|
|
|
|
|
|
|
Ybl
tervezte az aradi víztornyot?
Elfolyó lehetőségek
Miközben az idén 110 éves aradi
víztorony turisztikai hasznosítására a tulajdonosnak nincs elegendő
pénze, a város pedig megbújik a háttérben, egyre biztosabbnak látszik,
hogy a víztorony terveit vagy egy Ybl rokon, vagy a budapesti Ybl-tervezőiroda
készítette.
- Nagyon szeretném, ha egyszer a
polgármester is eljönne ide, a víztoronyba, a helyszínen megnézni,
mit kellene még közösen tennünk, hogy vonzó turisztikai célpontja
legyen Aradnak - osztotta meg a Nyugati Jelennel egyik álmát Horia
Trută, az aradi víztorony tulajdonosa.
Ha máshol a világban nem annyira
furcsa, hogy egy történelmi értékű építmény magánkézben van, mifelénk
még kuriózumnak számít. Persze, a tizenhat évvel ezelőtti suttogások,
amikor Trută máig számtalan megválaszolatlan kérdést hagyva megvásárolta
a vízművektől az idén 110. születésnapját ünneplő tornyot, mára
rég elcsitultak, s most a tulajdonos úgy érzi, itt az ideje, hogy
a létesítmény meglátogatása Arad egyik izgalmas és érdekes programja
legyen.
Sokan nem is tudják, hogy a víztorony kapuja nyitva, az emeleteken
berendezett múzeumot, a képzőművészeti galériát bárki meglátogathatja.
És érdemes egyszer bebarangolni az emeleteket, hisz a tulajdonos
rengeteg magyar vonatkozású, egyenként feliratozott emléket, tárgyat,
fotót tud mutatni az érdeklődőknek.
Azt tervezi, hogy a víz múzeumát
alakítja ki legalább két emeleten, kiemelve a víz szerepét a népek
kultúrájában, lelki világában. Ehhez már több tucatnyi tárgy - az
egyszerű csapoktól a csöveken és mosdókon át a fürdőkádig - áll
rendelkezésre, csakhogy ezek zömét restaurálni kellene. S mivel
a víz ellentéte a tűz, Trută a tűzoltással, tűzoltókkal kapcsolatos
régi és ritka használati eszközöket is gyűjti. Az udvaron múlt századi
tűzoltókocsik, szivattyúk, a múzeumban sisakok, zászlók, gázmaszkok,
Szt. Flórián-szobor és számtalan, a tűzoltással kapcsolatos tárgyi
emlék látható.
De a tulajdonos magát az egykori víztartályt is hasznosítani kívánja,
például kamara előadásokra, kiállító teremnek. A 300 tonna víz befogadására
alkalmas tartály a mai napig remek állapotban található, a látogató
nyugodtan sétálhat a vízköves acéllapokon. A toronyból pedig a kilátás
a városra maradandó emlék.
Még egy képeslap se
Minden kiállítási tárgy rendezésre, osztályozásra és főként reklámozásra
vár. Csakhogy ehhez a kft. saját ereje most már édeskevés, a lehetőségek,
tervek túlnőttek a vállalkozáson. A bő másfél évtized alatt a Galeriile
Turnul de apă nevű cégnek sikerült rendbe tennie a torony belsejét,
sőt két, egymástól független szakértő is megállapította, hogy az
építmény struktúrája stabil és biztonságos.
|
|
A tulajdonossal való beszélgetésből kiderült, örömest fogadnák,
ha a város partner lenne a víztorony, a múzeum, a galéria közös
turisztikai értékesítésében. Más forrásból származó információink
szerint Trută talán hajlandó lenne eladni az építményt az önkormányzatnak,
ugyanis a telek nem az övé, hanem az államé, a terület átírása
pedig a kft.-re, úgy tűnik, túl nagy falat, a szükséges dokumentáció,
politikai lobbi előteremtése megoldatlan feladat. Persze, első
körben Trută annak is örülne, ha a város burkolatkőre cserélné
a töredezett, gödrös járdát, megoldaná a díszkivilágítást, segítene
a reklámozásban.
- Szégyellem magam, de ha idegenek jönnek látogatóba, egy prospektusom,
egy leírásom, egy képeslapom sincs a víztoronyról, amit adhatnék
? panaszkodott a tulajdonos. ? Pedig innen a Megbékélés parkból
sok külföldi jön át hozzánk is.
Igaz, a 46 méter magas víztorony, amelynek tartályát 1956-ban
töltötték fel utoljára, nem az egyetlen történelmi emléke a városnak,
amelyet képtelen ?eladni? a turistáknak. A rossz nyelvek szerint
az önkormányzat azért tolta mellékvágányra az ügyet, mert a torony
magánkézben van, csakhogy azóta kitalálták az úgynevezett ppp-konfigurációt,
ami a magán- és a közszféra együttes fellépését oldja meg.
