|
Támogatják az újjáépítést
Egyedülálló építészeti különlegesség és idegenforgalmi látványosság lesz a Szent István téri víztoronyban megnyíló kávézó és kilátó. A szerda esti közmeghallgatáson a felszólalók szinte egybehangzóan dicsérték a tervezett városrehabilitációt.
A lakossági fórumon a kertészeti, közlekedési, városrendezési és építész közreműködők ismertették a Szent István tér és a Vidra utca megújításának tervét. A lapunkban többször ismertetett elképzelések szerint a téren parkot építenek, a piac odébb költözik, a díszburkolatú Vidra utcában pedig csak a troli és a biciklisek haladhatnak majd.
Két év múlva Szeged egyedülálló látványossága lehet a felújított víztorony, amelyben kávézó és kilátó is helyet kap, tövében zöldségpiacot üzemeltet majd a város. A tegnap esti közmeghallgatáson az önkormányzati képviselők és az érdeklődő polgárok is támogatták a városrehabilitációt.
Nagy Sándor városfejlesztési alpolgármester elmondta: belvárosi teret alakítanak ki, ahol a zöldfelület növelése a legfontosabb, de megőrzik a piac funkciót is, az átmenő gépkocsiforgalmat pedig mérséklik. Az Európai Unió támogatásával megvalósuló városrehabilitáció alkalmazkodik az Unió elvárásaihoz, és a közösségi, valamint a kerékpáros közlekedést részesíti előnyben.
Palánkai Tibor építész szerint nem is igazán épületek lesznek az új piaci elárusító helyek, inkább a századforduló szépen megkomponált pavilonjaihoz hasonlítanak majd. Rigó Mihály a közlekedéstervezők nevében kiemelte, hogy a terület mély, a csapadékvizet ezért nehéz lesz elvezetni. Az utak alatt pedig kedvezőtlen adottságú altalaj van, erre különösen figyelni kell. Olyan díszburkolatot kell építeni, amely a trolik súlyát is elviseli – fejtette ki.
Kovács János kereskedő kifogásolta, hogy a város nem biztosít helyet azoknak az új piacon, akik már régóta árulnak a Szent István téren. Ezt Nagy Sándor cáfolta, mondván a piacüzemeltető elsőként azoknak ad pavilont, akik jelenleg is a téren árulnak.
|
 |
Kónya Gábor képviselő szorgalmazta, hogy a Csongrádi sugárúti kerékpárút mielőbb épüljön meg, Szőke Péter képviselő pedig a parkolóhelyek számának csökkenése miatt aggódott. Vincze Tibor városfejlesztési irodavezető ígéretet tett arra, hogy mindkét problémát igyekeznek megfelelően kezelni. A kerékpárosok átvezetése nem szükségszerűen jár a várakozóhelyek megszüntetésével – tette hozzá.
Elhangzott: Baktó és a Makkosházi körút között kerékpárút épül, a Csongrádi sugárút panelházakkal beépített részén a házak előtti szervizutakra terelik a bicikliseket, a Rózsa utca és a nagykörút között az állami közútkezelővel keresik a kerékpárút vagy kerékpársávok helyét. Beljebb nincs gond, a kerékpárút a Fekete sas utcán és a Petőfi Sándor sugárúton át egészen Szentmihályig tart majd.
Ványai Éva képviselő szerint a városnak tennie kellene azért, hogy az olcsó kocsmák és a használtcikk-piac által vonzott közönség ne alakítson ki lehangoló városképet. Nagy alpolgármester úgy véli, a terület felértékelődése után más funkciók jelenhetnek meg a téren. A piacüzemeltető pedig a zöldség-gyümölcs piac funkciót viszi tovább az új téren, a használtcikk-árusítás megszűnik a rehabilitáció befejeztével.
A maketten jól látható: méltó környezetbe kerül a műemlék víztorony
Szeged | 2004-11-19 | Molnár B. Imre
Forrás: delmagyar.hu
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Panteon kerül a Szent István térre
Hét szoborból álló panteon díszíti majd a fölújított szegedi Szent István teret. A műemlék víztorony köré hét magyar mérnök félalakos portréját állítják föl. Az első három szobor 2006 őszére készül el.
