A nem emberi, hanem ipari célokra épített terek gyakran makacsul őriznek magukban archetipikus formákat. Dolgozzon vagy akár lakjon az ember például víztoronyban, a torony belső, archetipikus formáinak csökkenése az átépítés folyamán elkerülhetetlen. Azonban Norbert Kostka, kölni építész más utat választott. Azzal a céllal, hogy tereket nyerjen olyan építményeket keres, amelyek többnyire ipari területeken helyezkednek el, és funkciójukat elvesztették. A műszaki berendezések eltávolítása által és irányított építési folyamatokkal többnyire szokatlan térhatásokat dolgoz ki. A terek ábrázoló- és képzőművészeti bemutató fórumként való felhasználása magától adódik. Az épület is,- bejárható szoborként- a bemutatás része lesz. A Henkel cég egykori kölni Sidol gyárának üzemrésze tíz éve van használaton kívül. Tornyának feladata a gyártáshoz szükséges hűtővíz nyomás-kiegyenlítése volt. Az Eupener utcában hosszan elnyúló ipari létesítményt sokféle, többnyire művészeti célra használják. Továbbá kisebb üzemek is használnak egyes részeket az egykori ipari épületállományból.

Tér a térben
Az egykori vasbeton víztartály 3,00 x 3,75 x 3,85 m nagyságú tér a térben. A mai galéria a 28 m magas víztorony fejében helyezkedik el. A toronyfej maga 5,5 x 6,5 x 7,0 m méretű. A fennmaradó térben az épület külső falai és a tartály falazata között egy körbejárható folyosós galéria került kialakításra acélrácsokból, ahonnan a 30 cm vastag, felfele nyitott tartályba lehet belátni. A galériát egy acéllétrával lehet megközelíteni. A helyiség megvilágítása két egymással szemben elhelyezett ablaksávval történik, amelyekhez 3-3 ablak tartozik.

Átépítés
Az újrahasznosítás előkészületeinek folyamán a gépészeti elemeket, mint az előremenő és visszatérő vízvezetékeket, szűrőt, szivattyúkat és egyéb gépészeti berendezéseket kiszerelték. A tartály mindegyik falán egy-egy 80 x 210 cm-es áttörés van, amelyeket 2-2 lépcsővel láttak el. Minden fémelemet (eredeti ablakkereteket, a galéria acélrácsait, csakúgy mint a hozzá vezető létrát) rozsdamentesítettek, védőbevonattal láttak el, és szürkére festettek. Míg a falakat fehérre, a padlót azonban a fémszerkezettel megegyező szürke színűre festették. A helyiség fűtését nem helyezték kilátásba.

Újrahasznosítás
A toronyfej ma galériaként üzemel, ahol az alkotók bemutathatják munkáikat. A tér a térben elsősorban különböző irányzatú kiállítások bemutató területeként szolgál, amelyek egyúttal a tér újszerű felfogására utalnak. Eddig S. M. Oreyzi, Frances Scholz, Daniel Tschannen, Eno Stahl, Volker Saul és Harold Berreiro művészek állították ki műveiket a víztoronyban.