", a Nagymező utcánál a valamikori utcanévről elnevezett Két szerecsen kávézó. És folytatódik a sor a Liszt Ferenc térig: Radnóti Színpad, Falafel Salátabár, Dzséró kisvendéglő, Artpool P60, Pompei Étterem. A megnyíló újabb és újabb kisvendéglők, kávézók, az új építkezések, a tatarozások azt a reményt keltik, hogy utcánk ismét a főváros egyik "békebeli" helye lesz.

Az utca történelme, a jelentős számú kulturális műhely utcabeli jelenléte, valamint Paulay Ede munkássága előtti tiszteletünk adta ötletét az egynapos utcai művészeti fesztiválnak.

Európa számos nagyvárosában találkozunk hasonló, lokális fesztivállal. Barcelona munkásnegyedének utcái és lakosai programokkal, gasztronómiai különlegességeikkel és díszleteikkel versenyeznek minden év augusztusában, a híres Garcia napokon. A párizsi Rue de Dragon fesztiválja is nevezetes.

A Budapesti őszi Fesztivál rendezvénysorozatához kapcsolódóan a szervezők - az Európai Kulturális Alapítvány, a VISTA Utazási Központ, az Új Színház, a Radnóti Színház, az Artpool P60 - olyan közösségi és kulturális programot kívánnak nyújtani a fővárosban élőknek, amelyen keresztül az idelátogatók megismerkedhetnek a főváros egy fellendülőben lévő utcájának múltjával és jelenével, történelmével és pezsgő kulturális életével, kapcsolódva a kerület városrendezési és kulturálisrehabilitáció-programjához, a Broadway-koncepcióhoz.

Rendezvényük nem titkolt célja, hogy utcánk újra a főváros kulturális és idegenforgalmi életének egyik kis központja legyen, az évente megrendezendő Ede Fesztivál pedig lehetőséget adjon az utcabeliek - lakók és kulturális műhelyek - rendszeres találkozójának.

A fesztivál ideája egyszer: mindenki, aki az utcában lakik vagy tevékenykedik a fesztivál részeként csináljon, valamit: saját működési területén vagy az utcán, bármilyen módon. Ha figyelembe vesszük a jelent meghatározó beidegződött és eltömegesedett szemléleteket, és számolunk minden olyan lehetőséggel, amely a még láthatatlan értékeket és azok új összefüggéseit láthatóvá teszi, akkor művészi szakkifejezéssel a Paulay Ede utca egy napra - névadója, a zseniális Paulay Ede direktor nevnapja alkalmából - "helyspecifikus installációvá" válik.

Paulay Ede születésének pontos dátumán viták folynak. A tokaji anyakönyv szerint 1836. március 15-én tartották a keresztelőt, a Paulay család első gyermeke valószínűleg március 12-én vagy 14-én született. Apja Paulay György mázsamesteri beosztásban sóellenőr volt, anyja Zahorai Mária öt fiúgyermeknek adott életet. Paulay Ede és két öccse az elemi iskolát a szülői háztól távol, Pesten végezték, rokonaik éltek Budán.

Ede 1844-ben, mindössze nyolcévesen már a kegyesrendiek Budai Egyetemi Gimnáziumának diákja, azonban 1849-ben - mivel a szabadságharc folyamán az iskolák beszüntették működésüket - haza kellett utaznia, tanulmányait Sátoraljaújhelyen és Kassán fejezte be. Pontosabban: 1852. július 1-ével, 29 igazolatlan óra miatt, a VII. osztály után kimaradtnak nyilvánították. Ekkor tizenhat esztendős, a kimaradása valódi oka pedig az, hogy egy kis vándortársulathoz keveredve, eleinte nem a saját nevén szerepelve, színésznek szegődött. Egy Miskolcról érkezett színtársulat fogadta be, Szigligeti Ede Párbaj, mint istenítélet című drámájának Sándoraként debütált.
1852 és 1863 között számos vándortársulattal járta az országot, majd 1863-tól egészen 1874-ig a pesti Nemzeti Színház színésze volt. Bár jelentős szerepeket kapott, nem tartották nagy színésznek. Korabeli kritikusai orrhangját és pátoszát vetették szemére, azonban színházi súgóként elismerték.

