A szállítás és fogyasztás között ekként megnyilatkozó differencziák kiegyenlítésére szolgál a víztoronyban elhelyezett víztartó, hol azon időben, mikor a fogyasztás kisebb, mint a szállítás, tározódik az el nem használt felesleg és akkor, mikor a fogyasztás nagyobb azon mennyiségnél, mint a melyet a szivattyúk szállítani képesek: a víztartóban raktározott víz kiegészíti a szivattyúk által szállított mennyiséget, vagyis ilyenkor a szivattyúk és a víztartó együttesen és egyidejűleg dolgoznak a csőhálózatba.

A víztartónak, mint a szállítás és fogyasztás kiegyenlítő szervének oly űrtartalommal kell bírnia, hogy a naponként több ízben megnyilatkozó maximális fogyasztás idején a benne raktározott vízmennyiség elegendő legyen a szivattyúk által ugyanazon időben szállított mennyiség teljes kiegészítésére.

Nem rendelkezünk ugyan olyan számbeli adatokkal, melyekből pontosan megállapíthatnók, hogy a hazai városokban az egyes órák fogyasztása hány százalékát képezi a napi fogyasztásnak, mi a víztartó méreteinek pontos megállapítására vezethetne, de mégis megközelítő helyességgel járunk el, ha a tervezett folytonos üzem mellett a raktározandó mennyiséget az 1000 köbméter napi fogyasztás 25 %-ában, vagyis 250 köbméterben állapítjuk meg.

Az előfordulható tűzesetekre való tekintettel azonban ezen mennyiséget 400 köbméterre egészítettük ki, és így a víztartó 400 köbméter űrtartalommal terveztetett olyként, hogy annak további 78 köbméterrel való nagyobbítása bármikor igen könnyen eszközölhető lesz a víztartó palástjának 1'00 méterrel való megtoldása útján, mire a torony sisakjában elegendő hely hagyatott.

Előnyösebb lenne ugyan, ha a víztartó már most ezen 78 köbméter többletnek megfelelőleg nagyobbra, sőt tán még ennél is nagyobbra készülne, mert az üzembiztonság annál nagyobb, minél nagyobb a tartalékban levő vízmennyiség. De a víztartó nagyságának a megállapításánál figyelembe veendők a beruházási és üzemköltségek is, melyek bizonyos határokat állapítanak meg a víztartó nagyságát illetőleg, melyeket túllépni az említett gazdasági szempontok miatt nem lenne czélszerű.

Véleményünk szerint a 400 illetve a majdan 478 köbméterre bővített víztartó akkor is meg fog felelni feladatának, ha a város napi fogyasztása nem 1000, hanem 4000 köbméter lesz, mert akkor a szűrő- és szivattyútelep is annyira ki lesz bővítve, hogy a termelt és szállított mennyiség nem 11'6, hanem 46'4 másodpercz liter lesz és tűzvész idején korlátozható a magánfogyasztás annyira, hogy úgy a tartaléknak, valamint a szivattyúk által szállított víznek túlnyomó része oltási czélokra szolgáljon.

A víztorony a Baross-út mentén, a vásártéren nyert elhelyezést és így a csőhálózat végső nyúlványaihoz képest elég czentrikusnak mondható.

A hengerelt és szögecselt aczéllemezekből készült víztartó a torony sisakjában lesz elhelyezve. A víztartó 10'00 méter átmérőjű kör keresztmetszettel bír; magassága 5'20 m. A víztartó a torony szerkezeti falain nyugszik. Fenékmagassága a Tisza helyi szempontja felett + 36'50 m., minélfogva a város legmagasabb pontjánál 25'00 méterrel magasabb.

A víztorony 6 emeletsorra van beosztva. A VI. emeletet a torony sisakja képezi, melyben a víztartó nyert elhelyezést. A sisak belső átmérője 11'60 m. és így a víztartó és a sisak fala közt 0'8 m. széles üres hely hagyatott, hogy a víztartó körül kényelmesen lehessen közlekedni, és hogy a víztartó külső falfelületére felfüggesztett vaslétrát, melynek segélyével a tartó belsejébe lehet jutni, köröskörül tolni lehessen. A sisak határfalai 0'45 m. vastagságban terveztettek, hogy a tartóban levő víz a küllevegő hőhatásaitól védve legyen. A sisak födémszerkezete ugyanezen okból vastartók közötti téglaboltozatból készül.

