mail: 
Víztorony Baráti Kör 
viztorony@viztorony.hu 


Budapest - XIII. Margitsziget
Fotó: András 2001
Fotó: András 2000
Fotó: András 2000
Forrás: n/a
Ismeretlen fotós
Fotó: Szabóky Zsolt 1982
részlet a panorámaképről
(Zenza Bronica ETR fényképezőgéppel Agfachrome Professional 50S nyersanyagra)
Forrás: Szabóky Zsolt - Száraz György: Budapest (Corvina Kiadó)
Átmeneti állapot: Már nem a régi terőcserepek, de még nem az új, nincsenek rajta a kis ablakok sem.
És eléggé lepukkant...
Fotó: András 2000
Fotó: András 2000
Fotó: András 2000
Fotó: András 2002
Fotó: András 2002
Fotó: András 2002
Forrás: Gerle János gyűjteménye

Újságcikk a Fővárosi vízművek első 130 évéről:

..."egy építmény, amit nemcsak a kerületben ismernek, de messze földön híres és a főváros egyik legszebb szimbóluma: a margitszigeti víztorony.

A torony 1913-ban épült az akkor forradalminak számító vasbeton technológiával, Zielenszky Szilárd tervei szerint. Már évtizedek óta nyugalomba vonult, a medencét kiszerelték belőle, ma már csak kilátótoronyként vagy kiállítóteremnek használják a bérlői.

Scan: András 2005

Balra: 1916-ban feladott képeslap, itt még egészen új volt a víztorony

Jobbra: egy hasonlóan régi kép a Budapesti Városvédő Egyesület margitszigetes kiadványából

Forrás: Gerle János gyűjteménye

Ipari műemlék, a Vízművek gazdag múltjának szép relikviája. Ahogyan a margitszigei csáposkutak is, melyek a sziget partján 30 méteres csápjaikat a Duna felé nyújtva gyűjtik össze a páratlan természeti kincset: a tiszta, egészséges ivóvizet.

A Margitsziget pár évtizeddel ezelőtt még fontos láncszeme volt a főváros vízellátásának, mára azonban szerepe jóval kisebb lett - a víztorony mellett lezárták a szigeti gépházat is"...

XIII. KERÜLETI HÍRNÖK 1999 április

Fotó: András 2002
Fotó: András 2002
Fotó: Lánczi István 1969(?)
Légifelvétel a hatvanas évekből. A képre kattintva madártávlatból láthatod a szigetet. (vigyázz, 1 MB!)
Fotó: A Fővárosi Vízművek 2001-es éves jeletésének belső borítójáról
(+)
Fotó: András 1998
Döme kutyám a szigeten.
(A távolban persze a víztorony.)
"Építette:
A FŐVÁROSI KÖZMUNKÁK TANÁCSA
ZIELENSKY SZILÁRD
mérnök műegyetemi tanár tervei szerint
BECK ALAJOS főmérnök vezetése mellett
A MAGYAR VASBETONÉPÍTŐ CZÉG KEMÉNY ÉS TISZA vállalatában GRUBITS HENRIK pallérral és magyar munkásaival 1911-ben"

- olvashatjuk a bejárat melletti másik márványtáblán.

Fotó a Pesti Napló 1928. július 22-én megjelent vasárnapi Ingyenes Képes Műmellékletéből.
Fotó: Kiszel Vilmos 2004,
Göncöl Alapítvány
Fotó: Kiszel Vilmos 2004,
Göncöl Alapítvány
Fotó: Kiszel Vilmos 2004,
Göncöl Alapítvány
Fotó: Kiszel Vilmos 2004,
Göncöl Alapítvány
Fotó: Kiszel Vilmos 2004,
Göncöl Alapítvány
Fotó: Kiszel Vilmos 2004,
Göncöl Alapítvány
 
Fotó: András 2000
Fotó: András 2000
Fotó: András 2000
Fotó: András 2000
Fotó: András 2000




Az alábbi képeken látható vetített látványt 2000-ben az
Interspace Magic Factory
készítette.