Valószínűleg egészséges önkritikai érzéke vezette Paulay Edét a pedagógiai és rendezői munka felé. 1865-től a magyar színészképzés megújítására létrejött Képezde titkára, majd tanára lett. 1874-t l pedig, nemzetibeli színészi állásáról lemondva, már tanította, heti 21 órában a színi gyakorlatot, esztétikát, szerepelemzést, lélektant, dramaturgiát. Ekkor az intézmény már "országos M. Kir. Zene- és Színművészeti Akadémia" néven működik. Amikor a drámai színészképző 1893-ban önállósul, főigazgatója - haláláig - Paulay Ede lesz. Paulay Ede tehát jelentős szerepet játszott a magyar hivatásos színészképzésben. Számos tanulmányt, színészetelméleti művet írt, mint írták róla: "együtt művelte a teóriával a praxist."

1868-ban - az ekkor még színészként működő - Paulayt Radnótfáy, a Nemzet Színház igazgatója rendezővé is kinevezi. Első munkája 1868. március 11-i bemutatóval a Hamlet volt, ebben az előadásban szólalt meg először Arany János ismert fordítása. 1868 és 1873 között számos darabot állított színpadra, köztük a Bánk bánt, az Othellót, a Szentivánéji álmot, a Rómeó és Júliát. A rendezői karriernek - időszakosan - egy váratlan esemény vetett véget: 1873 márciusában, a Salome rendezése közben, egy idétlen ugratás következtében Paulay megverte a súgót, melynek következménye az volt, hogy rendezői tevékenységével azonnali hatállyal fel kellett hagynia. Állása is csak a nyugdíjjogosultsága miatt maradt meg. Erről a furcsa esetről Paulay egy levelében Jókainak részletesen ís beszámol:

"Vasárnap éppen ebéd végeztével vendégeim érkeztek, leültek az asztalhoz, borozgattunk és vígan beszélgetve töltöttük az időt 6 óráig, én azzal a nyugodt öntudattal, hogy semmi fontos teendőm aznap nem lesz.
Nőm, ki 3 év óta, de különösen múlt évi nagy betegsége óta csak tengődik (...), láza miatt feküdt, amikor hazulról elmentem, forróságban, ágyban hagytam; s azon kérelmével távoztam, hogy az orvost küldjem el hozzá. Leginkább ezért mentem a színház udvarára (...), várva a 7 órát, hogy az orvossal beszélhessek. (...) magamra maradásom a túlbuzgó súgóban azt a jóakaratot keltette, hogy tán jobb volna hazamennem, s hozzám lépve arra kért, menjek haza, mert nőm nagyon rosszul van. Tudom, mondám én, hiszen most jövök otthonról, ágyban van. Dehogy van! - válaszolá - éppen most találkoztam vele a Kerepesi úton, maga mondta, hogy rosszul van, és hogy küldjem haza. Én a lázból támadhatott valamilyen szerencsétlenségre gondolva, rohantam haza. Ott nőmet ágyban fekve találtam, s megtudtam, hogy nem is kelt fel. Ezen a - hozzám legközelebb állótól is - méltatlan tréfán roppant dühbe jöttem, és szó nélkül rohantam vissza. (...) Szerencsétlenségemre senkivel nem találkoztam, aki csak megkérdezett volna, hogy hova sietek?... Fel a színpadra! A zene szólt! - Hol van az a ...(súgó), kiáltom, hadd verjem meg! Már lement, mondják. Hívják ide, hadd verjem meg! és nem volt, aki gátoljon! (...) A boldogtalan tudta, hogy már észre kellett vennem a csalódásomat, és mégis feljön, belép az ajtón, én dühösen rárohanok, pálcámmal megütöm, kezével védve magát eltűnik (...) később az igazgató és mások által lecsendesítve végigvártam az előadást.
Tettem súlyának teljes tudatával bírván azonnal felírtam magam, és a törvényszék összehívását kértem. (...)"

1873 és 1878 között Paulay tehát nem rendez a Nemzeti Színházban. 1878 januárjában azonban meghal Szigligeti Ede, és báró Podmaniczky Frigyes Paulayt bízza meg a drámai tagozat vezetésével. Visszatértét mind a színház tagjai, mind a korabeli kritika örömmel fogadta. Madách Az ember tragédiája című drámai költeménye, Goethe Faustja - a visszatérő rendező-dramaturg nagyvállalkozásai.

