Dr. Körmöczi Ernő (okl. építőmérnök, ügyvezető, Funkció és Szerkezet Mérnöki Iroda Kft., Szeged)

Magyarországon a legelsők között 1904-ben készült el a szegedi Szent István téri víztorony. Valójában a második volt a vasbeton szerkezetű víztornyok között. A kőbányai víztorony előzte meg csupán mintegy fél évvel, de ezt 1968 karácsonyán mint nem használatos műtárgyat, területrendezési okokból felrobbantották. Ettől kezdve ez a legrégebbi vasbeton víztorony Magyarországon, amely ráadásul működőképes is. Ezzel rokon a szolnoki víztorony, amely ugyanebben az évtizedben született hasonló mérnöki megfontolások alapján.

1997-ben nyújtottuk be a műemlékké nyilvánítási kérelmet és 2003-ban kaptuk meg. 1999-ben készítettük az első statikai szakvéleményt, amit egy pályázathoz Brüsszelbe küldtünk. Nem nyertünk. Ezt követően építési engedélyezési tervet, kiviteli tervet készítettünk. Mígnem 2004-ben sikerült egy PHARE pályázatot elnyerni. A pályázat 1 milliárd 200 millió forintos összegéből, az önkormányzatnak mintegy 120 milliós nagyságrendet, tehát 10%-nyi költséget kellett önerőből felvállalnia.

A víztorony végig a Szegedi Vízmű Zrt. kezelésében állt. Szerencsés adottság volt, hogy üzemelő víztoronyról volt szó, mely a középnyomású kapacitás 20%-át teszi ki ma is a városban. A víztornyot víztoronyként kellett megmenteni.

Kialakult egy nagyon kedves, aranyos hozzáállás a város részéről. Mi, akik mérnökök lévén többször vizsgáltuk mindig csak alázattal tudtuk megközelíteni ezt a remekművet és egyre inkább azt láttuk, hogy az utca embere is ugyanígy viselkedik, amikor a közelébe jut. Nos egy ilyen nyíltnap alkalmával kiderült, hogy tömegesen is érdeklődnek a víztorony iránt és nyitottunk akkor egy emlékkönyvet. A beírások mutatták, hogy a szegediek nagyon boldogok, hogy végre történik ezzel az Öreg Hölgynek becézett toronnyal valami.

Ezeket a nyílt napokat mi minden évben megtartottuk többször is, és az volt a meglepő, hogy nem lanyhult le a kezdeti érdeklődés, hanem épp ellenkezőleg minden évben egyre többen jelentkeztek. Kirajzolódott egy társadalmi igény, hogy bizony ezt a tornyot meg kell menteni. Ilyen közegben végülis nyert egy pályázatot az önkormányzat a Vízmű és a mi közreműködésünkkel. Így aztán 2005-ben elkezdődhetett a felújítás, amely 2006-ra fejeződött be. Nemcsak a tornyot újítottuk fel, hanem a teljes teret is, ezért ekkora ez az összeg. A torony felújítását kicsit késleltette a tér tervezése. Mi 2004 karácsonyára elkészítettük a szükséges terveket, de csak 2005. év közepén sikerült elkezdeni a munkát, 2006 május végére készült el a teljes felújítás, tehát mintegy 10 hónap alatt. A torony jóval megelőzte a teret, a tér augusztus végére készült el. 2006. szeptember 15-én ünnepélyes átadás után vették birtokukba a szegediek.

Ma is nagyon jó rágondolni, hogy milyen nagy összefogással sikerült ezt a műtárgyat megmenteni. Körülötte mérnök panteon készült egyelőre 4 szoborral.
Kiállítás is van a víztorony több szintjén. A szegediek nagy álma, hogy kilátó is legyen belőle, nem is volt olyan nagy attrakció, hiszen az eredeti tervező is gondolt erre. A víztornyon belül nagyon kényelmes belső lépcsők vannak. És csak a legfölső szakasza vált át csigalépcsőbe, amikor is, a medence centrumába függőlegesen áthatolunk és a medence fölött kilépünk a tetőszintre: a kilátószintre. Meg kellett védenünk a medencét az idegen behatolásoktól: le kellett valahogy zárni, mert a korábbi nyilt napok csak úgy történhettek, hogy leengedték a medencét. Amikor elmentek a vendégek, újratöltötték. Ekkor természetesen ki kellett takarítani. így ezek a nyílt napok rendre azokhoz az alkalmakhoz kötődtek, amikor egyébként is karbantartást kellett végezni.

