Az 1928-ban a fuldai pályaudvar közelében, a téglaexpresszionizmus stílusában épült víztorony a gőzmozdonyok vízellátását szolgálta. Vasbeton szerkezete nyolcszögletű alaprajzra szerveződik. Építészirodává való átalakítását megelőzően, sík fenekű tartály volt benne szintén vasbetonból. Az átalakítás során a XX. századi ízlésnek megfelelő, téglafalazatot építettek a vasbeton szerkezet köré.

A fényviszonyokhoz igazodó felhasználás
Az 1990-ben az építtetők alapította építésziroda (Das Bauhaus) szerezte meg a víztornyot, hogy ebben és a mellette építendő északi irányú hozzáépítésben építészirodát rendezzen be. Ahhoz, hogy a tornyot előkészítsék egy ilyen használatra, először is a tartályt kellett eltávolítani. Ezek után az új földszintet is beleértve, öt új szintet építettek be vasbetonfödémként a víztoronyba. Az emeleti födémek elhelyezése a kis, csúcsban végződő ablakokra orientálódik a szögletes falsávokban, ahol ezek az ablakok a födémek beépítése után az első és harmadik emeleten a falközépre, a második, 3,8 m belmagasságú szintnél a padló és a mennyezet közelébe kerültek. Ezek a valóban kicsi homlokzati nyílások a toronytörzsön ma már hőszigetelt, alakra vágott üveggel vannak ellátva.

Az így keletkezett számos helyiséget a toronytörzsben a kevés természetes fény miatt számítógépes munkahelynek használják. Így tudott az építész a kis ablakok szükségéből előnyt kovácsolni. Ahhoz, hogy a toronybelső átépítése során elégséges természetes fényt kapó tervező helyiséget kapjanak, a meglévő sátortetőt 1,3 méterrel megemelték, és az így felszabaduló falfelületeket a tető ereszszegélye alatt körbefutó ablaksávval építették be.

A függőleges összeköttetést a földszinttől a "kreatív" szintig a sátortető alatt egy kétkarú vasbeton lépcső biztosítja a szögletes, nagyrészt falazott lépcsőházban. A lépcsőház aknafalain belül üvegezett nyílások biztosítják a lépcsőháznak a fényt az irodák felől és a tervezői szintről. Az aknafalak nyílásai érdekes átlátásokat eredményeznek a lépcsőházból az irodákba és viszont.

Hozzáépítések
A felújítási és átépítési munkálatok befejeztével, 1992-ben készült el az első, északi hozzáépítés a víztoronyhoz. A toronyban rendelkezésre álló tér az építészirodában folyó munkák minden fázisához (tervezéstől a költségvetés készítésen át a kivitelezésig) túl kevés volt. Az újépítésű szárnyban a tervezéshez közvetlenül nem kapcsolódó osztályok, mint az értékesítés, építésvezetés, a titkárság és egy tágas tárgyaló kaptak helyet. A kétszintes hozzáépítés alacsony összmagassága tudatosan alárendelődik a víztorony vertikalitásának - az utcáról az újépület csak egyszintesnek látszik.

A homlokzatot teljes egészében patinás acéllemezekkel borították. Az utcáról nemcsak a nagyvonalúan üvegezett bejáraton át pillanthatunk be, hanem a patinás acélhomlokzatot hangsúlyozó kis üvegtornyon keresztül is, ami a nagy torony 1:3 arányban kicsinyített mása. A mélyebben fekvő második hozzáépítési szint egy domboldalba beépített alsószintet alkot, amit az utcai oldalról nem lehet látni. A hozzáépítésbeli igazgatási irodák természetes megvilágításukat a nagyfelületű domboldali üvegezésén keresztül kapják. Egy további 1996-ban elkészült, déli hozzáépítés megformálása a régi acélhidakat idézi. Az alsószintjén gépkocsi parkoló van, fölötte a statikusnak és a költségvetési csoportnak kiadott irodahelyek kaptak helyet.

Vasúttörténetre utaló forma
Ahogy már az 1920-as években a Walter Gropius alapította építészeti irányzat, amiről a fuldai építészirodát is elnevezték, úgy a "Bauhaus" tervezői is a funkciót helyezték előtérbe a gazdaságosság figyelembevételével. Így a térszervezés éppúgy az újjáépített víztoronyban, mint az új épületszárnyakban is az emberre, mint mértékre összpontosított. A régi és az új formajegyek viszonyának figyelembe vételén túl a hozzáépítések kialakítása a vasúttörténetre utal: kívül rozsdás homlokzatfelületek, belül nemesacél korlátok, amelyeken még a lakkozott acélprofilok lecsiszolt hegesztési pontjai is felismerhetők. A víztorony egykori berendezéseinek egy részét a hozzáépítésekben is felhasználták. Például a régi ejtőcsövet kiöntötték betonnal és darabjai oszlopokként kerültek beépítésre a bejáratnál és a tárgyalóban.

Összegzés
Günter Peichl a fuldai víztorony újrahasznosításával a szükségből erényt kovácsolt. A számítógépes munkahelyek a toronytörzsben a kis ablakok ellenére meglepően kellemesen bevilágított helyiségek. A megemelt sátortető alatt körbefutó ablaksáv által inspiráló kreatív szint jött létre a fuldai tetők felett. Mindemellett az épületen végzett jelentős átépítési munkálatok a külső részen alig hagytak nyomot, így a torony megtartotta eredeti formáját. A hozzáépítések formanyelvükkel a vasúttörténetet idézik: hidak, sínek és vasúti töltések. Önállóságuk ellenére ezek az elemek a torony vertikalitásának alárendelve is, azzal kerek egészet alkotnak.