|
Iványi János: Az újpesti víztorony - 1 | 2 | 3 | 4
a korai magyar vas- és vasbeton-építészet kimagasló alkotása |
 |
1911. április 1-jén kezdték meg Újpesten a vízvezeték-hálózat csőfektetését, július elején pedig a víztorony építését egy mérnöki alkotást emelve Újpest szimbólumává. A munkálatok Népszigeten történő párhuzamos elvégzésével együtt a városban a vízszolgáltatás 1912. június I7-én megindult.
"Vízvezeték létesítésére Újpest - még mint nagyközség - hatóságát a belügyminiszter 81724/1904 sz. leiratában már az 1905. évben utasította - olvasható dr. Ugró Gyula Újpest monográfiájában. - Politikai és közigazgatási válságok, majd pedig a várossá való átalakulási munkálatok miatt a nagy fontosságú kérdéssel a polgármester jelentése kapcsán csak az 1908-ik év vége felé foglalkozhatott Újpest város képviselőtestülete." A képviselő-testület elé terjesztett műszaki és pénzügyi szempontok szerint "a vízművet olyképpen kell megépíteni, hogy 60 000 lakos számbavétele mellett naponként és fejenként 120 liter fogyasztást véve alapul, szállítóképessége 7200 m3 legyen".
A jövőre gondolva azonban a feltételeket már úgy szabták meg, hogy a vízmű kapacitása egy l00 000 fős várost is el tudjon látni 150 l/nap/fő igény mellett, továbbá hogy mind közfogyasztásra (utak locsolása), mind tűzoltásra a vezetékhálózat alkalmas legyen ("minden hosszabb utcában 100 m távolságra egy-egy- tehát kb. 324 vízcsap létesítendő. A csővezetékben levő nyomásnak oly magasnak kell lennie, hogy tűz esetén egy három emeletes ház teteje két darab, egyenként 20 mm átmérőjű vízcsővel közvetlenül a tűzcsapból is fecskendezhető legyen").
A városhoz a vízmű kialakítására három ajánlat érkezett. A két fővárosi társaság (Trust Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Társaság, illetve Villamos Vállalatok Részvényrársasága - Phöbus) mellett a Compagnie Générále des Conduites d' Eau Liége Belgique belga cég tett ajánlatot a koncesszióra, mely utóbbi a legkedvezőbb lévén, elnyerte a megvalósítás jogát.
1910-ben a belga társaság 2 millió korona alaptőkével magyar részvénytársaságot alapított, és ezt a céget (a Duna alsó folyását jelölő Ister elnevezésre utalva) "Ister Magyar Vízmű Részvénytársaság" néven cégjegyeztette. A vízjogi engedélyezés ügyében a vármegye alispánja a vízi munkálatok (úm. kutak, gyűjtőakna, szivattyútelep, víztorony, víz-elosztóhálózat) létesítésére az engedélyokiratot 1910. évi 20 128 kig. sz. alatt kiadta. (folytatás fent jobbra)
|
|
|
Mivel a vízfogyasztás a különböző napokon nem egyenletes, átmeneti tározásról kellett gondoskodni, célszerűen a víztározó magasságát úgy meghatározva, hogy a közlekedőedények elve alapján a legmagasabban fekvő vízfogyasztónál is meglegyen a megfelelő víznyomás.
A síkvidéki Újpest részére ezt az átmeneti tározást kizárólag víztoronnyal lehetett biztosítani, amelynek építészeti terveit Dümmerling Ödön, szerkezeti terveit dr. Mihailich Győző egyetemi tanár készítette, akinek munkája többek között - akkor - a világ legnagyobb fesztávolságú, 38,5 m-es vasbeton hídjának (Temesvár, Ligeti úti híd, 1909) és a szolnoki közúti Tisza-híd acélszerkezetének (1912) tervezése volt.
Az újpesti víztorony egy 1500 m3-es ún. Intze-rendszerű vasmedencét foglal magában. (Otto Intze - 1843-1904 - az aacheni műegyetem professzora volt. Rendszerének lényege, hogy lapos tartályfenék helyett csonkakúp és gömbsüveg kombinációját alkalmazta, s ezáltal a tartály szerkezeti elemeiben kedvező erőjátékú, gazdaságos csomópontokat tudott létrehozni.)
A medence 15 m átmérőjű. Teljesen megtöltve a vízszint 40 m magasan áll az utca, és 54 m magasan a Duna "0" szintje fölött.
A víztorony alapozása 19,0 m átmérőjű 2,40 m vastag beton lemez. A torony alsó - fő teherhordó - része téglafal, 9,50 m belső átmérővel, 1,80 m kezdő falvastagsággal. A felépítmény 27 m magasságig mintegy 2,0 méternyit szűkül, a konzolok alsó alján a külső átmérő kb. 11,6 m. A víztorony építészeti kialakításánál ügyeltek arra, hogy az a város díszére legyen.
A torony szerkezeti megoldásának alkalmazkodnia kellett a homlokzati terv megszabta követelményekhez. Ugyanakkor fokozott gondosságot igényelt a tervezésnél a medencét burkoló fal és tető nagy súlyának, a tekintélyes szélnyomásnak és nem utolsósorban a burkolófalnak az alépítmény falához képest nagy (2,5 m-es), konzolos kiugrásának figyelembevétele is.
