ÚJJÁSZÜLETETT A SZEGEDI VÍZTORONY
A Mérnök Újság decemberi számában megjelent cikk (pdf)

Újjászületett a szegedi Szent István téri víztorony, a vasbetonépítés történetének egyik legjelentősebb hazai alkotása. A szegediek által kedvesen csak Öreg Hölgynek becézett, immár 102 éves remekmű az elmúlt egy év során új ruhát kapott, szinte minden részében megújult, s a felújítást követően újra bekapcsolódott Szeged vízszolgáltatási rendszerébe.

A víztorony eredeti terveit Zielinski Szilárd, a vasbetonépítés meghonosítója, kamaránk első elnöke készítette 1903-ban, a kivitelezést Freund Henrik és Fiai végezték 1904-ben.

Az alkotóról, a korabeli pályáztatásról, az építésről a korábbiakban már szóltunk, most a víztorony-matuzsálem szerkezeti kialakításáról, a károsodásokról és azok orvoslásáról, a felújítási munkákról kívánunk beszámolni.

Fotó: Becker Ottó felújítás előtt...

Forrás: Funkció és Szerkezet Mérnöki Iroda Kft. a felújított víztorony

Fotó: Zsuzsi belső tér

A víztorony szerkezeti ismertetése

A centrális szerkezetű víztorony két fő szerkezeti részből áll, egyrészt az 1000 m³ vizet magába foglaló tartályból, másrészt a tartályt alátámasztó tartószerkezetből. A tervező, Zielinski Szilárd mindkét főrészt teljesen újszerű megoldással, vasbeton szerkezettel alkotta meg. Megoldásai annyira sikeresek voltak, hogy évtizedekig példát adtak a később épített víztornyok kialakítására. Talán nem túlzás azt mondani, hogy megalkotta azt a jellemző szerkezeti elrendezést, melynek jegyei szinte az összes később épült víztoronynál fellelhetők. Szerkezeti ismertetésünket is e jegyek mentén adjuk meg.
Ezek közül a legelső magának a vasbetonnak, mint építőanyagnak az alkalmazása. Zielinski úttörő szerepet vállalt a vasbeton felhasználásában, méghozzá egy olyan időszakban, amikor azt még meglehetősen nagy idegenkedés fogadta. Tény, hogy a Szent István téri víztorony teljes egészében vasbeton szerkezet. Vasbetonból készült az alapozás, a tartórendszer, a tárolómedence, a határoló fal, a lépcső, a zászlótartó, sőt még a bejárati ajtó is, a kilincset leszámítva.

A 31 m-es fenékmagasságú, 1000 m³ kapacitású körmedence kialakítása egy körhenger héjszerkezet, méghozzá meglehetősen karcsú, a 6,40 m magasságú palást vastagsága felül 10, alul 15 cm. A medence palástfelülete alul kiékeléssel, sarokmereven kapcsolódik a nagy merevségű, alulbordás vasbeton fenéklemezhez. A palást felső peremét megvastagították, és így tulajdonképpen egy felső peremgyűrűvel látták el a medencét. A medence külső palástjának átmérője 15,4 m. A bemutatott jegyek alapján nem nehéz felismerni, hogy az alkotó olyan héjszerkezeti megoldásokat alkalmazott, melyek csak mintegy harminc évvel később kezdtek a szakmai köztudatban közismertté válni.
A víztároló medencét alátámasztó pillérvázas szerkezet a maga nemében szintén különlegesség. A tartószerkezet oszlopokból és gerendákból összeépített rendszerű, mely a centrális kialakításnak megfelelően egy forgásszimmetrikus térbeli rúdszerkezet. A tartórendszer fő teherviselő elemei a vasbeton oszlopok, amelyek 3 koncentrikus kör mentén helyezkednek el. A legbelső körön 4 db, a középső és a külső körön 8-8 db oszlop helyezkedik el. Ezeket sugárirányban és gyűrűirányban gerendák kötik össze. Érdekesség, hogy a gerendák és pillérek kialakításánál már alkalmazták a tartószerkezeti rendszer merevségét nővelő kiékeléseket. A gerendák azon túl, hogy összefogják az oszlopokat, támaszul szolgálnak a födémeknek és a lépcsőknek.

