A szolnoki Verseghy Ferenc Könyvtár gyűjteményéből

Fotók: Kósa Károly

A víztorony területe A város első hidroglóbusza az Erzsébet liget közepén épült 1960-ban tároló kapacitása 50m³ volt. A 25m magas fémtornyot három acélsodrony tartotta függőlegesen. A városi ivóvízhálózat robbanásszerű fejlődése és a megnövekedett vízigény új, nagyobb torony építését tette szükségessé. A toronynak a városi kertészet területének kettészelésével, egy közel egy hektáros részt sikerült találni.

Az új víztorony 50 m-es magasságával, 800 tonna maximális víztartalmával impozáns óriásként emelkedik fölénk. A város legmagasabb építményéről lélegzetelállító panorámát láthat az a szerencsés, aki feljut. Ha nem szédül, és gondolatban hajlandó velem részt venni egy kora reggeli izgalmas kalandban, akkor megmásszuk a létrákat. Kérem, tartson velem! Belépek a torony vasajtaján. Vigyázzon magas a küszöb!

Elindulok az elso acélhágcsón. 8 m-enként pihenőt tartunk. 5 pihenő után a torony beszűkül. Felérünk, óvatosan kitolnám a tetőajtót, de hirtelen szélroham csaknem kitépi a kezemből. Félelmetes, innen mindent látok, ami ehhez a városhoz köt. A hajnali nap ködpárába burkolja a keletre fekvő Erzsébet ligetet. A fák sárga-narancs lombjainak látványa, még e gyenge fényben is felséges...

Ellentétben a torony tetején tapasztalhatóval, a tó szintjén csak enyhe szellő fodrozza a vizet. Pontosan délen a strandot láthatjuk. A medencék víztükre sima, a park fáinak tükörképe békésen úszik azokban. Nyugatra a református temetőt, észak-nyugatra a sportcentrumot, észak-keletre egy a víztorony területével azonos méretu üres telket találunk. E terület nem is olyan régen még üvegházat is tartalmazó kertészetként működött. Majd egy kemping tervei készültek rá.

Maradandó emlékként készítek néhány fényképet. Lefelé menet elhatároztam, hogy a panorámát télen és napnyugtakor is megörökítem. A torony testéből kilépve, pillantsunk vissza a fürdo felé. Úgy 50m-re a III. sz. kút ontja a gozét a friss reggeli levegőbe. Egy pillanatra örökzöldek, (Sequioak, Pinusok, Juniperusok) gyönyörűséges csemetekertjét láttam a magunk körül. Ó csak káprázat volt, melyet képzeletem vetített e giz-gazos terület helyére...

Ismeretlen szerző
(a neten találtam évekkel ezelőtt, most iderakom a képekhez...)