|
|
|
|
 |
|
|
|
|
A szolnoki Eötvös téri víztorony születése
Az elképzeléstől a fogantatásig
1902 elején Varga József budapesti magánmérnök, a budafoki vízmű tervezője magánlevélben kereste meg a szolnoki polgármestert és felajánlotta segítségét a vízvezeték alapítás körüli teendők intézésére.Ajánlata szerint ha az általa előkészített művek nem is épülnek meg, ő semmiféle kártalanítási igényt nem támaszt majd a város felé. Bár az előtanulmány és a tervek már 1903-ban elkészültek (beleértve egy téglából készült víztorony tervét is), az építési engedélyt csak 1908 január 29-én adták ki.
|
|
A munkák közül a víztoronyra 70000 koronát irányoztak elő. A pályázati határidő 1908. november 25. volt.
A pályázati határidőre minden munkacsoportra tizes nagyságrendű árajánlat érkezett. Engem ezentúl már csak a víztorony sorsa érdekelt, ahogyan a korabeli szolnokiakat sem hagyta hidegen ennek a „modern bábeltoronynak” az építészeti megfogalmazása, a városképbe illesztése, azaz, hogy ki és milyen tervvel nyeri meg a pályázatot. Az aggodalom hangjai szólalnak meg az alábbi cikkben is, amely később egyik ötletadó forrásommá vált. |
|
| Forrás: Múltlapozgató - Szolnoki képeskönyv (Kardos Tamás gyűjteménye) |
|
A szolnoki víztorony
(Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, XIX/95. 1908. dec. 13. p. 3.)
Nem vehetjük zokon, ha a nagyközönség erről az új, modern alkotmányról vajmi keveset tud. A legtöbben azt hiszik róla, hogy arra jó, hogy a vízvezetéki telep vizét belepumpázzák. Az ő dolga azután, hogy ezt a vizet a város szomjas lakói között széjjelossza. Pedig nem egészen így van. Mert a várost, a vízvezetéki vízmű fő- és mellékcsövein át, megfelelő vízzel a vízvezetéki telep szívó- és nyomószivattyúi látják el.
A víztorony, illetőleg az annak fejében székelő hatszáz köbméteres víztartó pedig a reggel, a dél, az este egy-két órájában, vagy tűzvész esetén, és csak akkor jut szerephez, mikor a vízvezeték nyomószivattyúi és csövei a fokozott igényű vízfogyasztást ellátni nem bírják. Épp ezért építik aztán ezt a 40 méteres tornyot a vásártér [ma Eötvös tér — a szerk.] délkeleti sarkára, hogy innen a városnak, mind a vízvezetéki telep, mind pedig a Hungária felé kinyújtott karjának végtagjaihoz, szóval a városnak minden részéhez egyenlő távolban legyen.
Hála a sorsnak, hogy eddig jutottunk: mikor a modern bábeltoronyról is lehet és kell beszélnünk. Mert a vízvezetéki vízmű kiépítésére vonatkozó versenytárgyalás már lejárt, s annak nyolc csoport munkájára harmincöt ajánlat, s ezek között a víztorony építésére tizenhárom téglára, betonra és vasbetonra tervezett pályamű érkezett be.
Volt alkalmunk a város iktatóhivatalában közszemlére tett terveket megtekinteni. Mondhatjuk, hogy azok az építészetnek s a statikai nagy tudásnak kiváló munkái.
De amikor a városnak ilyen, talán századokra szóló monumentális alkotásáról van szó, legyen szabad nekünk e tervekhez szépészeti szempontból is hozzászólnunk. A gondos munkára való átszámítások: a tervek mellett feküsznek, de nincs egyetlen véleményező hang sem, mely akár az egyik, akár a másik terv kivitele mellett vagy ellene szólana. Pedig, a többek között fekszenek ott — hangsúlyozzuk: széptani szempontból — rém gyönge dolgok is! Egy pár különösen úgy fest közöttük: mintha egy negyven méteres londinára valami óriás nagy szárazmalmot tűzött volna föl, például ezzel a felirattal: Aki ezen felmászik, annak ingyen szabad a kádban — megfürödni!
