Aquatórusz a világhálón
Víztornyok szerelmese a budapesti technikus
A kistarcsaiak többsége biztosan nem tudja, sőt nem is gondolja, hogy valaki egy
királynőt sejt a község meghatározó látványosságában, az Arany János és a Lőcsei
utca sarkán álló víztoronyban, amely kategóriájának specialitása: az aquatóruszok
rendjébe tartozik.
Ezt már Lánczi András útépítő technikustól tudom,
aki egy marketing- és kommunikációs szaklap on-line verziójának webszerkesztője.
Ám saját weboldala is van, a http://viztorony.zona.hu, amely e különleges építmények
varázslatos birodalmába vezeti a világháló vándorát.
Érdeklődése a víztornyok iránt nem annyira tudományos,
mint inkább gyűjtőszenvedély. 1997-ben kezdődött, tájékoztatott, amikor is barátaival
kitalálták, hogy vesznek egy használaton kívüli víztornyot, és lakhatóvá alakítják.
Nyugaton (és északon) sok jó példa van erre. Közben a többiek lelkesedése lelohadt,
az övé pedig gyűjtőszenvedéllyé alakult. Hobbi, mint a bélyeggyűjtés. Bármikor
előveheti, és bővít egy-két oldalt. Anyag van rengeteg, sok helyről küldenek a
címére képeket.
|
|
|
Elsősorban a nem acélszerkezetű, hanem téglából és vasbetonból
épült víztornyok érdeklik, melyek formavilága elképesztően változatos, pedig a
funkció mindig ugyanaz. Kistarcsán is van egy vasbeton víztorony, a volt fésűsfonógyár
területén, mégsem azt helyezte el az interneten, hanem a 30-as főút bal oldalán
látható körgyűrűtartállyal kialakítottat. Ez tényleg úgy fest, mint egy ufó, vagy
a Ciolkovszkij megálmodta űrállomás.
Lánczi András szerint ez az acélszerkezetű víztornyok királynője. A Vízépítőipari
Tröszt 1977-es kiadványa alapján szakszerűen le is írja: Az acéltörzs enyhén konikus,
bordázott csőoszlop. A toronytörzs felső részén a toronytörzsbe befogott, sugárirányban
elhelyezett konzolok támasztják alá az acél víztartályt. A víztartály kör keresztmetszetű
körgyűrű, külső felülete hőszigetelt, hengerléssel alakított egyenes alkotójú
körgyűrűcikkekből állítják össze.
A kistarcsaihoz hasonlóval csak Kaposváron találkozott, de ez nem jelenti azt,
hogy nem lehet belőle akár tucatnyi is Magyarországon. Az ilyen típusvíztoronyból
kettőnél biztosan többet építettek, annyira mélyen azonban nem merült a témába,
hogy leltárt készítsen róluk.
Mindenesetre, ha éppen ráérünk, érdemes úgy utazni, hogy észrevegyük, sőt keressük
a tájban a víztornyokat. Ilyenkor egészen sok és változatos példányra találhatunk,
nem figyelve a hidroglóbuszokra, amelyeket Lánczi András sem számol, mert százával
épülhettek az utóbbi évtizedekben. S egyetérthetünk véleményével: azokban az épületekben
is megláthatjuk az értékeket és a szépségeket, amelyek rendeltetése nem a szem
gyönyörködtetése.
Forrás:
Népszabadság Online
|