Szolga András (okl. mérnök, ügyvezető, Funkció és Szerkezet Mérnöki Iroda Kft., Szeged)

Nagyon sok a párhuzam a két torony között. Nemcsak a téren való elhelyezkedésük miatt, hanem az építészeti adottságaik is sok hasonlóságot sugallnak. A két torony szerkezeti felépítése is hasonló. Pillérvázas felépítésről van szó mindkét esetben egy nagy vasbeton medencével. Mindkét víztoronynál a legsúlyosabb károsodásokat a betonkorrózió okozta. Olyan mértékben tönkrement a betonszerkezet, hogy nagy betondarabok váltak le.
A zászlótartó olyan rossz állapotban volt, hogy nagy nehézséget jelentett a lebontása is.

A torony helyreállításánál néhány különleges festéket, bevonati és javítási technikát alkalmaztunk. Nagyon szép munkát végzett a kivitelező a Techno-Wato és a SADE Magyaroszág Kft. Reichart Gyula nevét külön meg kell említeni, mert ritkán van olyan kivitelező, aki szívvel lélekkel végzi a feladatát. Ő volt a főépítés vezető. Lehetett érezni, hogy a szívügye, hogy ez szépen sikerüljön. A kivitelező mellett még meg lehet említeni a műemlékeseket a Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti és Műemléki Tanszékéről: Mezős Tamás és Gábor-Szabó Zsuzsanna, gyakran lejártak és műemléki szempontból követték figyelemmel a kivitelezést.

Érdekes volt a medence szigetelési rendszere: Magyarországon egyedi módon befüggesztett, zsákszerű szigetelést alkalmaztunk. Ezáltal bízunk abban, hogy a medencében a folyások megszünnek. Érdekesség volt a medence szénszálas-lamellás megerősítése a

A zászlótartó legyártása sem volt egy kis dolog. Ez különleges öntömörödő betontechnológiával készült. A bejárati ajtó is vasbeton szerkezet és ezt sikerült is gyönyörűen visszaállítani.

Eredetileg úgy terveztük, hogy a víztározó medencét egy vasbeton lemezzel fedjük le, mondván, hogy a többi víztározó medencéhez hasonlóan ezt is le kell fedni. Szerencsére nem ez a terv valósult meg. Átterveztük menet közben ezt a szerkezetet.
A medence fölött egy üvegfal készült. Amikor valaki a medencetéren átmegy, és visszanéz az üvegfalon, látja a vízteret alulról megvilágítva. Ez az ötlet a kivitelezőé volt és nagyon jónak tartottuk.
Egy különleges, microtop habarcsrendszert tettünk a födémre, ami megakadályozza az algásodást.

Gábor-Szabó Zsuzsanna (okl. építészmérnök, BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszék posztgraduális hallgatója)

Az előadásom főleg a szolnoki toronyról fog szólni és arról, hogy milyen hasonló tornyok vannak még az országban és mit kell róluk tudni. Ha megnézzük Szolnok térképét, szinte a közepén helyezkedik el az Eötvös tér és vele együtt a torony. Ez nem mindig volt így, hiszen egy 1890-es évek végéről származó térkép mutatja, hol helyezkedett el a nagykiterjedésű állatvásár tér, melynek Dél-Keleti sarkára épült fel a torony. Egy másik térkép mutatja a jelenlévők által is jól ismert 1970-es években kialakult beépítést az Eötvös tér környékén. A park 1995-ben elkészült mai kialakításáról is van egy tervrajz.

1903-ban Varga József, Szolnok város főépítésze készített először tervet a szolnoki víztoronyra, akit a város vízellátásának rendezésével bíztak meg. Ő egy tanulmánytervet készített egy téglából épült, gyűrű-tartályos,középfeljárós toronyra, ami végül nem valósult meg.
1908 októberében pályázatot írtak ki a vízmű és a víztorony megtervezésére, melyre 1 hónapos beküldési határidő állt rendelkezésre. 13 pályaterv érkezett különböző anyagú és szerkezetű tornyokkal.

Az 1910-es évek folyamán (de a szolnoki toronynál később!) felépült víztorony található a Margitszigeten (1911) és a xII. kerületi Eötvös úton (1912). Már a 20'-as években épült Pécsett a Fehérhegyi és Szombathelyen a Brenner-parki hasonló szerkezeti felépítésű vasbeton víztorony. A szolnoki torony közvetlen előképe a szegedi, Szent István téri torony lehetett.