A torony a földszinttől a medence szintjéig 8 szintes, a szintmagasság 3,5 m. A tornyot az első három illetve a nyolcadik szinten a külső oszlopsor, a közbenső szinteken a középső oszlopsor oszlopai közé beépített monolit vasbeton fallal zárták le a külső tértől. A visszaugrasztott középső részen így a harmadik és az ötödik szinten egy-egy külső körfolyosót lehetett kialakítani. Ez a két körfolyosó, figyelemmel a korabeli alacsonyabb épületekre, alkalmassá vált a kilátói funkcióra, mintegy a város feletti körsétára. Az, hogy erre az alkotók gondolhattak, bizonyítja az igen kis lejtésű, kényelmes lépcsők alkalmazása.
A medence építésénél egészen bizonyos, hogy számoltak bizonyos mérvű szivárgással, ezért a medence fala mellett egy 60 cm-es légűrt alkalmaztak. Ezzel a megoldással a vékony medencefalat is megkímélték a téli kifagyásoktól. A kialakítás a víztorony építészeti megjelenésének is nagyok jót tett, a vízmedencét befogadó felső rész ezzel markánsabbá, hangsúlyosabbá vált.
A torony teljes magasságában vasbeton lépcső vezet végig. A kényelmes, ívelt lépcsők a medence alatti szintig a belső és közbenső pillérek között vezetnek, szintenként pihenő beiktatásával. A medence alatti nyolcadik szintről belső csigalépcső vezet a 4 belső pillér között a legfelső kilátószintig. A megoldás érdekessége, hogy a központos elhelyezésű csigalépcső függőleges értelemben átvezet a medencén, a csigalépcső határoló fala és a medence fala megegyezik.
A víztorony alapozása síkalapozás, a terepszinthez viszonyított -3,5 m szint körüli mélységben. Az alaplemez felülbordás vasbeton lemez, melynél a bordák gyűrűs és sugárirányú elhelyezkedésűek. Ezek metszéspontjaiban támaszkodnak az alaplemezre a koncentrikus körökön elhelyezkedő vasbeton oszlopok.

A Szent István téri víztorony tartószerkezeteinek állapota az elmúlt évtizedekben nagymértékben leromlott. A tartószerkezeteken egyre fokozódó betonkorróziós károsodás miatt az acélbetétek korróziója megindult, a vasbetétekről a betonfedés már sok helyütt nagy felületekben lehullott, a felújítás halaszthatatlanná vált. A vizsgálataink szerint az acélbetéteknél a korrózió mértéke, a zászlótartó kivételével, szerencsére még nem érte el azt a határt, melynél az acélbetétek pótlása vált volna szükségessé, így a felújítási munkák a betonfelületeknél a betonszerkezeti struktúra helyreállítását, az acélbetéteknél a betonfedés biztosítását célozták. A zászlótartó sajnos oly mértékben károsodott, hogy annál már csere vált szükségessé. A medencére is kiterjedt vizsgálatok, számítások szerint a medence alulméretezett, ezért a rekonstrukciónál nem csak az elhasználódott medenceszigetelést kellett kicserélni, hanem indokolt volt a medence gyűrűirányú megerősítése is.

