Az alábbi képeken látható vetített látványt 2000-ben az
Interspace Magic Factory
készítette.

Különös hatást kelt és kihívást jelentett ehhez hozzárendelni a mai kísérleti elektronikus zenét, illetve a festményeket a szokványos vászon helyett modern technológiai szűrőn át közzétenni, mondta el Bajka Péter az egyik szervező.

Forrás: Népszabadság
2001. május 03.
Szöveg: K. G.
Fotók: Sopronyi Gyula
(Akinek külön köszönet a fenti képekért, és a néhány másikért is!)

Van egy víztorony a Fővárosi Vízművek Rt. emblémáján. Kísértetiesen hasonlít a margitszigeti, jó ideje használaton kívül, de védettség alatt álló víztoronyhoz, amely egy időben ingyen sem kellett senkinek. A szigeten uralkodó rendezetlen állapotok miatt úgy tűnik, hogy ezt a jellegzetes műemléket mostanában nem szívesen tűznék ki cégérérükre az ügyben érdekeltek.

A századeleji, ekkor még magánkézben lévő Margitsziget vízellátása érdekében 1911-ben víztornyot emeltek a szigeten, az ötvenes évek közepétől azonban az új üzemeltető, a vízművek már nem használta a létesítményt.

Ezután többször prábáltak túladni rajta, akár egy forintért is odaadták volna bárkinek a müemléki épületet, de az akkori politikai szempontok miatt magánosításról még csak szó sem lehetett. Több sikertelen próbálkozás után 1984-ben egy magántársaság, a váci székhelyű Göncöl Egyesület vette bérbe a létesítményt, ők egyébként korábban már megnyerték a torony eladására kiírt egyik pályázatot is.

Terveik szerint planetáriumként, illetve csillagvizsgálóként működtették volna, ám az elképzelés végül nem valósulhatott meg. Modern képzőművészeti kiállítóhely lett hát az épületből.

Képeslap 1929-ből

- A bírosági tárgyalástól függetlenül mi továbbra is szervezünk, sajnos egyre csökkenő számban kiállításokat. Nem értjük miért van szükség erre az eljárásra, hiszen szerintem bizonyítottuk, hogy jó gazdái vagyunk a margitszigeti toronynak.

Az új tulajdonos, a főváros és a vízművek között 1993-ban megkötött üzemeltetési szerződés értelmében a víztorony és számos egyéb, a főváros vízellátását szolgáló létesítmény kizárólagos használati joga az összes kötelezettséggel együtt a vízszolgáltató céghez került. A tulajdonjoguk azonban nem.

A rendezetlen tulajdoni viszonyok miatt egyébkénl müködő margitszigeti csápos ivóvízkutak sem kerültek a vízművek vagyonába, helyzetük tovabbra is rendezetlen. Információink szerint a vízszolgáltató cég szeretne minél hamarabb lemondani róluk, vagy megváltoztatni a szerződést, hiszen már nincs szüksége a toronyra. Addig is folytatják a pert az 1994 októbere óta szerződés nélkül a tornyot birtokló Göncöl Alapítvány ellen.

- Sajnos a szigeten valóban sok minden nincs rendben. A Fővárosi Közgyűlés az idén elutasította a Margitsziget közhasznú társasággá alakitását, ezért a tulajdonviszonyok ren dezésére továbbra is várni kell. Most vizsgáljuk át a szigeten a földhasználati szerződéseket, mert szeretnénk végre tisztázni a zavaros állapotokat. Az erről szóló jelentés várhatóan egy hónap múlva lesz kész. Addig azonban nem tehetünk semmit az ügyben - tudtuk meg Horváth Sándortól, a Főpolgármesteri Hivatal közterületi alosztályának vezetőjétől.

Forrás: Népszabadság
1997. augusztus
Szöveg: Mucska Péter

Galéria a víztoronyban
A margitszigeti víztoronyban 1999 júniusában nyílt meg - három szinten - a magyar kortárs művészeteknek helyet adó Torony Galéria. A kilátóként is működő épületben nincs fűtés, ezért a szervezők májustól októberig szezonális kiállításokat rendeznek, télen pedig egyestés rendezvényeket.

A főszezon májustól októberig tart, amikor a legtöbben látogatják a szigetet, télen elsősorban zenei, vizuális és képzőművészeti tárlatokat rendeznek. Az IMF Látványkomplex szakemberei a galéria évadnyitó partiján például színes fényekkel borították be a víztorony egész felületét, és a belső tér lehetőségeit is kihasználták.

A torony sajátos ötleteket is ad a művészeknek, az egyik tárlatot például a művészettörténész a torony lépcsőházában kötélen lógva nyitotta meg.