Pedig mi már ugy-e egy kissé modern város, s emellett egy kissé magyar Barbison vagyunk? … A közszemlére tett terveket a vízvezetéki bizottság a napokban fogja felülbírálni. Kérjük minden ép érzékű tagját, hogy csak olyan tervre szavazzon, ami a város igényeinek nemcsak szilárdsági, célszerűségi, szóval: vízvezetéki, — hanem szépészeti szempontból is meg fog felelni.
| Forrás: Múltlapozgató - Szolnoki képeskönyv (Kardos Tamás gyűjteménye) |
|
|
| Forrás: Múltlapozgató - Szolnoki képeskönyv (Kardos Tamás gyűjteménye) |
|
|
|
A tizenhárom pályázó nevét és a 70.000 koronás előirányzathoz képesti árajánlatát, illetve a választott építőanyag fajtát szintén a helyi lap beszámolójából tudtam meg.
A beadott terveket Varga úr vizsgálta felül, majd a vízvezetéki bizottság elé terjesztette, hogy az határozzon, hogy a legolcsóbb árajánlatot tett vállalkozók közül kivitelre kik nyerjenek megbízást az egyes csoportokban. A versenytárgyalást 1908. december 27-én tartották.
Döntés született a korszerűbb, szilárdabbnak, tartósabbnak ítélt, bár még kevéssé ismert vasbeton szerkezet mellett. A víztorony kiépítésére a kikiáltási áron felül 10 % felülfizetéssel 80.847 koronáért a Grünwald testvérek ajánlatát fogadták el. Három nappal később, az 1909-es újesztendő első Tiszavidéki Újság lapszámának cikkírója azonban kétkedését fejezi ki a bizottsági döntés felett:
|
|
Az I-ső munkacsoportra vonatkozó javaslatot a közgyűlés aligha fogja jóváhagyni mert ezeknél félreérthetetlenül ki lehet mutatni, hogy a vízvezetéki vízmű bizottság nem lett helyesen tájékoztatva. A víztornyot annak a vállalkozónak ítélték oda, akinél utólag akarnak próbálkozni, vajon az általa építeni szándékolt és a város elcsúfítására szolgáló tornyot hajlandó lenne-e tetszetősebbé tenni, holott épp annyi pénzért egy másik vállalkozó oly impozáns külsejű és amellett szilárdabb víztornyot emelne, amelynek a terve első pillantásra mindenkinek megtetszett. (...)
Legyünk tehát résen és semmi szín alatt sem engedjük meg, hogy egyesek egyéni antipátiáját ezrekkel fizessük meg és a városéval merőben ellenkező érdekek érvényesüljenek.
A városi képviselőtestületi ülés jegyzőkönyvén átüt a pezsgő vita heve, melyben a ma is álló Eötvös téri víztorony „kiléte” és sorsa megpecsételődött: |
|
(...)Majd Gergelyffy Gusztáv városi képviselőnek a Grünwald-féle ajánlat mellett történt felszólalása és előadó főjegyzőnek Ast Ede és társai mérnökök tervének kivitele érdekében történt felszólalása után, elnöklő polgármester fölteszi a kérdést, hogy akik az Ast Ede és társai mérnökök budapesti bejegyzett cég által az I. munkacsoportba foglalt víztorony építésére vonatkozólag tett ajánlatot akarják elfogadni azok felállás útján „igen”-nel, akik pedig a Grünwald testvérek budapesti bejegyzett cég által tervezett víztorony építésére vonatkozó ajánlatot kívánják elfogadni, azok ülve maradás útján „nem”-mel szavazzanak: minthogy pedig a képviselőtestület felállás útján a pénz- és jogügyi szakosztály javaslata, illetőleg az Ast Ede és társai mérnökök által benyújtott terv mellett szavazott: elnöklő polgármester a képviselő testület vonatkozó határozataként kijelenti, hogy:
Tekintve, hogy a polgármester által a vízvezetéki vízmű nyolc munkacsoportjának vállalatbaadására vonatkozó 14193/908 számú „Versenytárgyalási hirdetmény” rendelkezéséhez képest ajánlattevő Grünwald testvérek cég költségvetést nem adott be: anélkül pedig sem a vállalati összeget előlegesen megállapítani sem pedig a végleszámolást megejteni nem lehet.
