mail: 
Lánczi András 
viztorony@viztorony.hu


Budapest - IV. Árpád út - 1 | 2 | 3 | 4
1. ábra.
A torony képe
2. ábra.
A torony bejárata
7. ábra.

Mihailich Győző dr.: Újpest vízművének víztornyáról (1913. II. 23.)

Újpest vízművének hatalmas műtárgya az Árpád-úton emelkedő víztorony, mely 1500 köbméteres Intze-rendszerű vasmedencét foglal magában. A medence hengeres részének átmérője 15 m és teljesen megtöltve a vízszín benne mintegy 40 m magasan áll az utca szintje (+14,70) fölött. Alépítménye hengeres tömör téglafal, melynek külső átmérője a medence alatt 11,60 m (3. ábra). A medencét a föltételeknek megfelelően védő fallal kellett körülvenni.

Az esztétikai szempont pedig továbbá megkövetelte, hogy ilyen hatalmas, a városból toronyszerűen kimagasló építmény tulajdonképpeni rendeltetésén kívül, a város díszére is legyen. A torony építészeti kialakítása, amint az 1. ábrán látható, igen magas tetőt kívánt, melynek tört felszíne forgási felszín. A medencét körülvevő fal hengeres és alatta nyolc kiszögellő konzol látszik, melyek azt kívánják kifejezni, hogy a körülburkoló falat, a magas tetővel együtt ezek a konzolok hordják.

Avégből, hogy a homlokzati terven megállapított arányok biztosítva legyenek, a körülburkolás és a lefedés szerkezeti megoldásának alkalmazkodnia kellett a homlokzati terv megszabta körvonalakhoz. Ezenkívül a magas körülburkoló fal és a tető nagy súlya, a rájuk ható tekintélyes szélnyomás, továbbá a körülburkoló falnak nagy (2,5 m) kiugrása az alépítmény falához képest: mind olyan tényező, mely fokozott gondosságot kívánt.

A súly csökkentése, valamint a könnyű és gyors szerelés szempontja, nemkülönben a gazdasági szempont megokolja a tetőszerkezetnek vasból való tervezését. A tetőszerkezet nyolcszögletes, zárt, Schwedler-rendszerű kupola, talpgyűrűvel (3. ábra). Viszont a medencét körülvevő hengeres fal célszerűen vasbetonból készült, tekintettel arra is, hogy a torony építőállványa a vasmedence szerelése miatt a körülburkoló fal felső széléig amúgy is elkészült (7. ábra).

4. ábra.
A tetőszerkezet terve
(extra nagyítás +)
5. ábra.
Az alátámasztó
konzolos szerkezet terve
6. ábra.
A vasbeton-köpeny és a födém részlete
(extra nagyítás +)
3. ábra.
A medence körülburkolásának és lefedésének általános elrendezése
(extra nagyítás +)

A körülburkoló vasbetonfal 12 cm vastag, mely a tetőszerkezet nyolc sarokpontján 40/27 cm méretű pillérekké erősbül (3. ábra, A-A metsz.) A körülburkoló fal és a tető súlyát nyolc vaskonzol hordja, melynek kihorgonyzása akként történt, hogy a szemben álló konzoloszlopok felső végét vízszintes rúd (3-4) köti össze, míg az alsó végük a medence alatt levő vasbetonfödémnek támaszkodik.

A konzoloknak ez az elrendezése csakis akkor megfelelő, ha a szemközt fekvő konzolokra eső terhelés egymással egyenlő, vagyis nem alkalmas arra, hogy a körülburkoló falra és a tetőre ható tekintélyes szélnyomást az alépítményre átvigye. Nemkülönben nem biztosít megfelelő stabilitást abban az esetben sem, ha a szemben fekvő két konzol függőleges megterhelése bármi okból egymással nem egyenlő.

A szélnyomással és a terhelés esetleges egyenlőtlenségével szemben a szerkezet úgy vált ellenállóvá, hogy a medencét körülvevő vasbetonfal csonka kúp alakban folytatódik az alépítmény faláig, sőt annak felső részét az egész födémig körül is burkolja.

A medence alatt levő vasbetonfödém és ezen 15 cm-es burkolóhenger között a nyolc konzol helyén készített 50cm széles vasbetonpillér szerves kötést létesít (3. ábra, B-B metsz.). Ilyen módon a tetőszerkezet és a medence körülburkolása a medence alatt levő födémmel szervesen kapcsolt zárt egész, melynek sarokélein a vasbetonszerkezetben könnyen alakítható nyomott, illetőleg húzott gyűrűk közvetítik az erő átadódását. Ilyen gyűrű alakítására jól volt fölhasználható a burkoló fal felső szélén húzódó főpárkány egy része, míg az alsó szélén az itt elhelyezett járó adott erre közvetlen módot; végül a harmadik gyűrű a csonka kúp alakú rész alsó szélén keletkezett sarokban látható.

