Eredeti kiadás és szerkesztés:
Meininger Kiadó / Thomas Wieckhorst
© 1996


Magyar webes verzió:
Víztorony.hu / Gábor-Szabó Zsuzsanna & Lánczi András
© 2007

Köszönet:

  • Juditnak
    a könyvért

  • Borinak a közreműködésért

  • Péternek és Zsuzsának az utómunkákért

  • Sárának a segítségért

A könyv megjelenését támogatták:


Babtáblagyár, ahol a laptoppárna készül
Csongrád Megyei Mérnöki Kamara
Fővárosi Vízművek Zrt.
Mexikói függőágyak és függőszékek
Magyar Mérnöki Kamara
Makó Térségi Víziközmu Kft.
Magyar Víziközmű Szövetség
Nemzeti Kulturális Alap




Hamburg-Winterhude: Mesterséges égbolt alatt

Hamburg Winterhude nevű városrészében lévő víztorony kialakítása egy 1906/1907-es építészeti pályázatra vezethető vissza, amit Otto Menzel, drezdai építész nyert meg. Az 1912-től 1915-ig, a városi parkban felépített víztorony 3000 m3 térfogatú tartályával típusának egyik legnagyobbika. Magát a víztartályt egy föléhelyezett tambur mögé rejtették, amit zöld rézlemez tető fed. Az épület architektúrája harmonikusan illeszkedik a körülötte lévő parkhoz: a park főútjának tengelye a víztoronyhoz vezet, melynek főhomlokzatát a park fekvésére való tekintettel nem megszokott módon alakították ki.

A befejezés után kilenc évig, 1924-ig használták a tornyot a funkciójának megfelelően. Ezután a hamburgi szenátusban felmerült az a kérdés, hogy mi történjen a monumentális épülettel, hiszen rövid működése után jó állapotban maradt fenn. 1929-ben a szenátus úgy döntött, hogy az 1926-ban megvett planetáriumot a víztoronyban helyezi el. Így a Hamburg-Winterhude-i víztorony átépítése az egyik legkorábbi példa az újrahasznosításra. Nyolc hónapig tartó építkezés után nyílt meg a Hans Loop építész tervei alapján készült planetárium a víztoronyban.

A torony 1929-es átépítése
Miután a víztartály alatt lévő cseppfogó padlót tartó, két-két egymásra merőleges gerendát eltávolították, egy 22 m átmérőjű, 23 m magas henger alakú tér állt rendelkezésre. A cseppfogó padló terhét két dupla-T tartógerenda veszi át, melyeknek a végei a külső falazatra támaszkodnak. A cseppfogó padló alatt új födémet alakítottak ki. A földszinten patkó alakú közlekedő folyosó jött létre pénztárral és ülőhelyekkel. E folyosóról nyílnak a kiállító- és gyűjtemény-bemutató termek, az adminisztrációs irodák, a ruhatárak és a WC-k. Az épület észak-déli tengelyében egymással szemben található a bejárat és a kijárat. A folyosó falait vékony tartópillér-állások tagolják. Eredetileg fehér nemesvakolat volt a felületükön.

A mennyezetet ma is a Maetzel-Johannsen asszony terve alapján készült, Heinrich Groth csillagkép motívumait ábrázoló falfestmények díszítik. 1929-ben a közfolyosó mögötti termekben még az Aby Warburg professzor által a városnak adományozott "Képgyűjtemény az asztrológia és a csillagászat történetéről" című kiállítás volt látható. A közbenső félemeleten a kiállításhoz egy szakkönyvtárat csatoltak. A cseppfogó padló alatti planetárium kupolája két nagy lépcsőfeljárón át közelíthető meg. A kupolát acélbetétek tűzálló bevonattal ellátott, finom hálózata alkotta. Az acélbetétek pókhálószerű szerkezete tartotta a vetítési felületet. A kupolát még ma is a kb. 3 m magasságban lévő, fekete fából készített hamburgi várossziluett zárja le horizontként. Két vészkijárat vezet ki a torony megközelítését szolgáló lépcsőkről. Az előadóteremben még ma is 270 látogató találhat magának ülőhelyet.

Átépítések a napjainkig
A második világháborúban légvédelmi tüzérségi megfigyelő állást hoztak létre a víztorony tetején, az oldalsó termekben pedig a katonákat szállásolták el. 1944-ben egy légiakna szétrombolta a városi park fő csővezetékét. Ezzel a torony végleg elvesztette az addigi tartalékvíz-tároló funkcióját. A víztartály azóta üresen áll.