A szegedi Szent István tér Phare-támogatással megvalósuló fölújításához a víztorony helyreállításán, egy új kispiac kialakításán, a díszburkolat és kerékpárút elkészítésén, ivó- és díszkút állításán kívül még hét szobor elhelyezése is hozzátartozik. A városi közgyűlés legutóbbi ülésén elfogadta a panteon kialakításának tervét.
A szoborállítás elképzelését az ipartörténeti műemlék víztorony határozza meg: a téren a kiemelkedő mérnöki tudás emlékhelyét szeretnék kialakítani. A szobrok ábrázolta személyek kiválasztásában a megyei mérnöki kamara és az építész kamara segítette a döntéshozókat. Eszerint olyan mérnökök kapnak szobrot, akik Szeged fejlesztésében kiemelkedő szerepet játszottak, és a városban még nem őrzi emléküket méltó köztéri alkotás.
Az első három szoborra tett javaslat szerint Zielinski Szilárd, Magyar Ede és Pálfy-Budinszky Endre félalakos portréját készítik el. Zielinski Szilárd (1860–1924) – amint arról lapunkban többször is írtunk – az első magyarországi vasbeton víztorony, valamint a Szent István téri (ugyancsak vasbeton) víztorony tervezője, a magyar mérnöki kamara első elnöke. Magyar Ede (1877–1912) a hazai szecessziós építészet kiemelkedően tehetséges, tragikus sorsú tervezője, akit „magyar Gaudinak" is neveztek.
|
|
A szecesszió stílusjegyeit a helyi ízlésvilággal ötvöző építészmérnök kiemelkedő munkája a szegedi Reök-palota, a Kálvin téri Református-palota, a Kárász utca 16. alatti Unger-Mayer-ház, de állnak épületei még a Jósika, Tábor és Bolyai utcában is. Mindössze harmincöt évesen, önkezével vetett véget életének.
Pálfy-Budinszky Endre (1902–1968) urbanisztikai mérnök, a modern városépítés fő elveinek kidolgozója. Élete során foglalkozott többek között városrendezési programok és tervek készítésével, település- és gazdaságföldrajzzal, városgazdaságtannal, településtörténettel és -technikával, városesztétikával és műemlékvédelemmel is. Szobraik az ivókúttal együtt, 2006 őszére készülnek el.
Szegedi alkotók
A Szent István téri víztorony köré kerülő bronz, félalakos szobrokat világos mészkő vagy gránit talapzatokra állítják. Az alkotók kiválasztására kiírandó meghívásos pályázaton olyan helyi művészek kapnak lehetőséget, akiknek még kevés jelentősebb munkája díszíti a várost, vagy még egyáltalán nem került ki a kezük alól szegedi köztéri alkotás.
Szeged | 2004-12-28 | Nyilas Péter
Forrás: delmagyar.hu
|
|
2000. szeptember utolsó két napján ismét nyílt nap volt a víztoronyban.
Mi is ott jártunk természetesen. Sajnos nem vittünk bringát, így idő híján nem sikerült az összes szegedi
víztornyot megörökíteni, pedig van egy pár...
|
Adakozzunk a víztoronyra!
Szeretettel fordulok hazánk fiaihoz: segítsen, aki tud! Olvastam a Délmagyarországban, hogy százmillió forint kellene a szegedi Szent István téri víztorony fölújításához.
Ez nagy összeg, de ha az országban, csecsemőtől az idősekig mindenki fejenként csak tíz forintot adna, senki sem lenne szegényebb, és István királyunkra emlékezve, megújíthatnánk a róla elnevezett szegedi tér szép építészeti alkotását. Tegyenek ki perselyeket, és Isten segítségével összegyűlhet a szükséges összeg.
|
|
Kívánok egész népünknek, nemzetünknek, szeretett atyámfiainak nagyon jó egészséget, békességet és boldogságot.