8. ábra.
Az alátámasztó konzol-szerkezet és a vasbeton-födém
9. ábra.
Az alátámasztó konzol
10. ábra.
A körülburkoló fal vasbetétje az ablakok körül

A számítás a következő megengedett feszültségek alapján történt:
Vasszerkezetben húzásra 1200kg, nyírásra 1000kg, palástnyomásra 2000kg, nyomott rudakban 1200-5,5u/r kg; a vasbetonszerkezetekben a betonban cm2-ként nyomásra 35 kg, nyírásra 4 kg, a vasban húzásra 1000 kg.

A fölvett szélnyomás a szélnyomás irányára merőleges fölszínre m2-ként 200kg. A vízszintessel alfa szög alatt hajló fölszínre 200kg sin(alfa + 10), henger fölszínre pedig 200kg 0,8 F1, hol F1 a henger diametersíkjának területe.

A földhéj fölvett súlya m2-ként 50 kg, a tetőszerkezet vasszerkezetének súlya szintén 1 m2 felszínre vonatkoztatva 50kg. A födélen eternitfödés van deszkaborításon, mely 1m távolságban vízszintes síkokban fekvő faszelemeneken támaszkodik. A faszelemenek nem fekszenek a tetőszerkezet főszaruira, hanem 10 sz. U vasból álló mellékszarukra, mégpedig az ezekre szögecselt szögvasdarabok közvetítésével (15. és 16. ábra). A tető nyolcad részében a IV. és I. gyűrű közt három ilyen mellékszaru van (14. ábra), míg a legfelső részben csak egy, a középső folytatódik.

A mellékszaruk a gyűrűk külső övéhez hozzá vannak szögecselve, alsó végük pedig a medencét burkoló fal záró övére támaszkodik. A tetőszerkezet főszarui két 70:90:10 szögvasból állnak, a gyűrűk pedig rácsos rudakból, melyeknek külső része köríves, avégből, hogy a mellékszaruk megtámasztást nyerjenek (15. ábra). A gyűrűk ezen az úton hajlítást is szenvednek s ennek megfelelőleg rácsos rudak, melyeknek összerácsozása szögvasakból áll (13. és 15. ábra). A tetőszerkezet átlóinak szelvénye két szögvas (12. ábra).

A tetőszerkezet csúcspontján találkozó nyolc főszaru kötése kvadráns vasak segítségével történt, még pedig négy teljes és négy kettévágott ilyen vassal (4. ábra.) Ugyanebbe a csúcspontba fut még nyolc mellékszaru is. Minden mellékszaru vége az egyik szomszédos főszarura fekszik, melyhez csomólemezzel is hozzá van kötve. A IV. gyűrűnél avégből, hogy a medencéhez könnyebben hozzá lehessen férni, a többi gyűrűnél alkalmazott rácsozás helyett egyes U vasból álló erősebb összeköttetés létesült (11. ábra).

A medence fölött a föltételek szerint rabitz-lezárás volt készítendő jobb hőszigetelés elérésére és a por bejutásának megakadályozására. E célból a III. gyűrűsíkjában a főszaruk szemben fekvő csomópontjait U alakú vasak kötik össze, melyek közös csomópontját a II. gyűrű csomópontjaiból kiinduló négy rúd tartja (4. ábra). A sugárirányú rudakra felfüggesztve készült a rabitz-mennyezet, mely folytatólag a tető oldallapjai mentén egész a medencét körülvevő fal felső széléig ér.

A medencét körülvevő fal külső részében úgy függőleges, mint vízszintes irányban egymástól 20 cm távolságban elhelyezett 12mm átm. vasakból alkotott háló foglal helyet (6. és 10. ábra). A burkoló fal felső és alsó végén levő gyűrű vasalása több 20mm átmérőjű vasbetétből áll. A tetőszerkezet főszaruinak alátámasztó helyein alakított erősítő pillérekben pedig 6 darab 20mm átm. vasbetét látható (11. ábra). Eme pillérek belsejében két szögvas halad, melyek a tetőszerkezet talpgyűrűjét és az alátámasztó konzol végét kötik össze és a szerelés megkönnyítésére valók, épp úgy, mint a vaskonzolok végeit nyolc szögben összekötő U vasak.