1973-ban kezdődtek az 1929-es újrahasznosítási munkák utáni első átépítési munkálatok. A kupola belső burkolatát perforált alumíniumlemezekből készült kupolára cserélték. Ennek következtében jelentősen javult a vetítés minősége és az akusztika. Egy évvel később a földszinti kiállítást átalakították, és kiterjesztették a közbenső szintekre is. 1978-ban az egész épületgépészetet és kiállítási struktúrát átfogó átalakítás formálta a bemutató tereket teljesen korszerűvé.

Az új fűtési és szellőztetési rendszer, a padlószőnyeg és az új ülések az előadóteremben is javították a körülményeket. Az előadás jelentős javulását a vezérlőpult kibővítése (a segédvetítők központi vezérlése) jelentette. 1980-ban egy panorámavetítőt, 1983-ban pedig egy új planetáriumvetítőt helyeztek üzembe. A toronyban kezdettől fogva volt egy lift. Az új lift azonban 1000 kg-os teherbírásával 13 személyt is képes szállítani. Ezt később kiegészítették egy akadálymentes lifttel, ami a városi park szintjéről a bejárati szintig emel.

1983-ban a tartályfenék és a cseppfogó padló közötti teret a felújított Warburg kiállítás számára átépítették. Az asztrológia és a csillagászat történetéről szóló tárgyak és fényképek gyűjteménye ezzel a kiállítási tárgyak misztikus hatásának megfelelő környezetbe került. A cseppfogó padló és a külső falazat közötti körfolyosós galéria árkádjai közvetett megvilágítást kapnak. Ez a sejtelmes fény és középütt a feketére festett víztartályfenék együttesen járulnak hozzá a tér különleges hangulatához.

A víztorony-planetárium honlapja >>

Tovább: Aumühle: Könyvtár és levéltár a Bismarck toronyban >>
Irodalomjegyzék | Tervezők | Fórum a víztornyok újrahasznosítása c. könyvről

Építtető:
Hamburg városa

Tervezés: Hans Loop építész BDA, Hamburg (1929)


Tartalomjegyzék
Előszó
Bevezetés
A hasznosítás megtalálásának folyamata

Múzeumok és galériák

Mülheim an der Ruhr: Vízimúzeum a toronyban
Essen-Steele: Művészek és művészetbarátok találkozóhelye
Köln: A víztartály átfogalmazása: tér a térben
Königs Wusterhausen: Többcélú kirándulóhely
Gersthofen: Indulás egy légballonútra
Mölln: Természetbarátoknak és denevéreknek
Bebra: A hitelesség ösvényein

Szállodák és gasztronómia
Mülheim an der Ruhr: Lokál camera obscurával
Köln: Exkluzív szállás korhű légkörben

Lakások
Hamburg-Lokstedt: Torony a toronyban
Fulda: Vissza a gyökerekhez
Utscheid: Építés összhangban a meglévővel
Heikendorf: Családi ház kilátással a természetre
Viersen: Az adott lehetőségek kihasználása
Plön: Lakás a Stiel mentén
Mannheim-Feudenheim: Formába öntött fantázia
Stelle-Fliegenberg: Műteremlakás kilátással a falura
Nienburg: Belső átalakítás
Duisburg-Rheinhausen: Átmenet ívesből szögletesbe
Eichwalde: Maga az ember

Soron kívül
Hamburg-Winterhude: Mesterséges égbolt alatt
Aumühle: Könyvtár és levéltár a Bismarck toronyban
Berlin-Steglitz: Meteorológiai mérőállomás a víztoronyba
Berlin-Steglitz: A halottak tornya
Gräfrath: A fejlesztés kötelez

Irodák
Oldenburg: Iroda a lépcsőházban
Fulda: Összhangban a fényviszonyokkal
Oberhausen: Továbbfejlesztés önerőből

Ifjúsági központok
Dessau: A kultúra és az ifjúság háza
Berlin-Kreuzberg: Regionális kultúrközpont

Irodalomjegyzék
Tervezők

 


A kevés magyar példa
Víztoronyakás
Lakás
Kútmúzeum
Építésziroda és lakás
Kilátó és galéria
Tárgyalóterem
Raktár és iroda


Hasznosításra váró víztornyok
(néhány a sok közül)

Újpest, Árpád út [ 1 | 2 | 3 | 4 ]
Sertésközvágóhíd [terv! ]
Óbudai Gázgyár
Szolnok, Eötvös tér [terv! ]