A város képviselőtestületének ki kellett választania azt az embert, aki kezébe vegye a város vezetését, hogy egy új, szebb Gyöngyöst építsen. A testület erre a feladatra Dr. Puky Árpád személyét nevezte ki, aki 1919. november 8-án tett esküt. A polgármester koncepciója felszabadította a II. Speyer-kölcsön nagy részét.

A hatalmas összeget városfejlesztési célokra, így a villamos- és vízhálózat átépítésére használhatták. Az akkoriban kitűnőnek számító víz és elektromos berendezések biztosíthatták Gyöngyösnek nemcsak a tűzoltás lehetőségét, hanem a háztartások zavartalan ellátását, és egyben mentességet minden betegségtől, amelyeket a rossz víz okozott.

Végül is a tanács mérnöki hivatala 1926. szeptember 25-én a 9288/ki.1926. számú véghatározatával adja ki a Városi Vízmű Víztorony építésére az engedélyt, amelyben tudomásul veszi, hogy az építkezést Beinstein, Káldor és Becsei és a Gyöngyösi Cementárugyár iparigazolvánnyal bíró vállalkozó végzi, felelős szakiparos pedig Fodor Károly képesített építőmester lesz.

Az építést 1926 végén elkezdték. A vasbeton fogadószintre a földszint magasságáig, a kör alaprajz szerint kő falat építettek. E fal mögé támaszkodnak az 550 m3 víz súlyát hordó, 4 szint magas kő és beton pillérek. A pillérek között vázkitöltésként téglafalat emeltek. A medence alsó szintjéig, a földszinttel is számolva 5 kör-terem alakult ki. A szintek kétkarú vasbeton lépesőkkel közelíthetők meg. A víztartályhoz a hatodik szintre csigalépcső vezet.

A vízmedence fedetlen, de a felé épített tetőszerkezet pormentesen zárt. A torony (és egyben az akkori város) legmagasabb pontjára egy hágcsón lehet feljutni a tűzoltó őrhelyhez.
Wálder Gyula a város egyik legszebb címerét helyezte el a víztornyon. A barokkizáló jegyeket magán viselő alkotás a torony déli pilléreinek vázkitöltő falába épült. Külön dísze a címer keretét alkotó szőlőfürt fonat, mellyel utalt a tervező a lakosság fő tevékenységére, a szőlészetre, borászatra. A címer alsó részén monogramját is elhelyeztette.

Egy, a századforduló utáni monográfia az alábbiak szerint ír az új Gyöngyösi Vízműről:
"A Gyöngyösi Vízművek Magyarország egyik legmodernebb városi közműüzeme, épült 1927-ben 1.800.000.-P. költséggel. 3 artézi kút vize kifogástalanul látja el az üzemet kitűnő ivóvizet szolgáltatva a város közönségének. A vezetéki hálózat hossza 21.500 m. és mintegy 750 ház van a hálózatba bekapcsolva. Azon házak lakóit, amelyekben nincs vezeték, a város különböző pontjain felállított 46 közkút látja el. Tűzbiztonsági csap 145 van elhelyezve a város különböző pontjain. A vízműveknek - biztonsági szempontból
a város áramellátásától független távvezetéke van."

(Magyar városok és vármegyék monográfiája XX. Heves Vármegyei Ismertető és Adattár 8p. 1936. Gyöngyös megyei város. Írta: Follajtár Ernő.)

Dr. Bozsik Pál prépost-plébános megáldotta a város köztisztaságát, közegészségügyét és tűzvédelmét szolgálni hivatott három artézi kutat, s egyiket a Főtemplom védőszentjéről, Szent Bertalanról, a másodikat Kemény János nyugalmazott polgármester védőszentjéről, nepomuki Szent Jánosról, a harmadikat Hanisz Imre, a város jótevője védőszentjéről, Szent Imre hercegről nevezte el.
Testületünk a vízvezeték üzembehelyezése után több gyakorlatot tartott, hogy kipróbálja annak nyomó erejét a város különböző pontjain."

(A Gyöngyösi Önkéntes Tüzoltó- és Mentőegyesület története. Gyöngyös 1941. Dezséri Bachó László.)

Jelenleg a víztorony a város vízellátásában másodrendű szerepet játszik. Az 1960-as években elkészült a sárhegyi 2 x 1000 m³-es víztározó medence, amely a Wálder-féle torony vízszintje felett 20 méterrel épült. A sárhegyi tározó megépítése a Gyöngyösön elkészült magasházak ellátása miatt vált szükségessé.
Az 1927-ben elkészült torony fő vezetékrendszerébe elektromos tolózárat építettek be, amely a kibővített városi rendszer 2 bar nyomás csökkenése esetén automatikusan kapcsolja be a hálózatba az 550 m3-es víztartályt.

Összeállította:
Városi Tanács VB. Müszaki Osztálya
Gyöngyös
Szilágyi Attila előadó
1987. április
Szabó Béla oszt. vez. főmérnök