Tekintettel továbbá, hogy a kívánt költségvetés beterjesztése helyett Grünwald testvérek 57.000 korona összegű pausal ajánlatot tettek, holott az ajánlatukhoz csatolt szerződés, - 1., pontja akként szól, hogy a megajánlott pausalis építési összeg „a munkateljesítményéhez képest növekedhetik, illetve csökkenhet” a pausalis ajánlattal merőben ellenkezik, sőt azt teljesen kizárja.
Figyelemmel továbbá arra, hogy a Grünwald testvérek 57.000 korona összegű ajánlata a vasfelszerelések árában Varga József tervező mérnök által hozzáadott 16.498 koronával és ennek a nevezett cég ajánlatának értelmében történt 10%-al, illetve újabb 7.349 kor. 80 fillérrel történt felemelése után 80.847 kor. 80 fillérre tehát az Ast Ede és társai ajánlatánál már 339 kor. 70 fillérrel máris magasabb összegre emelkedett.
Tekintve, hogy a vízvezetéki vízmű tervei között Varga József mérnök a vízvezetéki torony alapját négy méter mélyre tervezte,- az országos vízépítési igazgatóság az ekként tervezett víztorony metszetrajzát hagyta jóvá s a vármegye alispánja, a vízvezetéki vízmű építésére vonatkozó 1894/1908 számú „Engedély okiratot” az e víztoronnyal kapcsolatos vízvezeték építésére adta meg.
S tekintve, hogy a víztoronynak betonból tervezett kiépítésére vonatkozólag beérkezett ajánlatokhoz csatolt tervekben nevezetesen Melocco Péter 3,5 - Fried és Adorján, Kallós és Koch, Pohl György, Rella N. és unokaöccse, a Magyar vasbeton építőtársaság, a Beton, híd és mélyépítő társaság, s a Magyar beton és vasbeton építési vállalat 4-4 m s Ast Ede és társai 4,10 m mély alapot terveznek: Grünwald testvérek pedig az általuk tervezett víztorony alapjául csak 1,50 méter mély lábazatot terveztek, amely hogy kellő hordképességgel, négy méterre alapoztassék, a Varga József által ahhoz adott 70 m3 betonon felül és még mindig nagyobb tömegű és összegű betonmunkát igényel.
Figyelemmel továbbá arra, hogy a Grünwald testvérek által ajánlatukban kifejezett köbméterenként 200 koronában megállapított betonépítési egységárak, valamint az általuk a cementsimítás egységárául beállított 3 kor. 50 filléres egységárak a leszámolás alkalmával a várost előre nem látható, ismeretlen végeredményű és összegű kiadásokba kényszeríthetnék.
S tekintettel végül arra, hogy a Grünwald testvérek által tervezett víztorony metszetrajzában az egyes méretek „circa” jelzéssel vannak kitüntetve, mi az építkezés megbízható alapjául nem szolgálhat.
Mindezeknélfogva kijelenti a képviselőtestület, hogy a vízvezetéki vízmű I. munkacsoportjába foglalt víztorony építését a Grünwald testvérek építő cég részére vállalatba NEM adja.
S tekintve továbbá, hogy a „Pittl és Brauswetter” Beton, híd és mélyépítő részvénytársaság által benyújtott, dr. Zielinski Szilárd műegyetemi tanár által tervezett víztorony fölépítését nevezett cég benyújtott ajánlata értelmében 98.391 koronáért együttes megbízatás esetén, illetőleg csak az esetben vállalná el: ha nemcsak a víztorony, hanem a derítő- és szűrőmedencék kiépítésével is megbízatnék, ellenkező esetben pedig az I. munkacsoportba foglalt víztorony kiépítéséért 109.213 koronát kér, amely összeget a képviselőtestület a város korlátolt anyagi viszonyai között a vízvezetéki vízmű kiépítésére előirányzott összegből nem adhatja és szavazhatja meg.