A felújítás főbb munkafolyamatai

Betonkorróziós felújítási munkák
A víztorony szerkezeti elemei a fokozódó mértékű korróziós hatások következtében jól látható és műszeresen regisztrálható betonkorróziós károsodásokat szenvedtek. A vasbeton szerkezetű építmény tönkremenetelét főképp a karbonátosodás okozta, a betonszerkezetek pH értéke a megkívánt 11-12-ről 8-9-re csökkent a lúgosságot biztosító szabad mésztartalom átalakulása miatt. A karbonátosodás következménye, hogy a betonacél védelme, a passziválást biztosító réteg megszűnt, a betonacél korróziója megindult. A korróziós folyamat során a fedést biztosító betonrészek helyenként leváltak, a betonacél keresztmetszet csökkenése a korrózió miatt egyre jelentősebb lett, mely végül is indokolta a sürgős beavatkozást.

A fent ismertetett károsodás különböző szintjei a torony vasbeton felületein, szerkezetein gyakorlatilag mindenütt jelentkeztek. A károsodás mértéke elsősorban a felület helyzetétől függött, érthetően a legsúlyosabb károsodások a párás víztér környezetében, valamint a kültéri részeken adódtak. A beltéri, párával nem terhelt felületek megjelenése lényegesen kedvezőbb volt.
A felületek karbonátosodási vizsgálataival megállapítottuk, hogy a felületek nagy részénél az átkarbonátosodás már elérte az acélbetéteket. A külső homlokzat erőteljes károsodásában jelentős szerepet játszott az időjárás romboló hatása is. A felületen kicsapódó pára, esetleg átázás, átnedvesedés több helyen, főleg a gyengébb minőségű betonoknál kifagyásokat okozott.

A továbbiakban néhány példával illusztrálni kívánjuk a torony szerkezeti elemein a betonkorrózió különböző stádiumait, illetve a javítási munkákat. A legrosszabb állapotba a zászlótartó szerkezete került, csaknem teljes felületen levált már a betonfedés, ezért itt már a zászlótartó szerkezetének teljes cseréjét kellett előírni. Az új zászlótartó a torony mellett helyszíni előregyártással készült, anyagában öntömörödő betonból, melynek technológiájáról Spránitz Ferenc számol be a BETON szakmai újság 2006. júniusi számában. Az így elkészített zászlótartó beemelése daruval történt. Érdekességképpen, az eredeti zászlótartó legjellemzőbb darabjait a toronyban kiállították.

A külső felületeken nagyon erőteljes károsodásokat tapasztaltunk közvetlen a víztér mellett és felett, a toronydobnál és a kilátószint alatti falfelületnél. Itt, a helyreállítás során attól lehetett tartani, hogy a felület a tisztításkor átszakad. A további kültéri felületeken, pilléreken, gerendákon, szegélyeken és korlátokon a korróziós károsodás változó mértékű volt, egyes területeken a vasalás már kilátszott, sőt a keresztmetszete is lecsökkent, míg másutt a vakolt felület viszonylag épnek mutatkozott.

Forrás: Funkció és Szerkezet Mérnöki Iroda Kft. Kilátószint alatti osztópillér károsodása

Forrás: Funkció és Szerkezet Mérnöki Iroda Kft. Vasbeton zászlótartó károsodása

Forrás: Funkció és Szerkezet Mérnöki Iroda Kft. Tartópillér károsodása

A belső felületi megjelenés, mint azt korábban említettük, a víztér környezetének kivételével, jóval kedvezőbb volt a külsőnél. Belül, például a szép, íves kialakítású, kényelmes, medencetérig vezető feljárólépcsőnél még az eredeti stokkolás is megmaradt. A lépcső kialakítása egyértelműen arra utal, hogy a Zielinski Szilárd vezette tervező csapat gondolt a torony kilátóként történő hasznosítására is. Ugyanakkor a medencén átvezető csigalépcső, egyértelműen az állandó párakicsapódás és lecsurgó vizek miatt, csaknem teljesen tönkrement, itt még a megtartás mikéntje is kérdéses volt. Hasonló állapotúnak ítéltük, a hasonló okok miatt károsodott, víztér feletti belső födémeket is.
A betonkorrózióval érintett felületek helyreállításánál a pályázaton nyertes konzorcium a Techno-Wato Kft. KESTON PCC habarcsrendszerét alkalmazta. A különböző finomságú cementkötésű habarcsok felhordása előtt a felület-előkészítés a hibás részek feltárásából állt, illetőleg ezután a felülettisztítás magasnyomású vízsugárral (1000 bar) történt.