A torony belső üregének emeletsorokkal való elhatárolása főleg azért terveztetett, hogy a sisakra való feljárás alkalmával a tekintélyes magasság és a csigavonalú lépcsők folytán a szédülés elháríttassék.

Az egyes emeleteket vastartók közötti téglaboltozatok választják el egymástól, mely boltozatok a lépcsők helyén, valamint a nyomó és túlfolyó csövek áthatása helyén át vannak törve és el vannak látva azon szerkezetekkel, melyek e csöveket vertikális helyzetükben rögzítik.

Egyik emeletről a másikra félfordulatot végző kőből készült és vaskorláttal ellátott kényelmes lebegő lépcsőn lehet feljutni. Az indulás és kilépés az összes emeleteken át egy vonalba esik, minélfogva az emelkedés minden emeleten félfordulatú pihenővel szakíttatik meg.

Az V. emeleten vannak elhelyezve a nyomó- és fenékürítő csőnek a tolózárai, abban a magasságban, hogy azok a padlóról állva kezelhetők. Az V. emeleten található boltnyílás egy 2'25 m. mély fülkébe vezet, honnan egy egykarú korláttal ellátott vaslépcső vezet a torony sisakjába, illetve a víztartóhoz. Az V. emeletet a víztartó feneke zárja el. A sisakba vezető fülke két pillér között van, mely kívülről erkélyszerű kiképzést nyert.

A víztorony szerkezeti vázát szabályos nyolczszögben épült falazat képezi, mely felvezet a VI. emeletig, illetve a víztartó fenekéig. A víztartó közvetlenül ezen falakra feküdvén fel, szolgálatkész állapotbani teljes súlyát e falakra viszi át. A sisak falai, melyek önsúlyukon kívül a sisak fedémszerkezetének s a torony fedélszékének a súlyát, valamint a szélnyomásból eredő megterhelést hordják, a szerkezeti falaktól 2'20 méterrel küljebb állván, alátámasztásuk a nyolczszögű szerkezeti falak s azok pontjaiból radiálisan kiugró pillérek által történik, mely pillérek a szerkezeti falakkal szerves összeköttetésben készülnek. E pillérek a talaj színétől számított 6'0 m. magasságig 3'00 m. kiugrással nyúlnak fel, innen pedig 17'00 m. magasságig konikusak, úgy hogy a talaj színétől számított 23'00 m. magasságban kiszökellésök már csak 1'70 m. Ebben a magasságban a pillérek faragott kövekből készült konzolszerű kiugrást nyernek és boltívekkel köttetnek össze. E bol tozatok közvetítik a sisak falai által hordott terheknek a pillérekre való áthárítását.

A víztartót hordó falak fent 0'75, lent 1'20 m. vastagsággal bírnak. A sisak falait tartó pillérek pedig végig 1'00 m. vastagságúak. Úgy a falak, valamint a pillérek 3'00 m. mélységre vannak alapozva. Az alapfalak az egész torony alatt elterülő 14'5 m. átmérőjű köralakú 1'50 m. vastag portland-czementből készült betontömbön nyugosznak.

Az alapfalak által határolt üregben van elhelyezve a nyomócsőbe igtatott nyomó szélkazán, melynek az a rendeltetése, hogy a víztartóba vezető vertikális irányú nyomócsövet mentesítse azon lökésektől, melyek két vagy több hydransnak egyidejűleg történő gyors elzárása folytán felléphetnek. Ezen aknában találjuk továbbá a víztartó túlfolyási csövének a szabadba vezető elágazását is. A lejárás ezen aknába a torony földszintjéről történik az aknában levő vaslétra segítségével. Az akna vaslemezzel van fedve.

A torony földszinti része 7'00 m. magasságig tömörebben van kiképezve, illetőleg a szerkezeti falak még egy, a pillérek között felemelt 0'45 m. vastag falakkal vannak burkolva. E falak félnyeregfedélszékkel lesznek befedve, mely a torony szerkezeti falába köt be. Ez a kiképzés tisztán architekturai szempontból történt. A torony földszinti helyiségébe 4 kőlépcsőn juthatunk be. A bejáró kétszárnyú ajtó tölgyfából készül, csinos vasalással díszítve. Az ajtókeret faragott kövekből készül.

