Az utscheidi víztorony öregebbnek tűnik, mint amilyen valójában, mivel 1957-ben a régióra jellemző homokkőből építették. Csak az 1960-as évek közepéig látta el vízzel Utscheid kis községét. Oswald Mathias Ungers professzor kívánsága volt az, hogy a funkcióját vesztett víztoronyban lakást alakítsanak ki. Ennek érdekében a torony állagába való beavatkozások számát minimálisra kellett csökkenteni, hogy kívülről semmi változást ne lehessen észlelni. Ennek következtében mind az át- és beépítések, mind a torony állapota miatt szükséges felújítások a víztorony szerkezeti felépítésének rendelődtek alá. Kívülről tényleg semmi sem utal a víztorony lakó- és pihenőhelyként való használatára. A majdnem egy méter vastag külső falazatot csak ott javították és fugázták újra, ahol ez szükséges volt. Az épület viszonylag rövid ideig állt üresen, ezért ezeknek a munkálatoknak a számát le lehetett csökkenteni.

Egyszerűség és visszafogottság
Ami az állagába való beavatkozásokat illeti, a torony újrahasznosítása visszafogottan és egyszerűen történt. A meglévő szerkezeteket ötletesen foglalták bele a készülő tervbe. Így a belső falazaton lévő bordákat is megtartották. Ezek egykor a víztorony falszerkezetét merevítették, és kiváltképp a toronyfejben található víztartályt támasztották alá. Ezek ma a beltér kialakításának önálló alkotóelemei. Az ablakok elhelyezése is az eredeti kialakítás alapján történt. Az ablakok kevésbé felelnek meg a szabad kilátásra törekvő lakberendezési elgondolásnak, inkább eredeti funkcióikat: a szellőztetést és megvilágítást szolgálják. Ungers célja a kialakításkor az volt, hogy a víztorony szerkezetét pontosan meghatározott, az eredeti állapotnak megfelelő beépítésekkel alakítsák ki, és ne egy új lakóházat ültessenek be egy régi épület burkolatába.

Pihenőhelyek
"[...] csukd be szemed és füled egy időre, a világ zaja elől..."- írta Friedrich Gundolf irodalomtörténész és költő. Ilyen visszavonulásra alkalmas hely az utscheidi, szántóföldekkel és rétekkel körülvett víztoronyban lévő nyaraló vagy hétvégiház. A legfelső emeleten, ahol egykor a csupán 30 m³ térfogatú, síklemez fenekű vasbetontartály volt, most egy tágas nappali van, melynek négy ablaka a négy világtáj irányába nyílik.
A nappali alatti (második) emeleten van a vizesblokk és a hálószint, ahol a zuhanyzó, fürdő, beépített szekrények és a mögöttük lévő hálószoba található. A második és harmadik emelet födéme már megvolt a víztoronyban. A legalsó, utólag épített födémen, ami az első emeletet képezi, ma a konyha található. Ezt a magas helyiséget egy, a lépcsővel hasonló kialakítású karzat osztja meg. A bejárati szint a földszinten van.

Esztétikai finomságok
Ennél a projektnél szembeötlő a helyiségek sorrendje. A keskeny és széles, a magas és alacsony állandó váltakozása hatja át a tervezési elképzelést. A víztoronyban a szűk és alacsony lépcsőházból széles és magas helyiségek nyílnak. E szobák terve többnyire olyan összerakott alkotórészekből áll, melyek változatos berendezési lehetőséget adnak. Ebben az összefüggésben a tervezés célja a már meglévő, esztétikai, funkcionális és megbízói nézőpontok megszűrése és kiterjesztése volt, hogy végül ezeket módosítva, finomítva integrálják a tervezési koncepcióba. Mindemellett az anyagokat (többnyire homokkő) és az építészeti tagozatokat a maguk építészetileg letisztult formájában hagyták meg. A víztorony térkialakításának vertikalitása és csavarulatai, valamint a beépített, kiegészítő újítások eredetinek, természetesnek és magától értetődőnek hatnak.

Összegzés és költségek
A 400 lakosú Utscheid víztornya a 30 m³-es térfogatú víztartályával a maga nemében a legkisebb tornyokhoz tartozik. Egy új alkotórészekkel túlzsúfolt építési forma elnyomta volna a kis tornyot. Így azonban nyugodtságot és lelki békét áraszt magából. Az 1993-ban befejezett, egy évig tartó átépítési munkálatok csupán 200000 DM költséget jelentettek. Ebben az összegben azok a részben jelentős kiadások is benne vannak, amelyek az épület közművesítési és gépészeti munkái miatt merültek fel (szennyvízárok, víz bekötés, gáztartállyal való fűtés).