Külön köszöntöm a kedves szerkesztőség összes munkatársát és az önkormányzatot, amely lelkes odafigyelésével örömöt szerez a város lakosainak. Szívem mélyéből jött e kívánságom.
Gyula bácsi 1999.02.01. (név és cím a Délmagyarország szerkesztőségében)
A szöveg forrása: Délmagyarország archívum |
| Beküldte: Virágh Csaba (+) |
|
|
|
|
100 éves elmúlt a szegedi Szent István téri víztorony
A pályáztatás
1903 áprilisában Szeged szabad királyi város pályázatot hirdetett egy 1000 3-es (akkori viszonyok között meglehetősen nagy kapacitású) víztorony előállításra. A beadási határidő 1903. május 27. volt. A pályázat alapját Tóth Miklós városi főmérnök márciusban elkészített terve képezte, amely acéltartályt és falazott toronyszerkezetet tartalmazott. A kiírás szerint szabad volt a tervtől eltérni, de ez esetben részletes tervekkel és számításokkal kellett az eldönthetőség érdekében a megoldást bemutatni, vagyis 1 hónap állt a pályázó rendelkezésére, hogy az akkori viszonyok között meglehetősen nagy kapacitású, nagyméretű víztornyot megtervezze.
A pályázatra 14 jónevű cég illetve vállalkozó jelentkezett Győrtől Temesvárig. Egyes pályázók több változatot is kidolgoztak, és voltak, akik csak a víztartályra vagy csak a toronyra adtak ajánlatot.
Kutatásaink során sikerült fellelni a pályázók teljes névsorát is.
A kor és a fenti névsor ismeretében nem meglepő, hogy csak egyetlen pályázó, Zielinski Szilárd (1860-1924) vélte a feladatot vasbeton szerkezettel megoldani, az összes többi pályázó a következő recept szerint gondolkodott: végy egy nagy acéltartályt és azt helyezd el egy tégla- vagy kőfalazatú építmény tetejére, mégpedig úgy, hogy a tartály csak függőleges erőket okozzon, vízszintes erők ne ébredjenek. A pályázók zöme a tartályt alátámasztó építménnyel nem is foglalkozott, a toronyra öten pályáztak.
A döntés
Mai szemmel egyértelmű, hogy a pályázati kiírásban szereplő feladatot egyedül Zielinski oldotta meg teljes körűen, mégis el kell ismerni, hogy a döntéshozó városatyák igen nagy bátorsága kellett ahhoz 1903-ban, hogy egy olyan pályamű mellett döntsenek, amely kilóg a sorból és egy teljesen új megoldást tartalmaz. Magyarországon ekkor még nem létezett működő vasbeton víztorony!
|
|
A döntést bizonyára befolyásolta, hogy a pályázatnak volt már előzménye: Tóth Mihály városi főmérnök 1903. márciusában készített egy tervet, amelyben 1,2 m falvastagságú, tégla falazatú tornyot és abban acéltartályt szerepeltetett. A tervet a szakminisztérium nem fogadta el, a felülről jövő javaslatokat pedig a város nem akceptálta, végül kölcsönös engedékenységgel a fentiek szerinti pályáztatás mellett döntöttek, melynek alapjául a Tóth-féle tervet tekintették.
A másik fontos előzmény, és egyben valamiféle szakmai fogódzó, az épülőfélben lévő kőbányai víztorony lehetett, amely ugyan harmad akkora kapacitással és jóval kisebb magassággal bírt, mint a szegedi, de terveit a Hennebique cég közreműködésével Zielinski irodája készítette 1902-ben.
A kőbányai torony kivitelezése a szegedi pályáztatás idején, 1903 májusában már olyan előrehaladott állapotban volt, legalábbis a szerződés szerinti augusztusi befejezési határidőből következtetve, hogy szemrevételezésének nem lehetett akadálya.
A döntést előkészítő szakértők felismerték a Zielinski-féle pályaműben rejlő előnyöket. Egybehangzó véleményük szerint a vitatott vasbeton szerkezetű tartály és víztorony a "szilárdság, tartósság és a fenntartási költségek csekélysége miatt oly előnyökkel bír, amely a hasontárgyú többi ajánlatokban fel nem található."