A földszinti falazatok kívülről 1'70 m. magasságig almási, vagy ehhez hasonló minőségű faragott kőből készült lábazati lemezzel vannak burkolva. E lemezeket lábazati párkány zárja le. Innentől kezdve úgy a falsíkok, valamint a kicsiny kiugrást mutató pillérek szárazon sajtolt nyers téglaburkolattal láttatnak el. A 7'00 m. magasságban végig húzódó párkány faragott kőlemezekből van tervezve. Hasonlóképpen kőlemezekkel burkoltatnak a pilléreknek a visszaugrásai is. A földszinti résznek a fedélhéja horganyzott bádoglemezzel lesz befedve. Innentől kezdve felfelé az összes pilléreknek a látható felületei nyers téglával lesznek burkolva, míg a szerkezeti falaknak beljebb maradó külső felülete minden díszítés és tagozás nélkül romanczement-vakolattal lesz bevonva és világos színű homlokzati festékkel bemázolva.

A harmadik emeletnek megfelelő magasságban a pillérek ismét kiugranak; e konsolszerű kiugrás kellő mélységre bekötő faragott kövekből készül.

A konsolok fedőlapjának a magasságában faragott kőből készült és kevés tagozást mutató párkány vezet köröskörül. A konsolokon vannak elhelyezve a faragott kőből készült boltozati vállkövek, melyek a teher-hárító boltívek felvételére szolgálnak. A boltívek 1'30 záradék magassággal készülnek. A boltozatok úgy a vállnál, valamint a záradékban 0'75 m. vastagsággal téglából készülnek. E boltívek záradéka fölött faragott kőből készült kordonpárkány vezet köröskörül, mely a sisak falainak lábazatául szolgál. A kordonpárkány fölötti tagozások, valamint a főpárkány is nyers téglából készülnek. A fedélszék tisztán építészeti szempontból készül 19'25 m. magasságban. A fedélszék kötő gerendái a sisak falába erősen lehorgonyoztatnak. A víztoronynak összes falai elsőrendű jó kiégetett téglából készülnek romanczementvakolatba rakva.

A torony sisakjában elhelyezett 400 köbméter űrtartalmú víztartó 10'00 m. átmérőjű körkeresztmetszetben készül kazánvas-lemezekből; a víztartó magassága 5'2 méter. A köpenylemez vastagsága felülről lefelé 4, 5 és 6 milliméter. A fenéklemez vastagsága 7 milliméter. A fenék 6'00 m. átmérőn belül 800 milliméter mélységre domborúan lesz kiképezve és a köpeny felső széle szögvas gyűrűvel merevíttetik. A fenék egy része 6'00 m. átmérőben azért készül domborúan, mert lapos fenék esetén annak alátámasztására még külön igen erős vastartók lennének szükségesek.

Az ekként elkészített víztartó súlya üres állapotban mintegy 15,000 kg. Szolgálatkész állapotbani súlya pedig, mikor tele van 415,000 kgr.

A domborulattal kiképzett fenék jobb felfekvését biztosítandó: a szabályos nyolczszögben készült és a víztartót alátámasztó szerkezeti falak közvetlenül a fenék alatt belül a nyolczszögbe írt kör kontúrvonalát veszik fel. Az átmenet a nyolczszögből a körbe faragott kövekből készül.

A víztorony szilárdsági adatai:

a szabályos nyolczszögű szerkezeti falazat nyomásra való igénybevétele a víztartó felfekvési helyén:

Terhelések:

A pilléreket összekötő boltozatok igénybevétele: A boltozatok vállainál megnyilatkozó vertikális fajlagos nyomás, amint azt már fentebb találtuk: 3'4 kgr. per cm². A szabad nyílás 4'4 illetve 3'3 méter; az ívmagasság pedig 1'2 méter.

Írta: Varga József magánmérnök
Bp. 1903.
Légrády Testvérek nyomdája Budapesten
[80-90. oldal]

Forrás: A szolnoki Verseghy Ferenc Könyvtár gyűjteményéből.