A torony belső terét a medence alatt és felett födémek osztják. A legalsó külső tér felőli elhatároláson túl raktározás célját is szolgálja. A gömbkupola alatti térben a tolózárak és a szükséges esőkapcsolatok helyezkednek el. A tározórekeszeket lefedő födém részben szabad, részben fedett. A zárt térben végezhető medencék fertőtlenítése, illetve tisztítása. Ennek oldalfala üvegtáblából készített körhengerfal, míg tetőfödéme törtlemez-szerkezet. E kettő együttesen képezi a torony lezárását. A tört pálca tagozatra emlékeztető tetőperem a toronyköpeny kettősen görbült felületét jól egészíti ki.

A víztorony statikailag körszimmetrikus forgáshéjakból összeállított. Az üzemi szempontból kettéosztott medencetért kívülről a hiperboloid fal, alulról gömbsüveg kupola határolja, míg közepén egy hengeres orsótér vezet fel a torony tetejére. A két medencét a forgáshéjak csomópontjában csatlakoztatott hengerfal választja ketté. A medencék lefedését alakra nézve körgyűrű lemezek képezik. Az egyenlőtlen süllyedésekből származó nagy igénybevételek szükségessé tették ezen körgyűrű alakú lemezek statikailag határozottá tételét, amit a sugárirányú felszeleteléssel értünk el.

A toronytörzs a külső medencefal folytatását képező hiperboloid fal, mely a már említett 12 db pillérre támaszkodik. A pillérek trapezoéder kiképzése a torony alátámasztására mindkét irányban igen nagy merevséget biztosít. A pilléreket vb. körgyűrű alaptest hordja, az altalaj igen jó teherbírású homokos kavics.

A műtárgy kivitelezése 1962. év őszén kezdődött.

Az alapozás és a pillérek elkészülte után az állványozással folytatódott a munka. Az állványzat, mely nem elsődleges tartószerkezet volt, ritkított árbocállvány, koncentrikus körök mentén telepített oszlopokkal és szintenkénti körgyűrű munkaszint kialakítással. A köpenyhéj zsaluzata ettől majdnem teljesen független volt. Mindössze a felső perem menti vezérmintaívet helyeztük arra. Az alsó mintaív gyűrű a már elkészült pillérek között, független, nehézállvány hordta. E két mintaív közé, műszeres kitűzés után helyezték el a geometriai felületre illeszthető, egyenes minta-palló alkotósort. A gyalult zsaluzatot ezekre ellenkező irányú hajlásra szintén egyenesek mentén szegezték fel.

A keskeny zsaluzódeszkák alkalmazása az elkerülhetetlen, síkból való torzulást igen szűk határok közé szorította. A zsaluzatot mintapallókkal együtt, a teljes elkészülés után feszítőgyűrűk segítségével túlemeltük. Így a zsaluzat merevvé vált és teljesen önhordó lett, az alsó perem mentén való alátámasztása egyértelműen elégséges volt. A belső oldal zsaluzása előregyártott táblákkal, betonozással egyidőben szakaszosan készült.

A medencetéri köpenyfal vasszerelésével egyidőben helyezték el az acélpáncélcsőbe helyezett feszítőkábeleket. A V-alakú huzalkötegek a geometriai egyenes alkotókat követték. A köpenyszakasz megszilárdulása után került sor a feszítés végrehajtására. A Huzalkötegeket két végükön egyszerre feszftették, a perem mentén egyenletes kiosztásban. A feszítőkábeleket az acélpáncélcsőben - hidrosztatikai nyomást igénybe véve - felülről cemanthabarccsal injektáltuk ki. Ennek helyességéről utólagos véséssel gy8z8dtünk meg.

A toronyköpeny felületét fehérre kívántuk színezni. Előbb Wallkyd-festék jött szóba, de a fellépő páradiffúzió miatt ezt elvetettük és helyette a helyszínen kikísérletezett fehér-normálcement, valamint mész-alapanyagú habarcsot hordtunk fel ritka, nem teljesen fedő seprő-fröcskölés útján. A pillérek grafitszürkék, a felettük levő térelhatároló födém alulról látható felülete hideg-zöld színű, míg a lépcsőházi hengerfal mezőtúri téglával burkolt.

A törtlem eztető alsó felülete terrakotta színű. Úgy véljük, hogy a tervezők és a kivitelezők egyébként is kívánatosnak tartott - jó együttműködése meghozta a gyümölcsét és így az elkészült műtárgy majdnem teljesen fedi a tervező elképzelését. és ez annál inkább értékes, mert ez az ország első kétirányban feszített forgási héjszerkezetű víztornya.
M. I.-V. I.

Forrás: Műszaki tervezés 1965/2. száma

Vákár Tibor