A vízvezetéki bizottság végül szigorú kikötések mellett az elfogadást javasolta. A hosszas viták után kidolgozott előterjesztést az 1903. június 13-án tartott rendkívüli közgyűlés megtárgyalta, s ugyancsak nagy viták után határozatot hozott a víztorony felépítésére nézve.
Zielinski oly mértékben biztos volt az általa és munkatársai által kidolgozott megoldás sikerében, hogy a határozat igen kemény kikötéseinek elfogadására késznek mutatkozott, így minden akadály elhárult, a pályázat az ő sikerével zárult.
|
|
|
|
|
|
|
|
A megvalósítás
A hosszadalmas és sok vitával járó "vállalatba adási mizériák" után mégsem kezdődhettek el a tényleges munkák, ugyanis dr. Kormányos Benő és Ulrich B. J. vállalkozók, akik a víztoronnyal párhuzamosan megvalósítandó egyéb vízmű feladatokra pályáztak, történetesen sikertelenül, a közgyűlési határozatot megfellebbezték. Ezzel minden megmerevedett: nem lehetett szerződést kötni, nem lehetett az engedélyezést lefolytatni, nem lehetett a munkálatokat megkezdeni. Mindezekre több hónapos csúszás után, decemberben nyílt végre lehetőség. Ekkor a város rekordidő alatt (3 napon belül) megadta az építési engedélyt, de a mintegy féléves késedelem miatt a munkálatok megkezdése belecsúszott a téli időszakba.
A kivitelezést Freund Henrik és Fiai építő vállalkozók végezték. Zielinski művezetői megbízottjaként Illés Kálmán járt el. A szecessziós homlokzati megjelenítés Korb Flóris (1860-1930) és Giergl Kálmán (1863-1954) munkáját dícséri.
A több hónapos csúszásnak az lett a következménye, hogy az alapozást a tél beállta előtt nem lehetett elvégezni, pedig a szűkre szabott határidő (1904 szeptember 15.) miatt erre nagyon nagy szükség lett volna.
A baj persze nem jár egyedül: 1904. február 11-én éjjel olyan erős és tartós eső támadta a várost, hogy a víz 50 cm magasságban ellepte a viszonylag alacsonyan fekvő Szent István teret, az építkezés helyszínét.
|
|
Mindezek következtében az alapgödröt és a félig kész alapokat 900 3, víz és iszap borította el, s tönkre tette a felmenő rész már összeszerelt vasvázát és zsaluzatát.
A város a csatornák hibája ellenére nem vállalta át a keletkezett anyagi és időbeni károkat, a "vis major" kategóriába sorolták az ügyet, melyet pedig a vállalkozónak kellett viselnie a szerződés szerint. A városhoz írott folyamodvány és a város reagálása ismert, de nagyon érdekes lenne azt is megismerni, hogyan tudta ezt a krízishelyzetet a kivitelező Freund Henrik és a mindenért felelős Zielinski Szilárd egymás között lerendezni.
A kezdeti csúszásnak, az időjárási nehézségeknek és az 1904-ben oly gyakori sztrájkoknak "köszönhetően" az eredetileg vállalt szeptember 15-i határidőhöz képest csak november végére sikerült a víztornyot megépíteni. Ekkor még történt egy munkahelyi baleset (egy munkás 6 m-t zuhant a vasbeton medencébe), majd november 26-án sikeresen lezajlott a tárolómedence első feltöltése.
