Vízellátás-történeti Gyűjtemény
- Kútmúzeum
Az 1980-as években a múzeumi szakmában
dolgoztam. Abban az időben én hoztam létre Orosházán a helytörténeti
csoportot, mely kisközösség tagjai alkotó emberekből állt, és sok
hasznos dolgot végeztünk a városunk érdekében: többek között létrehoztuk
az ország egyetlen kútmúzeumát.
Adva volt a város középén egy üzemen kívül helyezett, egyedi
tervezésű, egyedi építésű, páratlanul szép víztorony, mellyel nem
tudtak mit kezdeni. A közösségünk elkérte a városi tanácstól, hogy
ipartörténeti műemléket csináljunk belőle.
Miután a víztornyot megkaptuk,
úgy döntött a kis közösség, hogy feldolgozzuk benne a kutak történetét
és látogathatóvá tesszük a múzeumi közönség számára. Mindenki
gyűjtött valamit, ki többet, ki kevesebbet. A múzeum berendezéséről
én gondoskodtam.
Miután elkészültünk, meghívtunk
a város vezetését, és bemutattuk nekik a kis múzeumunkat. Olyan
sikert arattunk vele, hogy ott a helyszínen támogatást ajánlottak
fel a továbbfejlesztéshez.
Javasolták, hogy kerítsük be - ehhez
adományoznak régi kovácsoltvas kerítéseket -, majd gyűjtsünk fémkutakat,
és alakítsunk ki kútkertet a kerítésen belül.
|
 |
Ez is megtörtént; sőt füvesítettünk és díszcserjéket
is ültettünk a kutak közé. 1983. május 5-én tartottuk a megnyitó
ünnepséget.
Már három éve üzemelt a mi kis múzeumunk,
amikor egy nap megjelent egy ismeretlen látogató, aki türelmesen
végignézett mindent, majd fölfedte magát: mérnökmúzeológus és éppen
ez a szakterülete. Felajánlotta, hogy elintézi nekünk, hogy hivatalosan
múzeummá nyilvánítsák ezt a kis létesítményt. És elintézte!
1986. október 16-i dátummal kaptuk
meg a működési engedélyt, amely szerint "Vízellátás-történeti
Gyűjtemény" a nevünk, a szakgyűjtemények közé sorolnak minket,
és szakmailag az esztergomi Magyar Vízügyi Múzeumnak vagyunk alárendelve.
Javasolták egyben azt is, hogy használjuk csak nyugodtan továbbra
is a "Kútmúzeum" nevet, mert ez az egyetlen ilyen az országban.
Azóta egyre jobban odafigyelnek a kis múzeumunkra. Számtalan
újságcikk jelent meg már róla, a rádióban is megemlítették nem egyszer,
a televízióban pedig már huszonhétszer mutatták be a legkülönbözőbb
műsorban. Jelenleg folyamatban van az épület műemlékké nyilvánítása
is.
Fenntartását a helyi Csatorna- és
Vízmű Üzemmérnökség vállalta magára, jómagam pedig közben nyugdijas
lettem, és életem végéig elvállaltam a kezelését és gondozását ennek
az érdekes kis múzeumnak, melyet megszületése óta "az ország
legkisebb múzeumának" is becéznek.
Kiss Horváth Sándor
Forrás: museum.hu
|
Keresés 
Fórum 