A belső, medence feletti felület bevonatánál érdekes újszerű megoldás került alkalmazásra, az úgynevezett cseppkőszerű felületképzés. A Németországban már több helyen alkalmazott, speciális habarccsal kialakított cseppkőszerű mennyezetfelületről a kondenzvíz gyorsan le tud csepegni, és így a korróziós károk csekélyek, valamint a gyors visszacsepegésből adódóan a pangó ivóvíz problémái megelőzhetőek. Az alkalmazott anyag a KORODUR cég Microtop TW-BM márkanevű habarcsanyaga.

A homlokzat helyreállítása, színezés
A torony színezése, mint a látvány meghatározó része, kiemelt fontosságú kérdés volt mind a tervezés, mind a kivitelezési munka során. A színek megválasztásánál, tekintettel a víztorony műemléki védettségére is, az eredeti színezés lehető legteljesebb visszaadására törekedtünk. A torony színdinamikai tervezője eredeti dokumentumok, képeslapok felkutatásával határozta meg a korabeli színárnyalatokat, és ez képezte az elkészített tervek alapját is. A kivitelezés során a műemlékvédelmi szakértő közreműködésével a felületeken több ponton színkutatást végeztek, melynek eredményeivel még jobban sikerült közelíteni a korabeli megjelenéshez. A téma kapcsán külön dicséret illeti a kivitelező céget, aki időt és fáradságot nem kímélve számtalan egyeztetést, próbafestést készített a rendkívül szorító határidő ellenére. A víztorony összképe, megítélésünk szerint a festéssel kapcsolatos fáradozásokat honorálta.
Az alkalmazott bevonat KESTON FLEX-2 rugalmas, repedésáthidaló festékrendszer, melynél az egy réteg alapozó festésre két fedőréteg került.
A helyreállított homlokzat bemutatásához a toronydobról készített felvételeinket mellékeljük. A két felvétel összehasonlításával jól érzékelhető az előnyös változás.

Forrás: Funkció és Szerkezet Mérnöki Iroda Kft. Toronydob a felújítás előtt

Forrás: Funkció és Szerkezet Mérnöki Iroda Kft. Toronydob a felújítás után

A medence megerősítése
A medence gyűrűirányban alulméretezett volt, megerősítés vált szükségessé. A megerősítést hat helyen felhelyezett szénszálas lamella adja, mely abroncsszerűen fogja össze a vasbeton héjat. A felragasztott karbonszálas lamella alkalmazásának nagy előnye, hogy az a korrózióra érzéketlen, ugyanakkor a kis vastagsága a felületi megjelenést nem zavarja, így a műemléki megítélése kedvező. A betervezett típus 120 mm széles 1,4 mm vastag, epoxigyanta kötőanyagba ágyazott szénszálas lamella. A szénszálas lamella felragasztása oldószermentes, kétkomponenses epoxigyanta kötőanyagú ragasztóhabarccsal történt. Az alkalmazott anyagok a Sika cég gyártmányai.

A medence szigetelése
A medencénél az elmúlt évtizedekben alkalmazott kent szigetelések rendre egy rövid idő után tönkrementek, szivárgások, folyások jelentkeztek. Az átszivárgások mértékére jellemző, hogy különösen a medence feltöltésekor, a lefolyó víz a torony számottevő részét átáztatta. A szivárgások egyik kiváltó oka a medence feltöltésénél, illetve leürítésénél a pulzáló igénybevétel hatására a repedések megnyílása. A két szélső állapot között változó terhelés hatására a repedések tágassága olyan nagymértékben változott, melyet a felhordott szigetelőagyag tartósan nem tudott elviselni, az anyag kifáradt. A másik ok, hogy a medencénél, a korabeli építéstechnológiai lehetőség miatt, az alsó részen 40 cm-ként, feljebb 40-80 cm-ként munkahézagot hagytak, sima rábetonozással. Ennek tudható be, hogy a medencénél a visszaemlékezések szerint már nagyon régóta tapasztalható volt a szivárgás.