11. ábra.
A körülburkoló fal építése. A tetőszerkezet talpgyűrűje.
12. ábra.
A III. j. gyűrű. Átló rúd beszerelése.
13. ábra.
A III. és II. j. gyűrűk.

A medence alatt levő vasbetonfödémnek m2-ként 500kg terhelésen kívül a vaskonzolok alsó végén átáramló ferde és vízszintes összetevőjével szemben is ellenállást kell kifejtenie. Evégből a födémnek sugár irányban erős függőleges bordái (c és a) vannak, melyek végeit nyolc szögben bordák (d) kötik össze.

Az a jelű bordákat a b gerendák kiváltják (3. ábra, B-B metsz.). Ebből a födémből a vaskonzolok helyén 50 cm széles pillérek nyúlnak ki, melyekben 6 db. 30mm átm. vasbetét látható (8. ábra). Az alátámasztó vaskonzolok ducai négy szögvasból állnak, a többi részei pedig 14. sz U vasból (5. ábra).

 

A konzoloszlopok felső végeit összekötő sugárirányú rudak közös csomópontjait, tekintettel a nagy hosszúságukra, duc támasztja alá. A vaskonzolokat a nagyobb merevség elérésére a fent említett vasbetonpillérek folytatásaképpen utólag szinte bebetonálták.

A medence hozzáférhetősége akként van biztosítva, hogy a hengeres alépítmény falába erősített, rendes lebegő lépcső vezet föl, melynek utolsó pillérjéről egy lépcsőkar visz a medence alatti födémre (3. ábra, B-B metsz.).

Innen ismét lépcsőn lehet a medencét körülvevő fal alján elrendezett járóhoz jutni, melyet különben a városi tűzőrség is készül megfigyelésre fölhasználni.

15. ábra.
A II. j. gyűrű.
14. ábra.
A tetőszerkezet 1/8-része a II. és III. gyűrű közt
16. ábra.
A tetőszerkezet belülről, deszkaborítással.

A torony építése 1911. évben kezdődött, mégpedig az alapkiemeléshez július elején fogtak hozzá. Októberben már a torony fel volt falazva a medence alatt levő födém magasságáig úgy, hogy ekkor kezdetét vehette az alátámasztó vaskonzolok felállítása és a vasbetonfödém készítése (8. és 9. ábra).

Novemberben szerelhető volt a vasmedence, melynek befejezése után következett a medencét körülvevő vasbetonfal vasbetétjeinek elhelyezése (10. ábra). Ezen fal belső részén jobb hőszigetelés céljából 5cm vastag parafalemez burkolást nyert, mely mintadeszkázat gyanánt volt fölhasználható olyan módon, hogy a hosszúkás parafalapokat vékony dróttal a fal vasbetétjéhez kötve rögzítették (11. ábra). Ezen fal elkészülte után a tetőszerkezet felállítása és összeszögecselése könnyen és gyorsan történt, ami kétszeresen fontos volt, tekintettel az ez időben (április) tomboló viharokra.

A külső felszínek az építészeti tervnek megfelelő tagozása akképp készült, hogy a magját a szerkezeti fal betonjával együtt csömöszölték, azután, a kisebb tagozásokat simítás útján állították elő, míg a nagyobbak, aminők pl. a főpárkány, a nyolc konzol, valamint a köztük húzódó torokpárkány, rabitzból készültek.

A tetőszerkezet vasszerkezetének súlya 20.200 kg, úgy, hogy a tetőfelszín 1 m2-re 45kg, az alapterület 1 m2-re 95kg súly esik. Az alátámasztó konzolszerkezet súlya pedig 9400kg. A vasbetonszerkezetek anyagszükséglete mintegy 170 m3 beton és 17.000kg vas volt. A torony építőköltsége medencével, csővezetékkel, művezetéssel együtt 225.000 K vagyis 1 m3 tározott víz költsége 150 K.

Végül megemlítem, hogy az újpesti városi vízművet Zarka Elemér műszaki tanácsos tervei szerint az „Ister” Magyar Vízmű R.-T. létesítette, a víztorony tervezője Dümmerling Ödön építész volt, kinek megbízásából készítette e sorok írója az itt ismertetett szerkezetek terveit. A tornyot Schreiber Gyula újpesti vállalkozó építette, míg a vasszerkezeteket a Kőbányai gép- és vasszerkezeti műhely, a vasbetonszerkezeteket pedig Melocco Péter R.-T. készítette.

Dr. Mihailich Győző
Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye
XLVII. kötet 8. szám
1913. febr. 23. p.137-142

Főoldal | Lap teteje | Térkép | Belső képek | A következő budapesti víztorony