Jelképpé válhat a víztorony
Az első víztornya volt Győrnek, s bár egyre csökkenő kapacitással, de ma is működik. Két éve védelem alatt áll, s rövidesen felújítva válik jelképpé Gyárvárosban.
Van, ami elmúlik, s van, ami marad: Győrben a Belváros és Gyárváros határán lassan eltűnnek a vagongyári épületek, hogy helyükön üzletközpont épüljön, a sarkon viszont marad a víztorony, mi több, az új tulajdonosok jelképüknek szeretnék, reklámjaikban ezzel különböztetve meg a győri Árkádot a többitől.
Védelem alatt áll
Maga a torony finoman szólva nem igazán szép, ám mégis oka van, hogy 2002-ben a város közgyűlése – emléktáblán is megörökítve – helyi egyedi védelem alá helyezte. Ez ugyanis Győr első víztornya és még ma is működik. Igaz, már csupán ipari vizet szolgáltat, s a folyamatosan csökkenő igények miatt abból is egyre kevesebbet – múltja azonban feltétlenül megérdemli a megbecsülést. A toronyőrként ismert Lánczi András, az ország víztornyainak megszállott feltérképezője legalább ezen nem kesereghet internetes honlapján.
Győrnek ma már öt víztornya van, a legújabb Szabadhegyen nemrégiben készült el, igazi modern építmény, úgy tervezték, hogy kilátóként is működhessen majd.
Lajt helyett vezetéket
Győr első víztornyának története azzal kezdődött, hogy a város tanácsa 1882 júliusában elutasította a „vizes talyigások" kérelmét, miszerint kézi szivattyúval, csővezetéken emelnék ki a Dunából a vizet, amit lajtokban eljuttatnak a lakossághoz, mert a partról merített víz minősége sokat romlott. A városi tanács bizottsága azért mondott nemet a kérésre, mert bízott benne, hogy sikeres lesz a „nagyvízvezeték" építésére indított mozgalom.
A győri vízmű történetéből tudjuk, az 1703. évi telekkönyvi adatok szerint a város területén 120 ásott kutat tartottak nyilván. Későbbről pontos adatok nincsenek, de száz évvel ezelőtt a kutak száma 160–180 lehetett. A lakosság ellátásában nagy szerepet játszottak a „vizes talyigások", akik állandóan járták a várost, hogy a folyókból töltött tartályaikból ivásra, főzésre, mosásra alkalmas vizet adjanak el.
|
 |
A döntés után gyorsan
A vízvezetéki mozgalomban kiemelkedő szerepet játszott Bierbauer Lipót bencés tanár, aki naplójában is rögzítette nem kevesebb, mint kilenc év vesződségeit. Végül is 1883 júniusában alakult meg a Győri Vízvezeték Rt., igazgatósága augusztusban már ki is adta az építési megbízásokat. A vízvezetéki művet kevesebb mint egy év múlva ceremónia nélkül üzembe helyezték, egy hónap elteltével már 230 ház volt a hálózatra kötve.
A vezetékes ivóvíz-szolgáltatás annyira megtetszett a lakosságnak, hogy az addigi (személyenként napi 60 liter) víz többszörösét, 170 litert „pocsékolt".
A rendszerhez víztorony is tartozott, ezt Koller János helyi építőmester mint legolcsóbb ajánlattevő építette, a víztorony faburkolatát és tetőfedését a Hets testvérek győri cége készítette. Eredetileg a tartályrész is szögletes volt, akár maga a toronyépület, ám a víz többször is szétnyomta, így kapta ma is látható formáját.
| Forrás: Xantus János Múzeum gyűjteménye |
Ráfér a csinosítás
A torony, mint említettük, helyi védettséget élvez, városképi megfontolásból reklámok nem helyezhetők el rajta, noha sok cég jó pénzért megvenné ezt a nagy, kiemelkedő felületet. Az Árkád építői megkeresték az üzemeltető vízművet: jelképnek szeretnék a leendő üzletközpont melletti víztornyot használni, reklámjaikban, céges papírjaikon stb. megkülönböztetésként feltüntetni a torony rajzát, képét. Ezért anyagi áldozatokra is (információink szerint legalább 10 millió forint körüli összegre) hajlandók, ebből a pénzből ki lehetne csinosítani a tornyot. A város részéről ennek így nincs is akadálya, ha az építőcég, az ECE megszerzi az engedélyeket. Szó lehet még a szerződésben arról, hogy a céget elővásárlási jog illeti meg, ha a város egykoron úgy gondolná, nem tartja tulajdonában a gyárvárosi víztornyot.
J. F.
2004-01-20
Kisalföld Online
|
Keresés 
Fórum 