1866-tól rendszeresen készített színdarabfordításokat is, mintegy hatvan színpadi művet fordított le, túlnyomórészt, ötvennégyet, francia nyelvből, hatot németből. Fordított Goethét, Racine-t, lefordította Beaumarchais Figaróját, Schiller Ármány és szerelem című tragédiáját.

őrendezői kinevezése után hónapokkal Paulay már a Nemzeti Színház drámai részlegének vezetője. Nevéhez fűződik a színház máig is emlegetett aranykora. Podmaniczky báró, intendáns szabad kezet adott Paulaynak a szakmai kérdésekben, és biztonságos hátteret nyújtott a politikai-művelődéspolitikai életben. (Ne felejtsük el, mindketten szabadelvű nézeteket vallottak, "nagymesterei" voltak a Corvin Mátyás szabadkőműves páholynak, együtt alapították az irodalmi életet meghatározó Petőfi Társaságot.) Podmaniczky báró terjesztette fel Paulayt a Ferenc József-rend lovagkeresztje kitüntetésre.

1886 februárjában Podmaniczky lemond az állami színházak (a Nemzeti Színház és az Operaház) intendánsi tisztéről, székét többen váltogatják, majd 1891-ben Zichy Géza gróf költő-zeneszerző-zongoravirtuózt nevezték ki. A zenész intendáns érdeklődése elsősorban az opera felé fordult, ebben az időben Paulay zavartalanul dolgozhatott. Igazgatása alatt a színház szcenikai állapotát is jelentősen megváltoztatta: a színpad mélységét 2 méterrel kibővítette, bevezette a színpad elektromos megvilágítását (először Az ember tragédiája 1883-as bemutatóján alkalmazták) tűzrendészeti okok miatt felszerelték a vasfüggönyt és záporkészüléket, a nézőtérről új kijáratokat nyitottak.

1884-ben, az Erkel Sándor vezette operai tagozat kiválásakor kezdődött el a Paulay-korszak csúcsa, mely a Csongor és Tünde, Az ember tragédiája színrevitelével valamint a színház bécsi vendégjátékával teljesedett ki. Paulay igazgatása alatt a - néhány évtizede még provinciálisnak tartott - magyar színjátszás európai rangra emelkedett.

Milyen volt a magánember Paulay élete?
Első felesége a nála hét évvel idősebb színésznő, Gvozdanovits Júlia - akit még 1860-ban, Debrecenben vett feleségül - is a társulat tagja volt; 1878 februárjában az egyik előadás végén összeesett, és a következő két éven át - 1880-ban bekövetkezett haláláig - sokat betegeskedett. Paulayt felesége betegsége és halála mind érzelmileg, mind anyagilag megrázta. Három évvel felesége halála után Paulay újra megnősült. 1883-ban szerződött a Tanodából a színházba Adorján Berta, akit kikeresztelkedése után, 1884. június 22-én Paulay feleségül vett. Külföldi nászútra mentek, majd csatlakoztak az Írók és Művészek Társasága, Pulszky Ferenc vezette felvidéki társasutazásához.

Adorján Berta az esküvő után egészen férje haláláig nem lépett színpadra. Utána egzisztenciális okokból ismét munkát vállalt, de nem számított jelentős színésznőnek. Lányuk, Paulay Erzsi azonban, mint a Nemzeti Színház híres komikája, igazi karriert futott.

Paulay 1893 tavaszán - ekkor 57 éves - gyengélkedni kezdett. Egyre több időt töltött pihenéssel gödöllői házában. 1894 februárjában orvosi tanácsra Abbáziába utazott pihenni, de a váratlanul hidegre fordult idő miatt utazását megszakítva visszatért Pestre.

1894. március 9-én volt A kaméliás hölgy bemutatója, Márkus Emíliával a címszerepben. Paulay utolsó levele, nehezen olvasható kézírással, hozzá íródott.
Március 12-én, délután három órakor halt meg. Temetése napján, 1894. március 14-én a Nemzeti Színház nem tartott el adást. A ravatal Paulay lakásának szalonjában volt felállítva, a temetési menet a Nemzeti Színháztól indult. Megállt a Népszínház előtt, s úgy érkezett a Kerepesi temet be. Síremlékét 1897 szeptemberében avatták, rajta a felirat Az ember tragédiájából:

"Az eszmék erősbek
A rossz anyagnál. Ezt ledöntheti
Erőszak, az örökké élni fog."
(Székely György: Paulay Ede életműve c. tanulmánya nyomán, Magyar Színházi Intézet Bp., 1988)