Fotó: Nánási László
Fotó: Nánási László
Fotó: Nánási László
Fotó: Nánási László
Fotó: Sopronyi Gyula
Fotó: Sopronyi Gyula
Fotó: Sopronyi Gyula
Fotó: Sopronyi Gyula
Vetített festményekkel nyitott a víztorony

Az Margit-szigeti víztorony galériájában Mata Attila Munkácsy-díjas szobrászművész kiállítása nyitotta meg az évadot május 1-jén este.

Az évadnyitó ünnepség bevezető beszédét Szabados Árpád, a Képzőművészeti Egyetem rektora mondta. Éjszaka két "szellemi műhely" a Tower Power és a Cinetrip majálisozott közel négyszáz érdeklődőt bevonva.
A szervezők célja a kortárs képzőművészet, zene és vizuális művészetek ötvözése volt. Digitális zene mély basszusai bűvölték el a közönséget többek között a Fine Arts, a Jürgen Brattström és Yonderboi közreműködésével.

A víztorony teljes felületére Koloszár László erre a célra készített festményeit vetítették. A nem szokványos helyszínen más a közönség is.

Különös hatást kelt és kihívást jelentett ehhez hozzárendelni a mai kísérleti elektronikus zenét, illetve a festményeket a szokványos vászon helyett modern technológiai szűrőn át közzétenni, mondta el Bajka Péter az egyik szervező.

Forrás: Népszabadság
2001. május 03.
Szöveg: K. G.
Fotók: Sopronyi Gyula
(Akinek külön köszönet a fenti képekért, és a néhány másikért is!)

Fotó: Novák Zsuzsy
Let you begin your sightseeing walk in Look Out Tower of Margaret Island (Margitsziget).

The structure of the city and its nice geographical enviroment are seen well from the tower. The Island itself is the place of Margaret's trials this is the most picturesque island of Danube the connecting limb between Buda and Pest.

The Margaret Island is a large protected park, this is the most prefered walking, relaxing, watering and amusement place of Budapest.

The Look Out Tower is an old water tower masterwork of the Hungarian architectutr towards the beginning of the century.

It is out of work as a water tower, in rebuilt form has opened for public as Look Out Tower and Art Gallery.

A wonderful overlook Budapest is seen from the dome chamber of the tower. The trunk of the tower a progressive art exhibition offered to the visitors.

The Look Out tower of Margaret island accessable by bus 26 from West Railway tation (Nyugati Pályaudvar) and Margaret Bridge (Margit-híd), stop: Teniszstadion.

There is a large parking place for privat cars at the corner of the Island by Árpád bridge(Árpád-híd) close to the tower.

Forrás: Fővárosi Vízművek könyvtára
Forrás: A vasbetonépítés kezedetei és első létesítményei Magyarországon
• Scan: Tóth Péter
Forrás: Fővárosi Vízművek könyvtára
Fotó: András 2001
Magassága
Föld felett: 57m
Föld alatt: 5m

Vízmedencze
átmérője: 13m
vízoszlopja: 52m
tartalma: 600 m3

Kúptető
átmérője: 13,2m
magassága: 8,5m

Forrás: FVM Rt. könyvt. (+)
Főoszlopok
szabad magassága: 13,2m
terhelése egyenként: 220t

Vaslépcső magassága: 20m
Betonlépcső magassága: 24m
Fotó: András 2003
Magasságok
Duna 0 vízszíne felett

Toronycsúcs: 66,00m
Kilátó: 53,00m
Vízszín: 43,00m
Kupolaterem: 33,00m
III. em. erkély: 19,50
Földszinti padló: 9,00m
Alap: 4,00m

A DUNA 0 vízszínének magassága Adria felett: 6,68m

- olvashatjuk a bejárat melletti egyik márványtáblán.
Képeslap (régi:) (+)
Egy forint is sok a szigeti víztoronyért?

Van egy víztorony a Fővárosi Vízművek Rt. emblémáján. Kísértetiesen hasonlít a margitszigeti, jó ideje használaton kívül, de védettség alatt álló víztoronyhoz, amely egy időben ingyen sem kellett senkinek. A szigeten uralkodó rendezetlen állapotok miatt úgy tűnik, hogy ezt a jellegzetes műemléket mostanában nem szívesen tűznék ki cégérérükre az ügyben érdekeltek.

