A Duisburg-Rheinhausen-i (egykori Hohenbudberg) víztorony a duplatornyos kialakításával egyértelműen kilóg a hagyományos víztornyok sorából. A müncheni Rank fivérek 1915 és 1916 között építették szecessziós stílusban. Az 1960-as évek közepéig a hohenbudbergi rendező-pályaudvaron lévő gőzmozdonyüzemet látta el vízzel. Ezt az üzemet 1988-ban állították le.

A víztorony duplatartályos (2x500 m³-es térfogatú) kialakítása valószínűleg annak a követelménynek felelt meg, hogy az egyik tartályon végzett tisztítási és karbantartási munkák alatt is biztosítsák a gőzmozdonyok vízellátását. Különben két víztoronyra lett volna szükség a pályaudvaron, bár ez nem volt szokatlan abban az időben.

A Rajna vidéki műemlékvédők ellenvetésének köszönhetően az 1964-ben leállított víztorony 1978-ban tervezett lebontását meg tudták akadályozni. A torony végleges megmentését az 1979-es eladása jelentette. Harald Jochums építész vette meg, aki elsőként tudott egy következetes, ugyanakkor pénzügyileg is megvalósítható hasznosítási koncepciót bemutatni. A kölni állami vasút-igazgatóság korábban nyilatkozott, hogy a tornyot szimbolikus 1 DM-ért annak a pályázónak "adja el", aki egy határozott újrahasznosítási koncepciót fel tud mutatni.

Állapot
A toronynak a duplatornyos kialakítása mellett további jellegzetességei vannak. A szerkezet anyaga figyelemreméltó: a pince- és lábazat falait annakidején tömörített betonból készítették, a víztartályt vasbetonból, a födémeket téglából és betonból, a lábazat és a tartályok közötti szintek falait téglából, ez utóbbiakat minden szinten egy vasbeton koszorúgyűrű stabilizálta. A 35 m magas víztorony törzsét már nem sokkal a felépítése után lakócélra használták, az első, második és harmadik emeleten szolgálati lakások voltak, a negyediken egy mosókonyha szárítóhelyiséggel. 1970 óta ezek a lakások üresen álltak. Az épület szemmel láthatóan leromlott, lehulló tetőcserepek veszélyeztették a környéket.

A szintek újrarendezése
Az építész csak 1981-ben, 2 évvel a torony megvásárlása után kezdett neki az összesen 1 évig tartó átépítési munkálatoknak. A toronytörzsekben lévő lakások és a válaszfalak megkönnyítették az átalakítást. Az egykor nagyon magas alsószintet egy utólag behúzott, közbenső vasbeton födémmel kettéosztották. Az így kialakított új szinten egy galériás kocsmát nyitottak, amit jelenleg műteremnek használnak.
A földszinten egy iroda, az első és a második emeleten az egykori használatnak megfelelően egy-egy 2 szobás lakás, felette az egyesített harmadik és negyedik emeleten egy 4 szobás lakás lett. Az üres víztartályokat néha zenekarok használják próbateremként. A 2 toronytörzset összekötő lépcsőház most is az épület függőleges összekötését szolgálja. Itt néhány helyen javítási munkákra volt szükség. A szintek csekély összmagassága miatt a lift utólagos beépítését nem tervezték.

Átépítés és újrahasznosítás
A toronyfejet takaró tetőt dupla hódfarkú beton cseréppel fedték újra, a homlokzatot néhol kijavították, és újra mázolták. Az egykori gerébtokos ablakokat új, egyesített szárnyú ablakokra cserélték, ezek a mai lakáshasználat korszerű hő- és hangszigetelési követelményeinek megfelelnek. Az ablakokat az eredeti minta után készítették el fából, zsaluszárnyakkal és osztóléces beosztással. A földszinti ablakrácsok felújítása is a régi minta szerint történt. Az alapterület felosztására újonnan behúzott válaszfalak az alsó szinten mészhomokkőből, a többi szinten 10 cm vastag gázbetonból vannak.

A víztartályok külső felújításához torkrét módszerre volt szükség: 5 cm vastag vasalt, lőtt torkrétbeton védi a külső falakat ezen a részen. Mivel a toronytörzset egykor lakás célokra használták, az építkezések kezdetén még megvolt a kályhafűtés, amit modern padlófűtésre cseréltek ki. Ezt az alsó pinceszinten lévő központi gázfűtés látja el. A felső pinceszinten lévő szellőző-berendezéshez a víztartályok régi, 400 mm átmérőjű leszállóvezetékeit is fel tudták használni. Az elhasznált levegőt a régi világítóaknán vezetik ki. Ezen kívül az egész víz- és elektromos-hálózat felújításra szorult.

Költségek és összegzés
A víztorony külső felújításához csak az állványzat 30000 DM-be került. A projekt megvalósításához, ami lelkesedés és racionális tervezés nélkül nem jött volna létre, az Északrajna-Vesztfália tartomány 235000 DM-ás támogatása nagyon jól jött. A sok segítség ellenére az önerő a tervezésre, a bontási munkákra és az anyagszállításra volt elegendő. A viszonylag nagy, 550 m² hasznos alapterületű víztorony átépítése a megbízónak kb. 1 millió DM költséget jelentett. Három évvel az átépítési munkák után, 1985-ben a duplavíztornyot műemléki védelem alá helyezték.