A helyi újságok csak a feltöltés sikeréről számolnak be, de több műben is olvashatunk arról, hogy a teret lezárták és a toronyba a medence alatt várakozva egyedül Zielinski maradt. Zielinski annyira biztos volt a sikerében, hogy mindezt magától értetődően vállalta, de talán azt is tudta, a sikeren kívül nincs is más alternatíva.
|
|
| Forrás: Hajós György: Zielenski Szilárd - a magyar Mérnöki Kamara első elnökének élete és művei |
|
|
Még, még régi képeket ide...
|
|
| Forrás: Hajós György: Zielenski Szilárd - a magyar Mérnöki Kamara első elnökének élete és művei |
|
|
Az átadás
A helyi lapokban 1904. november 29-én az alábbi olvasható: "Szombaton a víztorony rezerváját megtöltötték, s mivel az épület minden veszedelem nélkül kiállta a próbát, ma már jelentést tett Tóth Mihály főmérnök a tanácsnak, hogy december 1-jén, csütörtökön üzembe hozható az új vízvezeték." Lázár György dr. polgármester a vízmű ünnepélyes megnyitására a hivatalokhoz és a katonasághoz a következő meghívót küldte:"...A vízmű ünnepélyes megnyitása szerdán, azaz folyó hó 30-án fog megtörténni, ezt a városi lakosságnak oly módon hozzuk tudomására, hogy este 6-7 óráig kivilágítás mellett a Széchenyi téren az utcai vízcsapok szökőkutakká lesznek rögtönözve."
Minden a legkitűnőbben sikerült. A közönség teljesen ellepte a Klauzál és a Széchenyi teret. Teljes egy óra hosszáig gyönyörködött a szokatlan látványban és hallgatta a katonazenét. A vízsugarak a platánok tetején is túlszöktek, a járdák mellett a csatornákba patakként folyt a víz. A város ünnepelt.
A munka végleges befejezését az 1905. március 23-i testületi ülés jelentette, amikor is az állandó vízműre megadták a használhatósági engedélyt és az átvételi jegyzőkönyvet lezárták.
|
|
Ekkor arról is döntöttek, hogy a kivitelezés közben felmerült többletmunkákat elismerik, így a szerződés összege az eredeti 110 ezerről 115 ezer koronára emelkedett, de ezzel egyidejűleg a szeptember 15-től december 21-ig terjedő 97 napos csúszást is figyelembe vették, és 5335 korona kötbért érvényesítettek.
A pályázat elnyerésétől a víztorony elkészültéig mindössze másfél év telt el. Ez önmagában is óriási teljesítmény, különösen, ha végiggondoljuk a kivitelezés akkori lehetőségeit, körülményeit: a beton és vasbeton technológia kezdeti stádiumban volt, nem létezett csúszózsaluzás, nem volt toronydaru, nem volt előregyártás, csupán teljes beállványozás és kézierő. Mindezek ellenére a tervek és a kész műtárgy részletei jól egyeznek, a méretek, felületek, keresztmetszetek határozottak, szépek, szabályosak.
Az elkészült mű általános jellemzője, hogy gyakorlatilag minden szerkezeti része vasbetonból készült: az alapozás, a tartórendszer, a tároló medence, a csigalépcső, a zászlótartó, sőt még a bejárati ajtó is, a kilincset leszámítva. Az alkotók 1904-ben valószínűleg azt akarták bizonyítani a kétkedőknek, hogy hozzáértő kezekben a vasbeton mindenre alkalmas.
|
|
Szeged meghatározó, városképi jelentőségű, szecessziós
stílusú ipartörténeti emléke. A Margitszigeti víztoronnyal együtt
az ország első vasbeton szerkezetű építménye.
1903 és 1904 között épült Zielinski Szilárd ( 1860-1924) mérnök,
az első magyar műszaki doktor, a vasbeton-építés meghonosítójának
tervei alapján.
|
|
| Foto: Kis Antal ; Forrás:
Napfény Fotóklub |
Építészei Korb Flóris és Giergl Kálmán voltak. Az építők, Freund Henrik
és Fiai munkáját dicséri, hogy az 1000 3-es, 55 m magas víztorony
még ma is működik.
|
|
A torony belsö hangulatát a teljes magasságában, a
négy belső pillér között végigfutó lépcsősor, majd csiga-lépcső
és eredeti korlátjai adják. Az Európai Örökség Napján, több ezer
szegedi csodálhatta meg e páratlan műemléket (1999-ben).