A probléma megszüntetésére zsákszerűen befüggesztett szigetelés készült. A mechanikusan rögzített polietilén vízszigetelő fólia a Sika cég gyártmánya, típusa Sikaplan TW 18 G. Az alkalmazott megoldás szintén nem tekinthető szokványosnak, hasonló megoldásra Magyarországon eddig csak néhány esetben került sor.

A medence feletti üvegfal határolás
A víztorony az eredeti tervek szerint felülről nyitott tárolómedencével készült, s csak a későbbi üzemeltetés során fedték le a medencét szendvics szerkezetű könnyű panelokkal. A lefedéssel egyrészt higiénés elvárásokat kívántak kielégíteni, másrészt a teljes belső tér páraterhelését kívánták ily módon lecsökkenteni. A megoldás csak részben volt sikeres. A szegedi víz hőfoka viszonylag magas, emiatt a páraképződés jelentős, és ez különösen a téli időszakban a hőszigetelés nélküli betonfelületekre fejtett ki nagyon kedvezőtlen hatásokat.

A felújítási munka során meghatározó szempontként kezeltük az ipari műemlék víztorony eredeti szerkezeteinek minél teljesebb megmentését, ugyanakkor egy működő víztorony esetében az üzemeltetési szempontokat is messzemenően figyelembe kellett vennünk. Az egymással ellentétes szempontok kezelése nagyon gyakran megnehezítette a munkánkat. Így volt ez a medencelefedés kérdésében is, mígnem a főépítésvezető ragyogó ötlete alapján a nyitott medence mellett döntöttünk. A medence tetejére nem került fedés, helyette az átvezető csigalépcsőnél üvegfalas lezárás készült. A korracél keretbe épített üvegfal a belső négy pillérnél zárja le a vízteret a közlekedőtértől, miáltal a felső kilátószintre felmenő látogató számára az alulról megvilágított víztér különleges látványt ad. A medence kezeléséhez, tisztántartásához a medencetér feletti gerendákra korracél kezelőjárda készült. A megoldás okoz ugyan üzemeltetési szempontból többletfeladatokat, de ezt többszörösen ellensúlyozza a toronybelső esztétikai értékének növekedése, a különleges látvány és az a tény hogy ezzel a megoldással az eddig eltakart medence is láthatóvá vált.

A víztorony közösségi funkciói
A felújított víztorony belső kialakítása, városképi helyzete lehetőséget adott olyan közösségi funkciókra, melyek a maguk nemében egy üzemben levő víztoronynál kuriózumnak számítanak. Természetesen ez kölcsönös alkalmazkodást kíván az üzemeltetőtől és a látogatásokat szervezőtől egyaránt. Ez azt jelenti, hogy egyrészt a torony nem tartható folyamatosan nyitva, mint például egy múzeum, ugyanakkor a torony a nagyközönség számára előre meghatározott napokon látogatható.

A víztorony kilátóként, helyzeténél fogva, nagyon szép látványt ad Szeged városára, a város környezetére. A kényelmes lépcsőn felfelé haladva már a két körfolyosónál mód van a minden irányú kilátásra. Feljebb menve, a csigalépcső felvezet a legfelső kilátószintre, ahol a terepszinthez viszonyítottan 41,85 m magasságon élvezhető a panoráma. A felvezető csigalépcsőt a medence felett a már említett üvegfal határolja, melyen keresztül az alulról megvilágított víztér látható.