A századeleji, ekkor még magánkézben lévő Margitsziget vízellátása érdekében 1911-ben víztornyot emeltek a szigeten, az ötvenes évek közepétől azonban az új üzemeltető, a vízművek már nem használta a létesítményt.

Ezután többször prábáltak túladni rajta, akár egy forintért is odaadták volna bárkinek a müemléki épületet, de az akkori politikai szempontok miatt magánosításról még csak szó sem lehetett. Több sikertelen próbálkozás után 1984-ben egy magántársaság, a váci székhelyű Göncöl Egyesület vette bérbe a létesítményt, ők egyébként korábban már megnyerték a torony eladására kiírt egyik pályázatot is.

Terveik szerint planetáriumként, illetve csillagvizsgálóként működtették volna, ám az elképzelés végül nem valósulhatott meg. Modern képzőművészeti kiállítóhely lett hát az épületből.

Filmrészlet 1938-ból
Forrás: britishpathe.com
- Olyan hiánypótló tárlatnak szántuk ezt a különleges adottságokkal rendelkező helyet, ahol perifériára szorult modern alkotók mutathatják be alkotásaikat. A legutóbbi időkig évente hat-nyolc kiállítást szerveztünk, 25-30 ezer látogató is megfordult nálunk, pedig csak 120-150 napon át tartunk nyitva egy-egy szezonban - mondja Kiszel Vilmos, a Göncöl Alapftvány programvezetője.

A bérlők kilátónak nevezeték el az épületet, egyrészt azért, mert a torony tetejéről az egész főváros panorámája feltárul az ember előtt, másrészt mert magyar és külföldi alkotók képeit egyaránt láthatják az idelátogatók.

Három éve azonban hirtelen minden megváltozott. Az ekkor már Göncöl Alapítványnak nevezett szervezet levelet írt a fővárosnak, amelyben az állami múzeumokhoz hasonló mentességet kért a létesítmény bérleti díjának - évi félmillió forintról volt szó - fizetése alól. Kérésüket állítálag a Főpolgármesteri Hivatal egyik munkatársa is - igaz, esak telefonon keresztül - méltányosnak találta, erre hivatkozva 1994 végétől az alapitvány nem fizet bérleti díjat a vízműveknek.

- Egyik vállalkozásunk környezetvédelemmel is foglalkozik, ezért felajántottuk, hogy a bérlet ellenértékét más formában törlesztjük, ezt azonban az üzemeltető többször is visszautasította. Ezt követően a vízművek - a maga szempontjából érthetően - beperelt minket, és felbontotta a szerződést - tette hozzá Kiszel Vilmos.
Képeslap 1929-ből

- A bírosági tárgyalástól függetlenül mi továbbra is szervezünk, sajnos egyre csökkenő számban kiállításokat. Nem értjük miért van szükség erre az eljárásra, hiszen szerintem bizonyítottuk, hogy jó gazdái vagyunk a margitszigeti toronynak.

Az új tulajdonos, a főváros és a vízművek között 1993-ban megkötött üzemeltetési szerződés értelmében a víztorony és számos egyéb, a főváros vízellátását szolgáló létesítmény kizárólagos használati joga az összes kötelezettséggel együtt a vízszolgáltató céghez került. A tulajdonjoguk azonban nem.

A rendezetlen tulajdoni viszonyok miatt egyébkénl müködő margitszigeti csápos ivóvízkutak sem kerültek a vízművek vagyonába, helyzetük tovabbra is rendezetlen. Információink szerint a vízszolgáltató cég szeretne minél hamarabb lemondani róluk, vagy megváltoztatni a szerződést, hiszen már nincs szüksége a toronyra. Addig is folytatják a pert az 1994 októbere óta szerződés nélkül a tornyot birtokló Göncöl Alapítvány ellen.