S tekintve végül, hogy az Ast és társai mérnökök budapesti cég az általa tervezett víztornyot ajánlata értelmében s az ahhoz mellékelt teljesen elfogadható műszaki rajzok és költségvetés szerint 80.508 korona 10 fillérért,- tehát a Beton híd és mélyépítő társaságnál 28.704 koronával olcsóbban fogja kiépíteni,- mindezeknél fogva elhatározza a képviselőtestület, hogy a I. munkacsoportba foglalt víztorony kiépítését 80.508 korona 10 fillér előirányzati összegért 83000/III. 907 sz. közszállítási szabályrendelet 29.§-ának 10. pontja értelmében: az Ast Ede és társai budapesti építő és betonvállalkozó cégnek adja vállalatba.
|
|
|
| Forrás: Múltlapozgató - Szolnoki képeskönyv (Kardos Tamás gyűjteménye) |
|
|
| Forrás: Múltlapozgató - Szolnoki képeskönyv (Kardos Tamás gyűjteménye) |
|
|
Már csak kilenc hónap...
(1909. június - 1910. február)
Érdekes, ma már kinyomozhatatlan mozzanata a történteknek a Zielinski Szilárd-féle terv sorsa. Egyes források tévesen azt állítják, hogy a szolnoki víztorony is Zielinski konstrukció. Magam is ezen a nyomon indultam el és jutottam a Közlekedési Múzeum Archivumába.
Az itt található Zielinski pályaterven – melynek statikai számításai, metszete is alaprajzai és részletes költségvetése is hozzáférhető – hivatalos árajánlatként 87.762 korona végösszeg szerepel. Ez alacsonyabb az Asték által ajánlott legelső árnál, ugyan csak 1.412,10 koronával. Ha a derítő- és szűrőmedencék együttes megépítésére vonatkozó kitételt nem teszik, ajánlatuk számításba jöhetett volna. Így kétségtelen, hogy a torony a Budapest II. ker. Pálffy (ma Bem) tér 1. szám alatt irodát tartó Ast Ede és társai mérnöki iroda tervei alapján és kivitelezésében készült.
A képviselőtestületi közgyűlési jegyzőkönyvből tudom, hogy a víztorony építésére vonatkozó szerződés aláírására az Ast Ede és Társai céggel társuló – a derítő- és szűrőmedencék kivitelezési jogát is megnyerő – Grünhut József és fia szolnoki cég is engedélyt kapott 1909. március 5-én.
Magának a kivitelezésnek a lefolyásáról már nincsenek adatok, csak az bizonyos, hogy Varga József tervező mérnök, a polgármester és Gruber főjegyző egy június eleji csütörtökön délután megállapította az impozáns víztorony helyét és a főnyomó csövek irányát. A rákövetkező hétfőn reggel minden vonalon megkezdődtek a vízvezetéki munkálatok.
|
|
A vízvezeték kiépítése nem volt teljesen problémamentes. A közhangulatot nemcsak a sár és a por élezte, hanem felmerült az is, hogy a kivitelezőnek hozzáértő műszaki ellenőr híján nagy lehetősége adódott a gondatlan kivitelezésre. De a helyi lap időnként az építkezés közeli befejezésével bíztatta olvasóit.
A víztoronyépítés befejezése a kezdéstől (1909. június 3.) számított 9. hónapra tehető, bár az üzembe helyezésről, az első teljes, 600 m3-es feltöltésről nem szólnak a hírek. 1910 februárjának elején azonban már javában folyt a csőhálózat öblítése és e hó 27-étől a vízvezeték már állandóan működésben maradt. A csapokból, utcai kutakból folyt a víz bőven, még a poros utcák locsolására is telt.
Hamarosan kitavaszodott, s hogy a víztorony ekkor már teljes pompájában a Vásártéren állt, azt az alábbi közóhaj is bizonyítja:
(...) nem kellene-e a vásártérnek a víztorony körüli részén egy területet népligetnek kihasítani és növényzettel mihamarabb beállítani? Az nincs messze sem és elvégre a víztornyot házakkal szorosan körülépíteni úgysem lehet soha. Ennyire még Szolnokon sem vagyunk.
