A Nienburg an der Weser-i víztornyot 1912 és 1913 között Leithäuser, kasseli mérnök építette fel. A torony 1988-ig látta el vízzel Nienburg városát. A közművek felkérésére készült két szakvélemény, amelyek legalább 700000 DM-ra becsülték a 40 m magas torony újrahasznosítási költségeit.
Így a közműveknek nem esett nehezére, hogy a költséges víztornyot átadja egy magánszemélynek, akinek a felmerülő újrahasznosítási költségeket is át kellett vállalnia. 1989 márciusában Peter Ingwersen és Hans-Jürgen Meyer építőmérnökök vették meg közösen a tornyot, azzal a céllal, hogy - nemcsak a sürgősen szükséges helyreállítási munkákat valósítják meg, hanem az egykor vízellátásra használt épületnek egy új funkciót is adjanak: 16 szokatlan külsejű lakást hozzanak létre a víztorony belsejében.

Épületállapot
A mintegy 26 m magas, egykor 4 szintet átfogó törzsfalazat megtámasztását 8 falpillér biztosítja. Ezeken a pilléreken egy körbefutó betonkoszorú van, amelyről a toronyfej tamburfalazata 6 m magasan folytatódik. A tornyot egy rézzel fedett, szellőző ablakokkal ellátott kupolatető zárja le. A 750 m³ térfogatú, acéllemezekből szegecselt víztartály magasságának feléig ért a 8 cm vastag tamburfalazat, és e fölött helyezkedett el a tetőszerkezet.

Újrahasznosítási és átépítési munkálatok
Először a téglafalat kellett megtisztítani és a fugákat kikaparni, majd újra fugázni, hogy megakadályozzák az esővíz újbóli behatolását a törzsfalazatba. A továbbiakban a körbefutó betonkoszorút újították fel a hatályos szabványoknak megfelelően. A felújítás után egy felülről rögzített rézlemez burkolat védi a kiszögellő betonkoszorút. Ahhoz, hogy a toronyfejet is lehessen használni, a víztartályt lángvágóval bontották szét, majd eltávolították a darabjait. A toronyfejben keletkezett, 13 m magas teret utólag behúzott födémek osztják meg a tamburfalazatban meglévő, függőleges ablaksávokkal összhangban.

Ahhoz, hogy az ember észrevegye a külső változtatásokat a víztornyon, nagyon figyelmesen kell azt szemügyre vennie. Minden egyes korábbi ablak felett egy további ugyanakkora, a törzsfalazatba illesztett ablak is található, ez a természetes térmegvilágítás javításához kellett, ami a tervező szavaival élve még a műemlékvédelmi szakembert is meglepte. Így majdnem észrevehetetlenül sikerült a toronytörzs ablakainak számát megduplázni. Az eredeti ablakok osztóléces felosztásának helyreállításáról mindenesetre lemondtak. A galériaszinttel kibővített és így megduplázott területű lakásokat mindig két egymás feletti ablak világítja meg. A lakások jellegzetessége a kerek külsőfalak mellett a különböző magasságokból való kilátás, valamint a csodálatos fény viszonyok.

A galériaszintet ötletesen lehetett tervezni a meglévő acélgerendák közti téglalemezes födémek (Kleinsche födém) és az utólag behúzott szintfödémek közötti nagy távolságok miatt. A faszerkezetként kialakított galériaszint összekötése a 2 szintes lakásokon belül melléklépcsővel történik. Az új födémeket, amiket a belsőfalak és a külsőfalazat hornyai támasztanak alá, helyszínen kevert betonból készítették, amit nagynyomású pumpával továbbítottak a toronyba. Minden további belső építéshez, falakhoz és födémekhez szükséges építőanyagot fogasléces teherlifttel kellett szállítani. Az utólag betett teherhordó belsőfalak mészhomokkőből épültek, a válaszfalak pedig gipszkartonlemezzel fedett vázszerkezetből. A lift lebontásával és a födémnyílások lezárásával befejeződtek a nagy szerkezeti munkálatok.

A toronylakások függőleges összekötésére a liften kívül a liftaknát magában foglaló lépcsőház is szolgál, ez utóbbi a legkeskenyebb részen csak 80 cm széles. Ma 16 db, 30-70 m² lakóterületű lakás található 9 szinten. Mindegyik lakásban van zuhanyzó és beépített konyha. A melegvíz ellátás elektromos melegvíz-tárolóval, a fűtés központi gázfűtéssel történik.

Összegzés
A kivitelezés során fellépett nehézségek ellenére az 1989 áprilisában kezdődött átépítés után pontosan egy évvel az első lakásokba már be lehetett költözni. A niedenburgi víztorony újrahasznosítása alig észrevehető változásokkal ment végbe, ez elsősorban a tervezők kezdeményező készségének és kreativitásának köszönhető, akik révén ez a városképet díszítő ipari emlékmű megmaradt. A nem mindennapi víztoronybeli lakásokban a természetes megvilágítás és a kis lakóterület problémáját különösen ötletes módon oldották meg.