A víztorony belső alaprajzi kialakítása lehetőséget ad kiállítások és rendezvények szervezésére. Ehhez a belső térben a felújítási projekt részeként bútorok, vitrinek kerültek elhelyezésre. A kiállítások megrendezésére a legkedvezőbb a földszint és a medence alatti VII. szint, ide jelenleg két állandó jellegű kiállítás már bekerült. A földszinten, a vízhez kapcsolódóan, a helybéli Bánffi szikvízüzem gyűjteménye kapott helyet, a kiállítás címe "Szódavíz egy magyar kultuszital". A VII. emeletre az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Csongrád megyei csoportja által gondozott fizikatörténeti kiállítás került. Érdekességképpen, a toronyban a fizikusok elhelyezték a föld forgását bizonyító Foucault-féle ingát is.

A felújítás közreműködői
A víztorony az 1904-évi üzembe helyezése óta üzemel, lényeges változtatások nélkül. A torony szerencsére háborús károsodást nem szenvedett, kisebb mérvű felújítás a műtárgy életében csak egyszer, az 1959-60-as években történt. A víztorony a 90-es évek végére oly mértékben leromlott, hogy esedékessé vált a teljes körű felújítás.

A felújítási munkákhoz első ütemben szakértői vélemény készült, mely tisztázta a szerkezetek állapotát, és meghatározta a főbb beavatkozásokat, javítási munkákat. E szakvéleményből egy angol nyelvű anyag készült, melyet a Vízmű támogatás céljából Brüsszelbe kiküldött. A tervezésnél elsőként építési engedély dokumentáció, majd kiviteli terv készült. Időközben a műtárgy műemléki védettséget nyert. Ez mindenképpen előnyős volt, mivel a műemlékes felújítások szigorú kötöttségei segítették az eredeti állapot visszaállítását. Szeged városa 2004-ben pályázott az Európai Unióhoz a Szent István tér és a víztorony felújítására, melyet a benyújtott dokumentációk és ajánlati tervanyag alapján elnyert. A felsorolt munkarészeket, tervanyagokat a Funkció és Szerkezet Mérnöki Iroda készítette, generáltervező mérnökök Dr. Körmöczi Ernő és Szolga András. A szakági tervezők Szögi László építész- és színdinamikai tervező, Papp Antal villamos tervező, Felvégi András gépészeti tervező, Dr. Horváth Sándor és Horváth László szigetelést tervezők, Zrínyi Miklós műszer- és irányítástechnikai tervező, Rábay Péter világítástechnikai tervező.

A víztorony felújításának egyik fő patrónusa a Szegedi Vízmű Zrt. volt, személy szerint Bodor Dezső főmérnök. Az üzemeltető közreműködő szakemberei a vízellátási oldalról Becsky Balázs és Végh Zoltán, a gépészeti szerelés vezetőjeként Pomázi Zoltán.

A víztorony rekonstrukció kivitelezője a SADE Magyarország Kft. és a Techno-Consult Kft. volt, főépítésvezető Reichart Gyula, építésvezető Miklós Zoltán. A társvállalkozó Techno-Consult Kft. helyi képviselője Csányi László, Kele Károly és Almássy Piroska. A felelős műszaki vezető Dr. Mezős Tamás, a Mérnök feladatait és a műszaki ellenőrzést a Csomiber megbízásából Budai Imre látta el. Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatát a felújítási munkáknál Dr. Igaz Ágnes és Pásztor Péter képviselte.