A város közpénztárának terhére történő „parkírozásról” és a víztorony környékének feltöltéséről szóló határozat megszületéséről négy nap múlva örömmel számolhatott be a sajtó.
Így történt tehát, hogy a Vásártér akkor még puszta DK-i szögletében a gondolattól számított másfél éven belül egy majd’ 40 méter magas torony „szárba szökkent”, s a múlt tanújaként, mint sokat megélt, leszázalékolt nyugdíjas ma is az idő múlására emlékeztet. Lassan a 100. évébe fog érni, ha tényleg megéri... |
|
| Forrás: Szolnok Városi Magazin Online |
|
|
| Forrás: Múltlapozgató - Szolnoki képeskönyv (Kardos Tamás gyűjteménye) |
|
|
| {1919} Forrás: Múltlapozgató - Szolnoki képeskönyv (Kardos Tamás gyűjteménye) |
|
|
Az első 100 év
Az 1910 tavaszára 28,5 km hosszúságú vezetékhálózattal kiépült vízmű négy egységű, egyenként 600m3/nap kapacitású szűrőegységből állt. A technológia szerint a nyers Tisza vizet timsóoldat hozzáadásával ülepítették, majd derítés és szűrés után került a víz a gyűjtőmedencéből a hálózatba és a víztoronyba. A vízellátás fő szereplői természetesen a vízvezetéki telep szívó- és nyomószivattyúi voltak. A 28 m-es magasságban székelő 600m3-es víztartó csak a reggeli, déli, esti megnövekedett vízigény néhány órája alatt és tűz esetén statisztált, segítve a nyomószivattyúk működését.
A legkorábbi fényképfelvételeken még nehezen fedezhetők fel a kiépíteni szándékozott közpark nyomai de az bizonyos, hogy az első világháború végéig a Vásártér még eredeti feladatát látta el: állatvásárokat tartottak itt.
A fent jobb oldalon látható 1919-ből származó kép igazolja, hogy alkalmas volt a tiszai frontra induló vagy onnan pihenésre hátravont csapatok ideiglenes elhelyezésére.
1924-ben a ferences (ma belvárosi) templom tornyának vaserkélyéről áthelyezték a tűzörséget ide a magasabb és nyíltabb kilátású víztoronyba, mert a tűzjelzés nem volt hallható az ekkor már nagy kiterjedésű város minden részében.
A Szolnoki Híradó cikke szerint "egy itteni jó nevű cég, Hevesi Zsigmond és fiai készítették el a jelzőkészüléket, hiszen ma már Szolnokon is meg tudnak ilyesmit csinálni. Ez méghozzá olyan fényesen sikerült, hogy a víztoronyban alkalmazott sziréna bömbölő hangjait a város minden részében, de még a tanyákon is hátborzonkodva hallgatják.”
1927-ben az őrségre beosztott tűzoltók 6 órás váltással, ellenőrző órával tartottak figyelőszolgálatot. A Városháza épületében elhelyezett tűzoltólaktanya és a tűzőrség házi telefon útján tartott kapcsolatot.
|
|
1932-ben azonban már szükségtelennek tartották a régi figyelőszolgálat fenntartását: “A múlt időkből reánk maradt ósdi örökség volt a víztoronyban elhelyezett tűzjelző őrség, amelynek tagjai, ha valahol tüzet láttak fellángolni, ilyenkor, tél idején sohasem tudhatták, hogy ház ég-e ott, vagy csak disznót perkelnek.”
A II. világháború idején, 1944. nyarán Szolnok frontközelbe került. Ekkor felélesztették a tűzőrséget is: légoltalmi feladatot is elláttak a „tornyosok.” A várost az angolszász légikötelékek rendszeresen bombázták, mert itt húzódtak a hitlerista csapatok fő utánpótlási vonalai.
Nemcsak a közeli vasútállomás és a hidak szenvedtek súlyos károkat, hanem a bombázások következtében mintegy 15 km vízvezetéki csőhálózat is elpusztult, megrongálódott a víztorony és a víztermelő telep gépháza és tisztítóműve is károsodást szenvedett. A tűzoltókat ekkor helyezték át a Tisza-parton lévő tárház tetejére.
