Kistarcsáról még ma is sok embernek a volt internálótábor jut
eszébe, betonkerítéssel, szögesdróttal, őrtornyokkal, gépfegyverekkel, kutyákkal.
Már a második világháború előtt is volt itt internálótábor. A falu testéből szakítottak
ki hozzá 18 ezer négyzetmétert.
A Magyar Királyi Államrendőrség toloncosztálya a területen belüre került Ganz-kolóniáról
kitelepítette a munkáscsaládokat, és helyüket munkakerülők, csavargók, prostituáltak
foglalták el, továbbá politikai felforgató elemek is kerültek ide, például Rajk
László 1931-ben.
A háború alatt az öt pavilonban melléjük kerültek a deportálás előtt álló zsidók.
1945 márciusában már a bujkáló nyilasokat gyűjtötték ide, majd még abban az évben
rendőrlaktanya lett.
|
1949-ben megtetszett Péter Gábornak és az Államvédelmi Hatóság
rátette a kezét, biztonsági őrizettel, kihallgatószobákkal, szigorított cellákkal.
Ide telepítették a Budai Déli Központi Internálótábor (Ma Petőfi laktanya a Budaörsi
úton) több ezer foglyát. Újabb épületeket emeltek, a föld alatt is berendezkedtek.
1953-ban a Belügyminisztérium oktatási, kiképzési intézménye lett. Rendőrök, határőrök
tanultak itt. 1956 novemberétől átmentileg ismét az állambiztonsági szerveké lett.
Aztán folyt tovább az oktatás tiszthelyetteseknek, tartalékos tiszteknek.
1993-tól 1995-ig idegenrendészeti objektum: a rendőri ezred kényszerszállást biztosított
benne a világ minden részéről idevetődő, a legkülönbözőbb nemzetiségű átutazó,
hontalan, szökött, üldözött embereknek. A tábort 1995-ben bezárták.
Forrás: Kistarcsa és Környéke
terebess.hu/kistarcsa
|