Forrás: PestVidék
2001. február 3.

Az elfeledett, úttörő építész

Budapesten a szecesszió virágzásának évtizedeiben számos kiváló építészeti alkotás született, köztük nem egy különleges, összetéveszthetetlenül egyedi mű. Feltétlenül közéjük tartozik a budafoki Törley-mauzóleum és a Margit-szigeti víztorony, két olyan építmény, amely mind esztétikai értéke, mind szerkezeti megoldásai révén jelentős helyet foglal el a századforduló építészetében. Mesterük, a százhuszonöt éve, 1876. június 26-án született Ray Rezső Vilmos neve azonban aligha nevezhető közismertnek.

Ray Rezső Vilmost általában ifj. Ray Rezsőként említik, hiszen apját, a Svájcban született id. Ray Rezső Lajost (1845-1899), aki 1868-ban érkezett Pest-Budára, szintén jeles építészként tartják számon. Művei közül kiemelkedik a Hold utcai német református templom, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium egykori épülete, a Royal Nagyszálló, valamint a Szent Lukács Fürdőszálló. Id. Ray Rezső elévülhetetlen érdemeket szerzett a siófoki üdülőtelep megalapításával is, amely rövid idő alatt a budapesti polgári középosztály legkedveltebb belföldi nyaralóhelyévé vált.

Fia, Ray Rezső Vilmos már budapesti születésű volt, a műszaki egyetemet mégis Lausanne-ban és Münchenben végezte el. Apja korai halála után tért vissza a fővárosba, hogy átvegye a Ray-irodát és folytassa id. Ray Rezső megkezdett építkezéseinek irányítását, mindenekelőtt a Törley család megrendelésére végzett budafoki munkálatokat.

A Szabadkáról Budapestre származott, csantavéri előnévvel nemességet is nyert Törley József, aki 1882-ben alapította meg nevezetes pezsgőüzemét Budafokon, nemcsak a gyárépületek befejezését bízta a fiatal építészre. Ray Rezső Vilmos irányításával nyerte el végleges formáját a budafoki Törley-kastély, melynek elsősorban a berendezése számított különlegességnek.

Budapesten a századfordulón jelentek meg a gazdasági elit, a nagypolgárság mauzóleumai, elsősorban a Kerepesi úti temetőben és Pest két nagy izraelita temetőjében. Az új sírépítmények meghatározó stílusává egyértelműen a szecesszió vált.

Ray mind a víztorony, mind a telefonközpontok esetében zseniális mérnökkel dolgozott együtt: Zielinszky Szilárd professzorral, Magyarország első műszaki doktorával, a Fővárosi Közmunkatanács későbbi elnökével.

Zielinszky a vasbeton alkalmazásában európai szinten is az úttörők közé tartozott, itthon pedig egyértelműen ő volt az új anyag meghonosításának vezéralakja. Ray és Zielinszky rendszeres együttműködése így valóságos technológiai reformot jelentett, s kimagasló jelentőséggel bír a modern magyar építészet történetében.

(Mellettük még Medgyaszay Istvánt kell kiemelni a vasbeton felhasználásának élenjáró mesterei közül.) Feladatkörük, miként Gerle János rámutatott, kiválóan összeillett: Zielinszky volt a konstruktőr, a szerkezet tervezője, Ray pedig elsősorban a vasbeton esztétikai lehetőségeivel foglalkozott.

Ray Rezső Vilmos további budapesti művei közül elsősorban két lakóépületet kell kiemelni: Sigray Pál 1910-ben elkészült bérházát a Váci utcában, valamint az ugyanez évben épült, Cházár András utca 15. számú házat. Ray tervezte a Bajza utcai elemi iskola épületét is (1914-1916) - az iskola homlokzati domborműveit Horvai János mintázta -, valamint Pest vármegye Baross utcai bérházait (1910) és a Gerbeaud Csokoládégyár épületét (1916). Tervei rendszeresen szerepeltek a Műcsarnok kiállításain.

Az első világháború utáni években már szinte kizárólag privát megbízók foglalkoztatták, elsősorban villaépületeket tervezett, többek között Zilahy Lajos részére. Élete végén már háttérbe szorult. Budapesten halt meg 1938. április 11-én.
Ray Rezső Vilmos munkássága a századforduló stilisztikai kavalkádjából elsősorban Lajta Béla és Vidor Emil művészetével rokonítható. "Különleges feladatokat oldott meg nagy műgonddal" - írta róla Gerle János. Kevés, de meghatározó jelentőségű épülettel gazdagította Budapestet, így neve és életműve mindenképpen méltatlan a feledésre.

Forrás: Népszabadság
2001. június 26.
Szöveg: Tóth Vilmos