Ami a víztornyot illeti, sérüléseinek képeit csak az idősebbek emlékezete őrizte meg. Az 1946-ban megindult rekonstrukciós program első szakaszában már szükségessé vált a torony teljes felújítása, melynek során 1956 nyarán tartószerkezetének statikai megerősítése is megtörtént. Ezt kiegészítendő – ahogyan azt a későbbi fényképek is igazolják, ekkor készült el a torony alsó teraszának új, „tulipános” műkő mellvédje.
A víztartó fej homlokzatáról eltűntek a szögletes vakolattükrök és a földszinti nyílászárók is új formát kaptak: a nagyfelületű, hármasosztású ablakokat és oldalbevilágítós bejárati ajtót oldalanként két-két műkőkeretes, timpanonos ablakra és hasonló kivitelű, egyszerű, egynyílású fém ajtóra cserélték.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az 1970-es években a dinamikus építkezések és a nagyarányú betelepülés révén Szolnok megindult a nagyvárossá fejlődés útján. 1975-ben 900 éves jubileumát ünnepelte a város s erre az alkalomra készült el többek között a 4-es főútnak a belvárosba torkolló szakasza. A torony története szempontjából ez a tény és a város területén gombamód szaporodó 4-5-9-10-18 és 24 szintes lakóházak feltűnése meghatározóvá vált.
Megváltozott a városkép, beépült az Eötvös téri park környéke és a városi főúttengelyt derékba törve a 4-es főút nagy forgalmú csomópontja került a torony lábai elé. A magas házak kiszolgálására új, magasabb és hatalmasabb vasbeton víztornyok épültek a város több pontján.
Az Eötvös térit valamikor ebben az évtizedben ürítették le és küldték nyugdíjba 60 esztendős korában. Tudtommal azóta, - vagyis közel harminc éve – karbantartás híján a vandálok és az idő vasfoga pusztítja, amelyek műemléki védettség hiányában igen jól végzik a dolgukat.
Az Eötvös téri park ódon víztoronyával hol naponta, hol hetente, de amióta Szolnokon élek folyamatosan útvonalaim „érintőjén” helyezkedik el. Ezzel sokan vannak így a városban, hiszen az egykori Vásártér DK-i csücskén, „a Gólyánál” kialakított első közpark a toronnyal a város kapujában található: köszönti és búcsúztatja az utazókat.
|
|
Kisgyermekként is mindig nagyon izgatott, hogy mi lehet odafenn a kicsi rácsos ablakok mögött, ahová nem szabad felmenni. Ekkor a torony már régen nem üzemelt s a víz a titokzatos homálynak adta át a helyet.
A víztorony és környékének jelentőségét – már csak a tér ártézi kútja miatt is – bizonyítja, hogy városi beruházás révén érdemes volt a leromlott állapotú közparkot rendezni és igényes pihenőterületté varázsolni. A kertépítészeti rendezési terv készítőinek javaslatai között is szerepel a torony mielőbbi közhasználatba állítása s ezzel a parki funkciók kibővítése.
Építésügyi Hatóság tájékoztatása szerint már jó pár újrahasznosítási terv jutott el az engedélyeztetési eljárásig de a városatyák minden esetben nemtetszésüket fejezték ki és a torony városképi védettségét hangsúlyozva elutasították az esetenként tényleg bizarr terveket.
De e tény is azt bizonyítja, hogy a városban élő, - akár alkotó, akár pénzre szomjazó - emberek gondolataiban gyakran megfordul a torony hasznosítása, ami eddig csak egy mobiltelefon társaságnak sikerült: egy antenna felállítás erejéig. De nem az ő embereik voltak az utolsók, akik a toronyba feljutottak...
Gábor-Szabó Zsuzsanna
2004. június
|
|
|
Szolnok Megyei Néplap 1989. január 28. |
|
HBH söröző, sörfőző kisüzem tanulmányterv
Építész tervező:
Kovách István
|
|
Szolnok Megyei Néplap 1989. január 16. |
|
 |
Keresés 
Fórum 
