Újpest vízművének hatalmas műtárgya az Árpád-úton emelkedő víztorony, mely 1500 köbméteres Intze-rendszerű vasmedencét foglal magában. A medence hengeres részének átmérője 15 m és teljesen megtöltve a vízszín benne mintegy 40 m magasan áll az utca szintje (+14,70) fölött. Alépítménye hengeres tömör téglafal, melynek külső átmérője a medence alatt 11,60 m (3. ábra). A medencét a föltételeknek megfelelően védő fallal kellett körülvenni.

Az esztétikai szempont pedig továbbá megkövetelte, hogy ilyen hatalmas, a városból toronyszerűen kimagasló építmény tulajdonképpeni rendeltetésén kívül, a város díszére is legyen. A torony építészeti kialakítása, amint az 1. ábrán látható, igen magas tetőt kívánt, melynek tört felszíne forgási felszín. A medencét körülvevő fal hengeres és alatta nyolc kiszögellő konzol látszik, melyek azt kívánják kifejezni, hogy a körülburkoló falat, a magas tetővel együtt ezek a konzolok hordják.

A körülburkoló vasbetonfal 12 cm vastag, mely a tetőszerkezet nyolc sarokpontján 40/27 cm méretű pillérekké erősbül (3. ábra, A-A metsz.) A körülburkoló fal és a tető súlyát nyolc vaskonzol hordja, melynek kihorgonyzása akként történt, hogy a szemben álló konzoloszlopok felső végét vízszintes rúd (3-4) köti össze, míg az alsó végük a medence alatt levő vasbetonfödémnek támaszkodik.

A konzoloknak ez az elrendezése csakis akkor megfelelő, ha a szemközt fekvő konzolokra eső terhelés egymással egyenlő, vagyis nem alkalmas arra, hogy a körülburkoló falra és a tetőre ható tekintélyes szélnyomást az alépítményre átvigye. Nemkülönben nem biztosít megfelelő stabilitást abban az esetben sem, ha a szemben fekvő két konzol függőleges megterhelése bármi okból egymással nem egyenlő.

A számítás a következő megengedett feszültségek alapján történt:
Vasszerkezetben húzásra 1200kg, nyírásra 1000kg, palástnyomásra 2000kg, nyomott rudakban 1200-5,5u/r kg; a vasbetonszerkezetekben a betonban cm2-ként nyomásra 35 kg, nyírásra 4 kg, a vasban húzásra 1000 kg.

A fölvett szélnyomás a szélnyomás irányára merőleges fölszínre m2-ként 200kg. A vízszintessel alfa szög alatt hajló fölszínre 200kg sin(alfa + 10), henger fölszínre pedig 200kg 0,8 F1, hol F1 a henger diametersíkjának területe.

A földhéj fölvett súlya m2-ként 50 kg, a tetőszerkezet vasszerkezetének súlya szintén 1 m2 felszínre vonatkoztatva 50kg. A födélen eternitfödés van deszkaborításon, mely 1m távolságban vízszintes síkokban fekvő faszelemeneken támaszkodik. A faszelemenek nem fekszenek a tetőszerkezet főszaruira, hanem 10 sz. U vasból álló mellékszarukra, mégpedig az ezekre szögecselt szögvasdarabok közvetítésével (15. és 16. ábra). A tető nyolcad részében a IV. és I. gyűrű közt három ilyen mellékszaru van (14. ábra), míg a legfelső részben csak egy, a középső folytatódik.

A mellékszaruk a gyűrűk külső övéhez hozzá vannak szögecselve, alsó végük pedig a medencét burkoló fal záró övére támaszkodik. A tetőszerkezet főszarui két 70:90:10 szögvasból állnak, a gyűrűk pedig rácsos rudakból, melyeknek külső része köríves, avégből, hogy a mellékszaruk megtámasztást nyerjenek (15. ábra). A gyűrűk ezen az úton hajlítást is szenvednek s ennek megfelelőleg rácsos rudak, melyeknek összerácsozása szögvasakból áll (13. és 15. ábra). A tetőszerkezet átlóinak szelvénye két szögvas (12. ábra).

A medence alatt levő vasbetonfödémnek m2-ként 500kg terhelésen kívül a vaskonzolok alsó végén átáramló ferde és vízszintes összetevőjével szemben is ellenállást kell kifejtenie. Evégből a födémnek sugár irányban erős függőleges bordái (c és a) vannak, melyek végeit nyolc szögben bordák (d) kötik össze.

Az a jelű bordákat a b gerendák kiváltják (3. ábra, B-B metsz.). Ebből a födémből a vaskonzolok helyén 50 cm széles pillérek nyúlnak ki, melyekben 6 db. 30mm átm. vasbetét látható (8. ábra). Az alátámasztó vaskonzolok ducai négy szögvasból állnak, a többi részei pedig 14. sz U vasból (5. ábra).

A torony építése 1911. évben kezdődött, mégpedig az alapkiemeléshez július elején fogtak hozzá. Októberben már a torony fel volt falazva a medence alatt levő födém magasságáig úgy, hogy ekkor kezdetét vehette az alátámasztó vaskonzolok felállítása és a vasbetonfödém készítése (8. és 9. ábra).

Novemberben szerelhető volt a vasmedence, melynek befejezése után következett a medencét körülvevő vasbetonfal vasbetétjeinek elhelyezése (10. ábra). Ezen fal belső részén jobb hőszigetelés céljából 5cm vastag parafalemez burkolást nyert, mely mintadeszkázat gyanánt volt fölhasználható olyan módon, hogy a hosszúkás parafalapokat vékony dróttal a fal vasbetétjéhez kötve rögzítették (11. ábra). Ezen fal elkészülte után a tetőszerkezet felállítása és összeszögecselése könnyen és gyorsan történt, ami kétszeresen fontos volt, tekintettel az ez időben (április) tomboló viharokra.

A külső felszínek az építészeti tervnek megfelelő tagozása akképp készült, hogy a magját a szerkezeti fal betonjával együtt csömöszölték, azután, a kisebb tagozásokat simítás útján állították elő, míg a nagyobbak, aminők pl. a főpárkány, a nyolc konzol, valamint a köztük húzódó torokpárkány, rabitzból készültek.