A felsorolt tornyok mind megegyeznek abban, hogy az úgynevezett Zielinski-torony típusba tartoznak. Ezek közös jellemzője, hogy az alső részük tömör, a felmenő rész egy pillérvázas szerkezet, majd a fej, ahol a tartály van ismét tömör kialakítású.
Az egyes tervek abban tértek el, hogy hogyan juttatják fel a karbantartókat a torony tetejére: vagy a tartályon keresztül egy csőben lévő létrán, vagy a tartályt elkerülve, annak fala és a külső fal között található egy létra erre a célra. A szolnoki torony esetében a tartály kikerülését választották.

A torony első száz éve azzal kezdődött, hogy a város vezetői a beérkezett pályaterveket 1908 decemberében kiállították, hogy a város lakosai meg tudják őket tekinteni és javaslatot tudjanak tenni a nekik tetsző toronyra a változatos tervek közül. Volt tégla és vasbeton alépítményű terv is. Zielinski Szilárd irodája is pályázott, de végül költségvetési megfontolások miatt nem az ő tervük nyert.
A nyertes az Ast Ede és Társai Mérnöki Iroda terve lett. A korabeli újságok szerint a kivitelezés az 1909 elején lefolytatott engedélyezési eljárás után 1909 júniusában a kitűzéssel kezdődött. A legközelebbi újsághír már arról tudósított, hogy 9 hónap elmúltával 1910 februárjában a vízvezetékekben már víz folyt és a 600 m3-es toronytartály biztosította a nyomást.

1924-32 között. tűzőrség működött a toronyban. 1944 nyarán bombatalálatot kapott, ami nem volt súlyos, azonban 1956-ban már szerkezeti megerősítésre is szorult. A tulipános műkő mellvéd is ekkor került fel rá. A mai nyílásrendszerét is ekkor építették ki. Az 1970-es években megközelítőleg 60 évnyi működés után ürítették le.
Azóta karbantartás hiányában csak pusztul. Vajon mi lesz a további sorsa?

Dr. Körmöczi Ernő (okl. építőmérnök, ügyvezető, Funkció és Szerkezet Mérnöki Iroda Kft., Szeged)

Az előadás előtt megmásztuk a tornyot, sőt már korábban is több alkalommal. Minden alkalommal ez nagy nagy élményt jelent, sőt együtt töltöttük a délelőttöt és olyan érzésünk támadt, mintha nem is ma ismerkedtünk volna meg a szolnokiakkal, hanem már mintegy évtizedes barátság kötne bennünket.
Úgy tűnik, hogy mindenki szereti ezt a tornyot és szeretné megmenteni, hasznosítani.

A torony szerkezete egy forgásszimmetrikus térbeli rúdszerkezet. Így készültek a víztornyok a 10-es években, azzal a különbséggel, hogy más-más módon oldották meg bennük a függőleges közlekedést. Itt kifejezetten a karbantartás, az üzemeltetés szabta meg a belső mozgásokat ezért több helyen elég szűk csigalépcső illetve létra biztosítja a megközelítést.

A felső rész felépítménye elég siralmas állapotban van, még ott is ahol nem látszanak óriási repedések. Felületei, nyílászárói teljesen tönkre vannak menve.

A zászlótartó felső része teljesen eltörött. A vasbeton mellvéden túl gyönyörű kilátásban van részünk. Gyönyörű a felújított tér. Különösen jól esik egy alföldi embernek ilyen magaslatra felmenni és csodálni a panorámát.

Bementünk a víztoronyba. Lehangoló kép fogadott bennünket. A kilátás szebb volt. Hajléktalanok laktak itt nem engedélyezett módon.

A központi mag bejárati ajtajától kezdve lerongyolódott állapot fogad bennünket.
A csigalépcső teljesen elkorrodált.

Kimentünk az első emeleti teraszra. Ez sem igazán a látogatók fogadására készült. És erre nem is nagyon alkalmas. Az 1956-os felújítás eredményeként készült tulipános mellvéd műkő anyaga teljesen elpusztulóban van. Ez az egyik oka, hogy ezzel valamit kezdeni kell, mert ez az arra haladó számára nagyon komoly veszélyt jelent.

A kilátószinten hasonló az állapot.
A második, korlát nélküli szinten sem gondoltak valószínűleg tömegek fogadására. Ez egy olyan víztorony, ahol teljesen ipari feladatok voltak.

Jellegzetessége ennek a toronynak, hogy a belső magot átlós irányban megerősítették. A tartály alatti csepegtető térben konzolosan kinyújtottak hatalmas vaskos szerkezeteket, mert hiszen e fölött van a tartály a maga óriási, 600 tonnás súlyával. A külső pilléreket akarták ettől a hatalmas tehertől óvni, és ezek a hatalmas ferde szerkezetek visszahozzák a terhet a belső magra.