Az alépítmény - a téglából falazott kb. 26 m magas toronytörzs és az alaplemez- fölött maga a torony három alapvető szerkezeti elemből áll (a medencét ebből a szempontból a technológia részének tekintjük): az acél tetőszerkezetből, a medencét védő - eredeti szóhasználattal élve vasbeton körülburkoló falból és az ezek terheit hordó nyolc vaskonzolból.
|
|
| Forrás: Újpesti Helytörténeti Értesítő 2003. június |
A toronyfelépítmény - konzol, körülburkoló fal, tető - általános elrendezési terve (dr. Mihailich Győző közleménye alapján; 1913)
(+ nagyítás Tóth Pétertől)
|
|
| Forrás: Újpesti Helytörténeti Értesítő 2003. június |
Az 1912. évben elkészült víztorony fotója alapján készült grafika (dr. Mihailich Győző - dr. Haviár:
A vasbetonépítés kezdete és első létesítményei Magyarországon c. kiadványból) |
|
| Forrás: Újpesti Helytörténeti Értesítő 2003. június |
Újpest címerének legszebb ábrázolása a víztorony bejárata fölött (Hollósi György felvétele) |
|
|
Az acél tetőszerkezet nyolcszögletes, zárt, Schwedler-rendszerű kupola, talpgyűrűvel. (A Schwedler-tartó olyan - ma már nemigen használatos- rácsos tartó, amelynél a ferde rácsrudakat úgy alakítják ki, hogy bennük változó terhelések hatására se keletkezzék nvomóerő.) A medencét burkoló fal 12 cm vastag vasbeton, belülről 5 cm parafa hőszigeteléssel, a tetőszerkezet sarokpontjain vasbeton pillérekkel erősítve.
A vaskonzolok a fal fölötti vasbeton lemezre támaszkodnak, a konzoloszlopokat a töréspontban sugárirányú vízszintes rudak kötik össze. A medence körülburkoló fala csonkakúp alakban folytatódik az előbbi vízszintes rudak szintjéig, majd ez alatt hengerként körbefogja a falazott szerkezetet a 60 cm vastag födémig.
A nyolc konzol befogására 50 cm széles vasbeton pilléreket alkalmaztak. A konzolok alkalmazott elrendezése csakis akkor megfelelő, ha a szemközt fekvő konzolokra eső terhelés egymással egyenlő. Mindezt az előbbi szerves egészet alkotó kialakításon túl a három szinten (főpárkány, az ellenőrző járda síkjában és a függőleges-ferde rudak töréséhen) kialakított húzott, illetve nyomott peremgyűrű-rendszer biztosítja.
A korabeli részletes szakmai ismertetőből - melyet maga a statikus tervező, a később Kossuth-díjas Mihailich Győző professzor írt - csak néhány adatot emelnék ki. Ugyan a méretezés elve a tervezés időpontjában alapvetően eltért a ma használatostól, de mindenképpen tiszteletre méltó teljesítmény volt a víztorony megépítése akkor, amikor az acélminőség a mai jellemzőinek felét, a betonminőség az 1/3-át alig érte el.
Érdekes adat a torony (és a tető) palástjára ható szélteher, amelyet kb. 200 km/óra szélsebességnek megfelelően határoztak meg. A medence alatti vasbeton födémet 5,0 kN/m2 (500 kg/m2) hasznos teherre méretezték. A födém ún. alulbordás vasbeton lemez, ahol a sugárirányú bordák veszik fel - többek között - a konzolokból átadódó nyomóerőket is.
|
|
|
A medence hozzáférhetőségét akként biztosították, hogy a hengeres alépítmény falába erősített, rendes lebegő lépcső (a falazással egyidőben segédállványon elhelyezett, a fal önsúlyával leterhelt, konzolos tömblépcső) vezet föl, melynek utolsó pihenőjéről egy lépcsőkar visz a medence alatti födémre, ahonnan ismét lépcsőn lehet a medencét körülvevő fal alján elhelyezett járdához jutni, melyet - eredeti elképzelések szerint - a városi tűzőrség megfigyelésre akart használni.
A víztorony helyén a földkiemelés 1911. július 3-án kezdődött meg, miután az újpesti Schreiber Gyula cégével az építési szerződést megkötötték és a műtárgyat kitűzték. Ez év októberére a tornyot fölfalazták, novemberben már a vasmedencét szerelték. Az építési munkákat 1912. július 8-án fejezték be, "és ekkor a víztorony kulcsa a vízvezeték üzemvezetőjének átadatott".
A tető vasszerkezetének súlya 20,2 tonna, az alátámasztó konzolszerkezete pedig 9,4 tonna.
A vasbetonszerkezetek anyagszükséglete 170 m3 beton és 17 tonna betonacél volt. Építése idején az építőköltségek 225 000 koronát tettek ki.
Az újpesti városi vízművet Zarka Elemér műszaki tanácsos tervei szerint az Ister Magyar Vízmű Rt. létesítette, a víztorony építész tervezője Dümmerling Ödön építész volt. Az építmény átadásakor a várost Hoffer Mihály városi tanácsos és Goll Jenő városi gépészmérnök, építést ellenőrző mérnök képviselte. A tornyot a már említett Schreiber Gyula vállalkozó építette, a vasszerkezeteket a Kőbányai Gép- és Vasszerkezeti Műhely, a vasbeton szerkezeteket pedig a Melocco Péter Rt. készítette.
A tornyot Újpest várostól (akkor már a főváros IV. kerületétől) a Fővárosi Vízművek az 1950-es években vette át üzemeltetésre. 2003 februárjáig a környékbeli gyárak ipari vízellátását biztosította. A Fővárosi Vízművek szakembereinek 2003. április 22-i tájékoztatása szerint azóta a műtárgyat használaton kívül helyezték. A Víztorony azonban ma is Újpest (egyik) szimbóluma.
Forrás: Újpesti Helytörténeti Értesítő 2003. június
|
|
 |
| Forrás: Újpesti Helytörténeti Értesítő 2003. június |
Helyszínrajzi rekonstrukció
( + nagyítás)
|
 |
Keresés 
Budapest