Forrás: Szegedi Vízmű
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az átadástól napjainkig
A víztorony az 1904-és megalkotása óta üzemel. Az eltelt időszakról nagyon kevés írásos anyag maradt fenn, melyből arra lehet következtetni, hogy víztorony üzemelését nem kísérte semmiféle különlegesség. Az elmúlt 101 év viszonylag szerencsésen, háborús károsodások és lényegi változtatások nélkül telt el. Csupán az 1959-60-as években végeztek jelentősebb felújítási munkálatokat, amelyek főleg a homlokzati felületekre terjedtek ki. Valószínűleg ekkor kapta a víztorony az eredetitől eltérő szürke, kékesszürke árnyalatot.
1993-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Vasbetonszerkezetek Tanszékének munkatársai tanulmányt készítettek a víztorony erőtani állapotáról, mivel a torony vasbeton tartószerkezetein számottevő korróziós károsodások és leválások, a tárolómedencén pedig repedések és átfolyások mutatkoztak. Az elvégzett vizsgálatok eredményeként a tanulmány a víztorony mielőbbi felújítását és a medence megerősítését javasolta.
A szegedi Funkció és Szerkezet Mérnöki Iroda 1999-ben és 2004-ben statikai szakvéleményt készített a víztoronyról. 2001-2002-ben elkészítették a rekonstrukció építési engedélyezési- és kiviteli terveit, 2003-ban az EU PHARE pályázati anyagainak elkészítésében működtek közre.
Helyszíni tapasztalataik és vizsgálati eredményeik szerint az elmúlt 10 évben a károsodások fokozódtak és határozottabbá, feltűnőbbé váltak. A károsodások nem statikai, hanem döntően korróziós eredetűek. Az egyedi ipari műemlékké nyilvánított víztorony megmentése, rekonstrukciója egyre elkerülhetetlenebbé vált.
|
|
Az önkormányzat és a Szegedi Vízmű a Szent István téri víztornyot a továbbiakban is víztoronyként kívánja működtetni, hiszen a medence hasznos térfogata a város jelenlegi középnyomású tárolókapacitásának 20%-át adja.
A víztornyot eredetileg kilátószinttel építették meg, nagy örömére Szeged polgárainak, akik az utóbbi években megrendezett nyílt napok keretében nagyon nagy érdeklődéssel látogatták ezt a szintet. A tervezett rekonstrukció révén az eredeti kilátófunkció ismét előtérbe kerülhet.
Ezen túlmenően a földszinten kiállítások, illetve a torony kiváló akusztikájának köszönhetően kamara koncertek is rendezhetők. Az önkormányzat, a vízmű, a közreműködő mérnökök azon dolgoznak, hogy a rekonstrukció révén újra eredeti pompájában tündököljön Szeged Öreg Hölgye.
A torony építéstörténetének összefoglalása az alábbi források alapján történt:
- Funkció és Szerkezet Mérnöki Iroda: Szeged, Szent István téri víztorony rekonstrukció, ajánlatkérési műszaki dokumentáció, Szeged, 2004. december
- Dr. Körmöczi Ernő: 100 éves a szegedi víztorony, Mérnök Újság 2004. febr. p. 40-43
- Dr. Körmöczi Ernő: Zielinski, a vállalkozó mérnök, Mérnök Újság 2005. május p. 23-25
Gábor-Szabó Zsuzsanna
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A víztorony tartószerkezeti ismertetése
Tartószerkezeti szempontból a víztorony két fő részből áll. Az egyik rész a medence, amely az alsó vasbeton lemezével a toronyszerkezet gerendázatára fekszik fel, de ettől eltekintve a víznyomásból származó igénybevételeket a toronyszerkezettől függetlenül viseli el. A medence befogadó képessége 1000 3. Szerkezeti kialakítását tekintve vasbeton körhengerhéj, amely sarokmereven kapcsolódik a fenéklemezt képező alulbordás vasbeton körlemezhez. A kapcsolatnál kiékelést alkalmaztak.