- Sajnos a szigeten valóban sok minden nincs rendben. A Fővárosi Közgyűlés az idén elutasította a Margitsziget közhasznú társasággá alakitását, ezért a tulajdonviszonyok ren dezésére továbbra is várni kell. Most vizsgáljuk át a szigeten a földhasználati szerződéseket, mert szeretnénk végre tisztázni a zavaros állapotokat. Az erről szóló jelentés várhatóan egy hónap múlva lesz kész. Addig azonban nem tehetünk semmit az ügyben - tudtuk meg Horváth Sándortól, a Főpolgármesteri Hivatal közterületi alosztályának vezetőjétől.

Forrás: Népszabadság
1997. augusztus
Szöveg: Mucska Péter

Forrás: Gerle János gyűjteménye

Galéria a víztoronyban
A margitszigeti víztoronyban 1999 júniusában nyílt meg - három szinten - a magyar kortárs művészeteknek helyet adó Torony Galéria. A kilátóként is működő épületben nincs fűtés, ezért a szervezők májustól októberig szezonális kiállításokat rendeznek, télen pedig egyestés rendezvényeket.

Fotó: András 2001
A galériában csak a szezonális tárlatokat rendeznek, mivel az épületbe csak a villanyt vezették be, nincs se fűtés, se mellékhelyiség.
Képeslap 1981-ből

A főszezon májustól októberig tart, amikor a legtöbben látogatják a szigetet, télen elsősorban zenei, vizuális és képzőművészeti tárlatokat rendeznek. Az IMF Látványkomplex szakemberei a galéria évadnyitó partiján például színes fényekkel borították be a víztorony egész felületét, és a belső tér lehetőségeit is kihasználták.

A torony sajátos ötleteket is ad a művészeknek, az egyik tárlatot például a művészettörténész a torony lépcsőházában kötélen lógva nyitotta meg.

Forrás: PestVidék
2001. február 3.

Az elfeledett, úttörő építész

Budapesten a szecesszió virágzásának évtizedeiben számos kiváló építészeti alkotás született, köztük nem egy különleges, összetéveszthetetlenül egyedi mű. Feltétlenül közéjük tartozik a budafoki Törley-mauzóleum és a Margit-szigeti víztorony, két olyan építmény, amely mind esztétikai értéke, mind szerkezeti megoldásai révén jelentős helyet foglal el a századforduló építészetében. Mesterük, a százhuszonöt éve, 1876. június 26-án született Ray Rezső Vilmos neve azonban aligha nevezhető közismertnek.

Ray Rezső Vilmost általában ifj. Ray Rezsőként említik, hiszen apját, a Svájcban született id. Ray Rezső Lajost (1845-1899), aki 1868-ban érkezett Pest-Budára, szintén jeles építészként tartják számon. Művei közül kiemelkedik a Hold utcai német református templom, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium egykori épülete, a Royal Nagyszálló, valamint a Szent Lukács Fürdőszálló. Id. Ray Rezső elévülhetetlen érdemeket szerzett a siófoki üdülőtelep megalapításával is, amely rövid idő alatt a budapesti polgári középosztály legkedveltebb belföldi nyaralóhelyévé vált.

Fia, Ray Rezső Vilmos már budapesti születésű volt, a műszaki egyetemet mégis Lausanne-ban és Münchenben végezte el. Apja korai halála után tért vissza a fővárosba, hogy átvegye a Ray-irodát és folytassa id. Ray Rezső megkezdett építkezéseinek irányítását, mindenekelőtt a Törley család megrendelésére végzett budafoki munkálatokat.

A Szabadkáról Budapestre származott, csantavéri előnévvel nemességet is nyert Törley József, aki 1882-ben alapította meg nevezetes pezsgőüzemét Budafokon, nemcsak a gyárépületek befejezését bízta a fiatal építészre. Ray Rezső Vilmos irányításával nyerte el végleges formáját a budafoki Törley-kastély, melynek elsősorban a berendezése számított különlegességnek.

Budapesten a századfordulón jelentek meg a gazdasági elit, a nagypolgárság mauzóleumai, elsősorban a Kerepesi úti temetőben és Pest két nagy izraelita temetőjében. Az új sírépítmények meghatározó stílusává egyértelműen a szecesszió vált.