Egy szűk sikátor, légűr van a henger alakú medence és a külső térelhatároló fal között, ami alaprajzilag nyolszöget ír le. A medence alaprajza pedig szabályos kör.

Ez a 600 m3-es medence egy héjszerkezet. És a járókelő pont ezt nem látja a víztoronyból, pedig ez az a szerkezet, ami leginkább megelőzte a korát.
A héjszerkezeteket csak a 20-as 30-as években kezdték el általánosan Európában használni. Ez pedig egy 1910-es héjszerkezet. Anélkül, hogy tudták volna az alkotók, hogy hogyan kell építeni. De tökéletesen megoldották, hiszen nem az a baja a víztoronynak, hogy nem lehetett vizet tárolni benne, hanem olyan hatalmas házak épültek Szolnokon, amihez nem voltak a szintbeli tulajdonságai elegendőek.

Az oldalsó csepegtetőtérbeli létra az 50 x 50-es tetőkibúvóhoz vezet. Nagykabátban alig lehet kimászni. Látszik, hogy itt az alkotók eredetileg nem kapták feladatul azt, hogy egy tömegek számára alkalmas olyan víztornyot csináljanak, ahol a kilátófunkció is szempont.

Benne vagyunk a medencében. Ezt a csodálatos helyet mindenképpen meg kellene mutatni a túristáknak, az érdeklődőknek, a városvédőknek. E csodálatos tér felsó része már téglából van falazva és a vasbeton mennyezethez van ékelve. így lett zárt.

A medence fölötti födém nagyon rossz állapotban van, de a laternás felépítmény csodálatos. Ide kellene valamilyen módon felvezetni a túristát. És ha megnyitnánk az oldalát egy ajtóval, akkor ki lehetne lépni a tetőteraszra. Nehezen tudtunk betelni vele, nagyon tetszett.

Szolga András (okl. mérnök, ügyvezető, Funkció és Szerkezet Mérnöki Iroda Kft., Szeged)

Szegeden a kezdet-kezdetén gondoltak arra, hogy látogatók lesznek a toronyban.
Szolnokon erre nem terveztek, tehát az ittlévő födémeket olyan erősre méretezték, ami egy embert egy nagy csabvarkulccsal megbír és esetleg még visz magával egy tolózárat és nem tovább.
A szerkezetek tervezett teherbírása is kisebb, mint a Szent István téren.

Végignézve, végigszámolva, végiggondolva az egészet úgy látjuk ma, hogy a kiválasztott, megtervezett végiggondolt funkciók közül nagyon sok alkalmas a víztoronynak a hasznosítására. Természetesen meg kell erősíteni bizonyos szerkezeteket kisebb vagy nagyobb beavatkozással. De nincsen olyan szerkezete a víztoronynak, amit ne lehetne rendbe tenni, megerősíteni.
Kicsit riasztóan hangzik, amikor födémet kell megerősíteni, de ha a teljes beruházási költséggel együtt tekintem, akkor ezek a költségek már nem égbeszökően magasak.
Bizonyos födémszerkezeteknél az alulméretezettség és a károsodások miatt aláhúzott gerendákkal illetve föléjük helyezett vasbeton lemezzel megerősítést kell végezni.
Ezek gond nélkül elvégezhetők.

Dr. Körmöczi Ernő (okl. építőmérnök, ügyvezető, Funkció és Szerkezet Mérnöki Iroda Kft., Szeged)

Ezek az itt tanuló gyerekek nem is biztos, hogy tudják értékelni, ezt ők minden nap láthatják. Ez egy csodálatos műtárgy. És sajnálatos, hogy 30 éve már használaton kívül van. Egy 30 éve használaton kívüli műtárgy az nyilvánvalóan sokkal rosszabb állapotban van, mint a szegedi, ahol folyamatos üzem volt. Mindig volt aki karbantartsa, ott nem engedték, hogy ennyire tönkremenjenek dolgok. Itt sajnos ez a 30 év nagyon meglátszik. Nem azonnal. Így külső ránézésre úgy tűnik, hogy nincsenek nagy bajok, de amikor a részletekbe megyünk kiderül, hogy nincs is vas a betonban, mert elfogyott. Ennek ellenére a födémek nem akarnak leszakadni: az önsúlyukat biztonsággal hordják. Korróziós repedéseket látni, ami a vas vonalvezetését követi. Erre merőleges irányú repedés lenne az igazán nagy baj, hiszen az mutatná, hogy a födém megindult. Nincs ilyenről szó. Tehát szóba jöhet az, ha nem is tömegesen, de bizonyos alkalmakkor látogatható legyen.

