A hajmáskéri "katonakastély"
Halott rész Hajmáskér határában. Hatalmas épületek, ürességtől kongó falak, felégetett parketta és szemét. A gazos parkban és a málladozó falak között sétálgatva már csak az egykor ott élők szelleme kísért. A környékbeliek különböző történeteket mesélnek a ma egyszerűen csak "kastélyként" emlegetett épületekről.

Vannak, akiknek Mária Terézia, másoknak pedig Horthy Miklós neve ugrik be elsőre, pedig az épületeket 1906-ban, az Osztrák-Magyar Monarchia idején császársági és királyi tüzérségi "lövőiskolának" építették. Az akkoriban 1300 lakosú településen három év alatt egy modern városrész született, ahol több ezer katonát helyeztek el. Akkori mércével mérve a tábort kiválóan felszerelték.

A közművesített lakások mellett üzemelt itt kaszinó, vendéglő, templom, iskola, sőt még kórház is. A mintegy kilenc hold nagyságú parkot fákkal ültették körül, kialakítottak egy mesterséges tavat is íves fahíddal. Igaz, a falulakó nem sokat élvezhettek mindebből, hiszen ők a területre csak a csendőrségtől kapott igazolvánnyal léphettek be. Aztán jött két világháború. Az első nem okozott komolyabb gondokat, annál többet a második.

Megjelentek a németek, majd az oroszok. Utóbbiak évtizedes jelenlétét a falakon látható cirill betűs feliratok miatt tagadni sem lehetne, ám a falakba vésett "írásos emlékek" az itt történt átalakításnak és pusztításnak csak egy csekély részét jelentik. A templomból mozit csináltak, a lovardából színháztermet, a tavat feltöltötték, a kastély köré pedig emeletes házakat építettek. Egy utasítás miatt pedig - mely szerint minden fának nyolc méter magasnak kell lenni - gyakorlatilag tönkretették szinte az egész parkot.