Izgalmas gyökerek
A torony történetének, vonzerejének váratlan gellert adna, ha
valóban bebizonyosodna, hogy a terveket a világhírű Ybl család
egyik tagja készítette. Természetesen senki nem gondolja, hogy
maga Ybl Miklós tervezte az aradi víztornyot, de számos jel és
kutatás arra utal, hogy vagy az Ybl-iroda, vagy az egyik rokon
tervezte a tornyot. Ennek bebizonyítására igényelné Trută a budapesti
Ybl-múzeum támogatását, hisz ha valóban kiderülne, hogy az aradi
víztorony gyökerei az Ybl-névhez kapcsolhatók, ez mindenképpen
megsokszorozná vonzerejét.
A torony kivitelezését egyébként annak idején két, a munkát pályázat
útján elnyert angol cég végezte.
A múlt faggatása mellett azonban most nagyon fontos a jelen is;
föntről látszik igazán, hogy a torony környéke, az omladozó régi
bérházak, szemétkupacok inkább riasztják az érdeklődőket. Igaz,
hogy a városi tanács megszavazott már egy rendezési tervet, amelynek
értelmében ezeket az értéktelen szociális lakásokat lebontják,
és a Szabadság-szobortól a víztoronyig terjedő részt egységes
egészként átépítik; a kérdés csak az, hogy mikor, hisz az ott
lakó néhány családnak először is másik lakást kell felajánlani,
s csak utána küldhetik a buldózert.
Addig azonban, minimális beruházással, a város is hozzájárulhatna
a környék átpofozásához.
Irházi János
|
|
|
|
|
|
|
Aradi értékek a Víztorony Galériában
Utazás a múltba
Víz és kulturális örökség címmel kiállítás-sorozat nyílt tegnap a nyilvánosság
előtt az aradi Víztorony Galériában. A bemutatót mindenképpen érdemes megnézni,
a szervezők minden emeletet másképp rendeztek be, a szemlélők betekintést
nyerhetnek Arad történelmébe, ismerkedhetnek a város fennmaradt értékeivel
és számos értékes művészi alkotással.
Érdemes megnézni
Horia Trută, a víztorony tulajdonosa szerint a megyei
múzeum, a sürgősségi felügyelőség, az erdészeti igazgatóság, a könyvtár,
a kulturális központ, az Aurel Vlaicu Egyetem és a Maros-ártér Tájvédelmi
Terület közös öszszefogásával létrejött kulturális objektum első emeletén
a Maros-ártér környékéről, természeti értékeiről, turisztikai célpontjairól
gyűjtöttek össze képeket, dokumentumokat.
A második emelet az aradi ’70–80-as évek művészi alkotásainak,
főként festményeinek ad teret, ismert aradi művészek munkáit lehet megtekinteni.
A következő emeleten nagyszüleink, dédapáink által használt, háztartási
eszközök, edények láthatók. Főként az elmúlt időkről oly keveset tudó
fiataloknak érdekes láttvány lehet, milyen fürdőkádakban tisztálkodtak
régen, milyenek voltak az 1900-as évek elején a kancsók, mosdók, szódásüvegek
stb. A negyedik emeleten A tűzoltók jelentik címmel a régi tűzoltó-felszerelésekből,
-szerszámokból, -egyenruhákból állítottak ki néhányat, majd a város vízellátására
használatos tárgyak következnek. A torony hátsó udvarán szintén tűzoltók
által használt régi gépeket, pumpákat, szekereket sorakoztattak fel.
A merészebbek felmehetnek a toronyba, ahol tegnap épp
a mintegy 400 tonnás medencének a megvilágításán dolgoztak. A pincehelyiséget
a művészek klubjává alakítják át.
Az ízlésesen és változatosan berendezett víztorony
minden bizonnyal nemcsak az aradiak, hanem a külföldiek számára is tartogat
meglepetéseket.
Gheorghe Schwartz aradi író a megnyitón elmondta: reméli,
hogy a víztorony olyan múzeumnak fog majd otthont biztosítani, ahol elfelejtett
mesterségeket ismertethetnek meg, kezdő és profi művészek alkotásait állíthatják
ki. – Ez lehetne az ország nyugati részének legnagyobb múzeuma és miért
ne, akár az országé is – mondta.
Florin Didilescu megyei könyvtárigazgató örömmel nyugtázta,
hogy a megnyitóra sokan eljöttek, önszántukból, kíváncsiságból: – Alkalmat
ad a fiataloknak, hogy kicsit utazgassanak a múltba és felderítsék Arad
rejtett részeit.
A szervezők, az aradi kulturális élet ismert személyiségei
mind egyetértettek abban, hogy a galéria megnyitása fontos lépés a város
turisztikai fellendítésére és remélhetően, egyre többen látogatják meg
a kiállítást.
Tegnap még ingyenes volt a belépés, a víztorony vezetője
szerint nem lehet tudni, hogy a következő időszakban milyen tarifákról
döntenek. Remélhetően nem túl magasakról, hisz nem a bevétel lenne a lényeg,
hanem az, hogy minél több embert vonzzanak a toronyba, és élénken őrizhessék
meg a látogatás emlékezetében a régi (és talán jelenkori) aradi élet legfontosabb,
legértékesebb mozzanatait.
Sólya R. Emília
(2005. szeptember 18.)
|
|