A víztorony története:
A makói víztorony szerkezetileg 1964-66 között készült a MÉLYÉPTERV (Söpkéz Gusztáv) tervei alapján csúszózsalus technológiával. Az utómunkálatok és a javítások elvégzése után 1968 tavaszán történt meg az üzembe helyezés.

Szerkezete:
Vasbetonból épült lemezalapra támaszkodik mind a feljárólépcsőt befoglaló, körgyűrű keresztmetszetű orsófal, mind a torony külső héját képező csillag alakú vasbeton "köpeny".

Ez utóbbi a kiinduló mérettől lineárisan növekvő mérettel éri el szerkezeti tetőpontját, ami egyben a két részre osztott víztároló medencét is lezárja, illetve a külső körjárda mellvédjét is képezi.

A tornyot 4 körtárcsa formájú vasbeton lemez merevíti, mely lemezek egyúttal az egyenletesen növekvő átmérőjű külső, csillag alakú köpeny megfelelő geometriáját biztosítják (távtartó elemek).

A víztároló medencék összesen 800 m³ víz befogadására készültek. A belső medence 340 m³, a külső medence 460 m³ térfogatú. A külső medence külső határoló fala a csillag alakú köpenyfal.

A két medencét körgyűrű alakú fal választja el egymástól, a belső medence belső fala maga az orsófal. A víztároló medencéket lezáró vasbeton lemez egyben járható födém is - innen lehet a medencéket hágcsókon megközelíteni. A toronyszerkezetet tölcsér alakú vasbeton tetőlemez zárja le.

Érdekessége:
A víztároló medencéket lezáró járható vasbeton födémről (megfelelő védőberendezések mellett) gyönyörű kilátás nyílik a városra és a térség falvaira. Rendszeresen gyermek és felnőtt érdeklődők nézhetik a panorámát.

Az érdeklődők megnézhetik, hogy merre vannak a víztoronyból a fő égtájak valamint milyen messze és merre van Makó Jeruzsálemtől vagyis Jeruzsálem Makótól. A szólás igazi története is olvasható a víztorony tetején.