A felújított víztorony környezete, mérnökpantheon
A víztoronnyal egyidejűleg a Szent István tér is megújult, a kialakított új burkolat sugarasan illeszkedik a torony nyolcszögletű alapformájához. A tér tervezőjének Fekete Zoltánnak ötlete, a torony körül egy Mérnök Pantheon kialakítása, kedvező fogadtatást nyert a városnál és a kamaráknál egyaránt. Az elképzelés szerint a torony körül hét neves, szegedi vonatkozású mérnök szobra kerül elhelyezésre. Első ütemben a víztorony és a tér rekonstrukciójával egyidejűleg négy szobor készült el. A négy szoborból eredetileg három szerepelt az eredeti projektben, a negyedik, Korb Flóris szobra a SADE- Magyarország Kft. felajánlásaként került a térre.

A felállított szobrok:
Zielinski Szilárd szobra. Zielinski Szilárd a Szent István téri víztorony tervezője, a magyarországi vasbetonépítés meghonosítója.
Korb Flóris szobra. Korb Flóris építőművész a Szent István téri víztorony építész tervezője, de nevéhez kötődik többek között a Szegedi Klinikák tervezése is.
Pálfy-Budinszky Endre szobra. Pálfy-Budinszky Endre, mint Szeged városi főmérnök sokat tett a város harmonikus fejlődéséért.
Magyar Ede szobra. Magyar Ede építész több jelentős épület mellett a Szegedi Reök-palota tervezője.

A következő években, a tervek szerint évente egy-egy szobor kerül felállításra:
Tóth Mihály szobra. Tóth Mihály Szeged városi főmérnök, a víztorony építésénél a város részéről ellenőrizte a munkákat. Nevéhez kötődik többek között számos ismert szegedi középület tervezése is.
Feketeházy János szobra. Feketeházy János hídépítő mérnök Szeged első közúti hídjának tervezője.
Zsigmondi Béla szobra. Zsigmondi Béla vízépítő mérnök fúrta Szeged első artézi kútját. Névéhez kötődik Szeged környékén több mélyfúrású kút, víz- és talajfeltáró fúrás.

Fotó: Becker Ottó Próba díszkivilágítás Szegeden

Fotó: Zsuzsi Zielinski Szilárd (1860-1924)

Fotó: Becker Ottó A szegedi Szent István tér dísze

Fotó: Zsuzsi Pálfy-Budinszky Endre (1902-1968)

Fotó: Zsuzsi Korb Flóris (1860-1930)

Fotó: Zsuzsi Magyar Ede (1877-1912)

Összegzés
A felújított szegedi Szent István téri víztorony, illetőleg a hozzá kapcsolódó tér Szeged belvárosának egy ékköve lett. A téren korábban a piaci elárusító bódék mellett használtpiac működött, nem éppen a legszebb látványt nyújtva, melyhez képest a változás rendkívül szembetűnő. A tér és a víztorony felújítása a szegedieknek érzékelhetően nagy örömöt okozott, a tér még az átadás előtt megtelt élettel, és az ünnepélyes átadáson elképzelhetetlenül sokan tolongtak a téren, túlzás nélkül mondhatóan az emberek boldogan vették birtokukba a létesítményeket.

A kivitelezési munka tíz hónapja, azt is figyelembe véve, hogy ebbe egy téli időszak is beleesett, rendkívül feszített tempót igényelt. A felújítás során gyakran vetődtek fel megoldásra váró problémák, melyekhez az összes résztvevő igen pozitívan állt, elsősorban a megoldás keresésére koncentrálva. A rendszeresen megtartott koordinációs értekezletek rendkívül jó hangulatúak voltak, melyet talán az is jellemez, hogy a városi Önkormányzat irodavezetője többször is kijelentette, milyen jó érzéssel jön ezekre a megbeszélésekre és mennyire ritka az ilyen beruházás.

Szolga András
Okl. mérnök, Ügyvezető, Funkció és Szerkezet Mérnöki Iroda Szeged
Dr. Körmöczi Ernő
Okl. építőmérnök, Ügyvezető, Funkció és Szerkezet Mérnöki Iroda Szeged
Bodor Dezső
Okl. vízépítőmérnök, Szegedi Vízmű ZRt. műszaki igazgató