Fotó: ifj. Menus Gábor
Fotó: ifj. Menus Gábor

A telefonközpont szobordísze szintén Damkó József műhelyéből került ki. Ray már a józsefvárosi épület előtt is foglalkozott hasonló megbízatással a Petőfi Sándor utcai Belvárosi Telefonközpontban, ahol a távírda központi géptermét építette át 1905-1906-ban, újszerű, tizenhat méteres fesztávolságú vasbeton szerkezet kialakításával.

A Törley-mauzóleum azonban több szempontból is különleges: nem temetőben kapott helyet, hanem a budafoki Sarló utcában, az alapító család üzemének és kastélyának közelében (hasonló példaként a pécsi Zsolnay-mauzóleumot említhetnénk).

A Törley család temetkezési helye emellett máig Magyarország egyik legnagyobb méretű sírépítménye. Szobrászati díszítését Ray egyik gyakori munkatársa, az egyházi témájú szobrok jeles mestere, Damkó József készítette. Az emlékkápolna berendezése azóta elpusztult, a sírokat kifosztották, de magát a műemlékké nyilvánított épületet sikerült megmenteni és helyreállítani.


Szintén a főváros műemlékei között szerepel Ray másik közismert műve, a ma már galériaként és kilátóként működő Margit-szigeti víztorony is (1909-1911), amely Európa szecessziós ipari létesítményeinek legszebbjei közé tartozik.

Tetszetős külseje mellett szerkezetének ötletessége és az új építőanyag, a vasbeton alkalmazása is különlegessé teszi. Ugyanez mondható el Ray harmadik jelentős munkájáról, a József Telefonközpont épületéről (1910-1916). Az egykori Mária Terézia (ma Horváth Mihály) téren emelkedő épület második a budapesti távbeszélőközpontok sorában. Jelentőségét növeli, hogy ez volt Budapesten az első nagyszabású, állami megbízású vasbeton-építkezés.


Ray mind a víztorony, mind a telefonközpontok esetében zseniális mérnökkel dolgozott együtt: Zielinszky Szilárd professzorral, Magyarország első műszaki doktorával, a Fővárosi Közmunkatanács későbbi elnökével.

Zielinszky a vasbeton alkalmazásában európai szinten is az úttörők közé tartozott, itthon pedig egyértelműen ő volt az új anyag meghonosításának vezéralakja. Ray és Zielinszky rendszeres együttműködése így valóságos technológiai reformot jelentett, s kimagasló jelentőséggel bír a modern magyar építészet történetében.

(Mellettük még Medgyaszay Istvánt kell kiemelni a vasbeton felhasználásának élenjáró mesterei közül.) Feladatkörük, miként Gerle János rámutatott, kiválóan összeillett: Zielinszky volt a konstruktőr, a szerkezet tervezője, Ray pedig elsősorban a vasbeton esztétikai lehetőségeivel foglalkozott.

Ray Rezső Vilmos további budapesti művei közül elsősorban két lakóépületet kell kiemelni: Sigray Pál 1910-ben elkészült bérházát a Váci utcában, valamint az ugyanez évben épült, Cházár András utca 15. számú házat. Ray tervezte a Bajza utcai elemi iskola épületét is (1914-1916) - az iskola homlokzati domborműveit Horvai János mintázta -, valamint Pest vármegye Baross utcai bérházait (1910) és a Gerbeaud Csokoládégyár épületét (1916). Tervei rendszeresen szerepeltek a Műcsarnok kiállításain.

Az első világháború utáni években már szinte kizárólag privát megbízók foglalkoztatták, elsősorban villaépületeket tervezett, többek között Zilahy Lajos részére. Élete végén már háttérbe szorult. Budapesten halt meg 1938. április 11-én.
Ray Rezső Vilmos munkássága a századforduló stilisztikai kavalkádjából elsősorban Lajta Béla és Vidor Emil művészetével rokonítható. "Különleges feladatokat oldott meg nagy műgonddal" - írta róla Gerle János. Kevés, de meghatározó jelentőségű épülettel gazdagította Budapestet, így neve és életműve mindenképpen méltatlan a feledésre.

Forrás: Népszabadság
2001. június 26.
Szöveg: Tóth Vilmos

 

Fotó: András 2002
Főoldal | Lap teteje | Térkép | A következő budapesti víztorony
o