A fő baj az, hogy a jelenlegi csigalépcső erre teljesen alkalmatlan. Ide nagy ügyeskedéssel és kapaszkodva lehet csak fölmenni, egyenként, saját felelősségre, mert olyan állapotú. Ha ezt rövidesen el lehetne érni, hogy ez a csigalépcső ne legyen balesetveszélyes, akkor föl lehetne jutni és talán föl lehetne mérni a szolnoki lakosság hozzáállását, hogy van-e valami affinitása ehhez a toronyhoz, érdekli-e. Szép-e ez a torony belülről, szép-e a kilátás felülről.

Igazán nagy baj az, hogy a külső homlokzatról már nem csak vakolat potyog, hanem karvastagságú nagydarab betonok is. Ami, ha valakit eltalál, nagyon nagy baj van.
Kellene valami nagyon gyors elkerítés. Hogy aki önfeledten alatta elsétál, nehogy egyszer úgy járjon, hogy éppen ráesik. Illetve a leválni készülő darabokat le kellene szedni. Ezután az egész épületet kitakarítani és fogadóképessé tenni. Máris lehetne valamit mutatni ebből a toronyból.

Valami funkciója előbb utóbb lesz ennek a toronynak, de ki kell használni azt, hogy ez önmagában szép és innen egy kilátást lehet biztosítani.

Néhány szó a megerősítésekről:

Itt alig lesz olyan szerkezet, amit nem kell megerősíteni. Az olyan szerkezet, amiből elkorrodált a vas, az nem képes a jelenlegi 0 hasznos teherhez képest további 400 kg/m2 hasznos terhet elviselni. Erre előbb-utóbb valamilyen megerősítés kell. Erre a szakvéleményünk javaslatokat ad. A sugár-, illetve a gyűrűirányú gerendák alulról megerősítendőek, illetve a vasbeton lemezeket kell közbenső gerendával alátámasztani, föléépíteni egy úgynevezett vendégfödémet, mely átvállalja a terhek nagyrészét, a jelenlegitől, ami továbbra is csak a saját súlyát hordja. Erre a használati tapasztalatok alapján azt lehet mondani, hogy erre képes még. Nem 0 a teherbírása. Ezért is mertünk mi egy kis látogatást tenni benne. Nem arról van szó, hogy a födémek meg akarnak indulni, a gerendák leszakadni, a pillérek kitöri, hanem a fő bajok a homlokzatról leváló darabok és a csigalépcső.

Nem lehet a toronydob és a tartály közötti szűk kis légűrben a látogatókat fölvezetni és azon a kis búvónyíláson följuttatni.

Gábor-Szabó Zsuzsanna (okl. építészmérnök, BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszék posztgraduális hallgatója)

Vajon megéri-e egyátalán és ha igen, hogyan fogjuk ünnepelni a torony felépítésének centenáriumát?

2004-es diplomaterven a torony hasznosítására egy 1989-es felmérés méretadatai alapján készült, mellyel azt szerettem volna bizonyítani, hogy bár a torony soha többé nem kaphatja vissza eredeti funkcióját, de a víz mégis visszaköltözhetne belé.
Az ideáktól a valóság felé vezető utunk elején ezt a "Gőztorony" nevű tervemet mutatom be először. [Gőztorony>>]

Már közelebb a valósághoz néhány olyan toronyra szeretném felhívni a figyelmet, melyeket hazánkban már hasznosítottak. Ilyen az orosházi kis víztorony, amiben kútmúzeum található, a gyopárosfürdői torony, mely ma kilátó és kiállító tér és a tatai torony, mely még ma is üzemel azonban hangversenyek tartására is alkalmas.

A következő már hasznosított víztorony-csokorban szerkezetileg a szolnokira hasonlító tornyokat találunk:

Hasznosítási ötletadó példák találhatók Thomas Wieckhorst, német szerző könyvében [Víztornyok újrahasznosítása >>], ahol vasúttörténeti kiállítóhelyként, vízimúzeumként, camera obscura-ként, ifjúsági házként, kulturális központként működő egykori víztornyokat találhatuk. Bár más szerkezetű tornyokról van szó, de úgy gondolom, hogy a mi tornyunk esetében is szóba jöhetnek ilyen és hasonló funkciók.

Végezetül szeretném kiemleni, hogy nagyon fontos lenne, hogy mielőtt egy komplex terv készülne arról, hogy hogyan is hasznosítsuk a tornyot, mindenképpen ki kellene használni, hogy a tetejéről nagyon szép a kilátás a városra. A torony szintjeit szakaszokban kellene felújítani, míg végül összeáll a teljes hasznosítás.