A Berlint és Königs Wusterhausent összekötő vasúti pályaszakaszt manapság is számos különféle stílusú víztorony szegélyezi. A Königs Wusterhausenben, a berlini hegyekben is készült 1910-ben egy védőbástyára emlékeztető víz- és kilátótorony, ami 1912-től ivóvízzel látta el a várost.

Kettős funkció
Ahogy az akkori napisajtóból, a "Teltow és Beeskow-Storkow"-i körök értelmiségi lapjából kivehető, a Königs Wusterhausen-i víztorony éppúgy, mint a möllni, már építésének idején is kettős funkciót látott el: 300 m³ -es vasbeton tartályával látta el a várost vízzel, és historizáló homlokzatával és a kilátóteraszával vonzotta a környék látogatóit. Mint látványosságtól már annak idején is sokat vártak a 31 m magas, nyolcszögletű alaprajzú, kedvező fekvésű historizáló stílusú toronytól. Nem a műszaki funkciót helyezte előtérbe az építtető, hanem azt, hogy a „régi típusú őrtorony” kilátójáról a környező táj szépsége táruljon a berlini kirándulók elé.

Állapot
Az 1 m magas, nyers mészkő kváderekből készült alépítményre egy 6 m magas nyitott csarnok épült, melyet időközben egy közbenső födémmel kettéosztottak. A torony 20 m magasan egy körbefutó nyílt balusztráddal és felette sátortetővel végződik. A balusztrádokat és a toronyban lévő három szintet a kerek torony-hozzáépítésben lévő csigalépcsővel lehet elérni.

Biztonsági szempontok és más nehézségek
1965-től megszünt az igény a víztoronyra, mint nyomástárolóra. 1980-ban az akkori járási gyűlés a torony műemléki jegyzékbe való fölvételét határozta el. Az akkori városi klub kérelmére, a városi tanács 1976-ban nemcsak az ipari műemlék védelem alá helyezéséért fáradozott, hanem azért is, hogy az épületet az állapotmegtartása mellett, közösségi céllal vehessék használatba. Ebből azonban akkoriban semmi nem lett, mivel mindez ellentmondott a felsőbb állami szervek biztonságpolitikai törekvéseinek. Csak 1986-ban tudták elintézkedni, hogy a veszélyeztetett épületet megóvják. Az állagmegóvó munkálatok kivitelezéséhez mindenesetre kevés pénzügyi forrás állt rendelkezésre. Így a lakosok a szabadidejükben végezték el a szükséges állagmegóvási és újrahasznosítási munkálatok 90%-át, amelyhez a szükséges anyagokat a környező üzemekből a megkötött önkormányzati szerződések keretein belül bocsátották rendelkezésre.

Újrahasznosítás
A rendszerváltozás előtt megkezdett munkálatok 1989 után zárultak le végleg. A földszinten található a gépészeti helyiség és a vizesblokk. Az első emeleti kávézóban és a felette lévő kiállítóteremben a tartályt alátámasztó, nyolcszögletű téglapillér (a torony tengelyében) és a nyolcszögletű toronyalaprajz "természetes" térfelosztást eredményez. A kávézó bejárata és a bejárat jobb oldalán található pult és az emellett található ülőhelyek elhelyezését az épület által meghatározott térszerkezet diktálta. A harmadik emeleten egy kerek kiállítóterem található, egykor itt volt a tartály, itt is művészeti rendezvényeket szoktak rendezni. A terem kiállító területét egy, a fél teremmagasságban körbefutó galériával bővítették ki. A galériáról, amit a teremből felívelő csigalépcsőről lehet elérni, érdekes szemszögből láthatjuk a kiállított műtárgyakat.

Összegzés
A Königs Wusterhausen-i víztorony újrahasznosítása nem az egyetlen példa az egykori NDK-ból. Egy további, a könyvben nem található példa még, a lakásokká alakított víztorony Berlin-Prenzlauer Berg-ben. Königs Wusterhausenben a lakosság elkötelezettsége egészen egyedi eset volt és ez különösen is kihangsúlyozandó. Mindenki, még a város mai polgármestere is résztvett az átépítésben. A víztorony így kétszeresen is a város jelképe lett.