A medence külső palástjának átmérője 15,4 m, a palást külső magassága 6,40 m. A palást felső peremét merevítő gyűrűvel látták el. A palást vastagsága felül 10 cm, amely a medence belseje felé a medence alján körbefutó kiékelésig 15 cm-re vastagodik fel. Vasalását középre helyezett alkotó és gyűrűirányú acélbetétek képezik. A tárolómedence erőjátéka szempontjából az alulbordás vasbeton fenéklemez a viszonylag kis vastagságú körhengerhéjhoz viszonyítva végtelen merevnek tekinthető. A hengerpalást sarokmereven, kiékeléssel kapcsolódik a végtelen merev fenéklemezhez, a körhengerhéj alul befogottnak és magasfalúnak kezelhető.
A másik tartószerkezeti rész a torony oszlopokból és gerendákból összeépített tartórendszere, amely mint forgásszimmetrikus térbeli rúdszerkezet működik. Ez utóbbi összetettségére jellemző, hogy a tartórendszer mintegy 540 rudat és 240 csomópontot tartalmaz.
A tartórendszer fő teherviselő elemei a vasbeton oszlopok, amelyek 3 koncentrikus kör kerülete mentén helyezkednek el. A legbelső körön 4 db, a középső körön 8 db, a külső körön szintén 8 db oszlop helyezkedik el. Ezeket sugárirányban és gyűrűirányban gerendák kötik össze. A gerendák és az oszlopok sarokmerev, befogott kapcsolattal csatlakoznak monolitikusan egymáshoz.
A gerendák az oszlopok összefogásán túlmenően, ellátják a födémek és lépcsők közvetlen alátámasztását is. E szerkezetek szintén monolitikus kialakításúak. A torony a földszinttől a medence szintjéig 8 szintes. A medencét 3 gyűrűirányú gerendasor és 16 sugárirányban vezetett gerenda támasztja alá.
|
|
A tornyot az első három illetve a nyolcadik szinten a külső oszlopsor, a közbeeső szinteken a középső oszlopsor oszlopai közé beépített monolit vasbeton fallal zárták le a külső tértől. Ezzel a megoldással a torony középső része karcsúbbá, áttörtté vált, ugyanakkor a vízmedencét befogadó felső rész markánsabb, hangsúlyosabb megjelenítést kapott, mintegy éreztetve a magába rejtett víztömeg (1000 tonna) súlyát. A hatást tovább fokozza a toronydob konzolos kiugratása. A medence fala és a toronydob között mintegy 60 cm-es légűrt alkalmaztak.
A torony teljes magasságában vasbeton lépcső vezet végig. A medence alatti szintig a lépcsőket a belső és középső pillérek közötti alapterületen alakították ki, ettől felfelé belső csigalépcső vezet a 4 belső pillér között a legfelső kilátószintig. A megoldás érdekessége, hogy a centrális elhelyezkedésű csigalépcső függőleges értelemben áthatol a medencén, a csigalépcső határoló fala és a medence fala megegyezik.
A torony teljes magassága a terepszinttől a legfelső kilátószintig 45 m. E fölé nyúlik még mintegy kilenc méterrel a vasbeton szerkezetű zászlótartó rúd, melyet négy irányban vasbeton kitámasztó rudak merevítenek. A vasbeton zászlótartó 1904-beli kialakítása önmagában is érdekes, bravúros teljesítmény.
A víztorony alapozására felülbordás vasbeton alaplemez készült a terepszinthez viszonyított -3,5 m szint környezetében. A felülbordák gyűrűs és sugárirányú elhelyezkedésűek. Ezek metszéspontjaiban támaszkodnak az alaplemezre a koncentrikus körökön elhelyezkedő vasbeton oszlopok.
Források:
Funkció és Szerkezet Mérnöki Iroda: Szeged, Szent István téri víztorony rekonstrukció, ajánlatkérési műszaki dokumentáció, Szeged, 2004. december
A Visegrádi négyek országainak technikai műemlékei. Szerk: Ing. Arc. Eva Dvorakova, 2000
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
Keresés 
Fórum 
