Az 1901-ben Hermann Schomburgk hamburgi építész által építtetett aumühlei víztorony már a kezdetektől fogva sokféle funkciót látott el: még egy ma is létező villakolónia közepén építették (Aumühle Hamburg egyik elővárosa), kívülről Bismarck emlékműnek alakították ki, ezért az 1920-as évekig egy Bismarck Múzeum volt a toronytörzsben. A toronyfejben lévő lapos fenekű víztartály látta el a községet és a villakolóniát vízzel, a tartály feletti kilátóként szolgáló lapostetőről ma ismét gyönyörű kilátás nyílik a környékre, Aumühlére és a Sachsenwaldra. Egy víz-, kilátó-, múzeumtorony funkciói egyesülnek egyetlen építményben, amit kívülről Bismarck emlékműnek alakítottak át.

Az átépítés története
Miután az 1920-as években a Bismarck Múzeumot megszüntették, és a könyvtárat egy hamburgi kiadónak eladták, a háborús és a háború utáni első években a torony elsősorban áruraktárként szolgált, ahol jegyre lehetett vásárolni. 1962-1963-ban a toronytörzsbeli földszinten és az első emeleten lévő, egykor múzeumként használt teret községi könyvtárrá alakították át. Az építési munkák során eltávolították az eredetileg a kilátótető megközelítését szolgáló, a toronytengelyben felfelé tekeredő csigalépcsőt, építettek egy szélfogót, a földszintre egy WC-t, és a földszintről az első és a második emeletre vezető lépcsőt.

1977-ben a homlokzaton és a toronyfejen jelentős karbantartási munkákat kellett végrehajtani, mert a betonvasak erősen megrozsdásodtak. Mindezek ellenére 1982-ben a toronyfej kiugró párkányáról nagyobb darabok törtek le, így akkor azonnali biztonsági intézkedésekre volt szükség. 2 évre rá (1984-ben) megbízta a község a Jungjohann + Hoffmann + Krug építészirodát a víztorony felmérésével. Végül 2 évvel később, 1986-ban el tudták kezdeni az épület újrahasznosítási munkálatait. Az építtető a toronytörzsbeli könyvtártermek újjáalakítása mellett a toronyfej újrahasznosítását is elhatározta.

Állapotfelmérés
Már a felmérés alatt végeztek színállapot felméréseket a torony belsejében. A harmadik emeleten a felső színrétegek eltávolítása után a falfelületeken nagyon jó állapotban megmaradt sablonfestészet látszódott. A vízszintes sávokkal elválasztott téglalapszerű felületosztás az egyik, még meglévő vas képkeretig ért. A második emeleti feltárásnál egy fal ferde beeresztése felett egy erősen strukturált falfestést találtak egy körbefutó, szakaszonként redőzött függönysáv formájában. A két alsó szintet a könyvtár beépítése idején a külső főfal belső felületén belülről egy féltégla vastag falburkolattal látták el. Ezért a felmérés idején itt nem volt lehetőség színállapotfelmérésre.

1986 közepén, az első munkálatok megkezdése után az első emeleten megbontották egy helyen az előfalburkolatot. A feltárt falrészen néhol jó állapotban megmaradt címertöredékek látszódtak. A tervező javaslata, miszerint az előfalburkolatot a körbefutó címersáv magasságáig távolítsák el, hogy a könyvtárlátogatók számára is megszemlélhető legyen, mind az építtető, mind a műemlékgondozó tartományi hivatal ellenezte. A feltárt címerek még viszonylag jó állapotban voltak, azonban egyes részeken, főként az egykor a víztartályhoz vezető csővezetékeknél nagyon nagy károk keletkeztek. Ezért úgy döntöttek, hogy az egykori vízvezetékek területének kivételével a körbefutó címersávot feltárják, megerősítik és restaurálják. A toronytörzs termeiben ma ismét a községi könyvtár található a földszinttől a második emeletig. A termek belső átalakítását a Schleswig-Holstein-i tartományi könyvtár belsőépítészének, Schrödernek a tervei alapján végezték.

Fej nélkül
Ahhoz, hogy a harmadik emelet feletti toronyrészt is újra tudják hasznosítani, el kellett távolítani az ebben az időpontban még a toronyfejben lévő lapos fenekű víztartályt. Ezzel kapcsolatos a legötletesebb építési módszer, amit a víztornyon végrehajtottak. Egy daru segítségével az egész falazott, részben erősen sérült toronyfejet egy az egyben levették a törzs falazatáról. Ezután a vasbetonból öntött víztartályt ki tudták törni és szedni darabonként a felülről nyitott víztoronyból.

Végezetül a törzsfalazat egy részét felújították, amire ismét a régi, felújított toronyfejet helyezték vissza egy daru segítségével. Magát a toronyfejet ma egy vasbeton, öntött aszfalttal fedett kilátó lapostető fedi le.
A toronyfejben, az egykori tartály területén egy új galéria emelvény által egy plusz szint keletkezett, aminek az alsó részét múzeumként, a felső részét levéltárként használják. Az eredetileg a toronyban lévő csigalépcső ma ismét a második emelettől a következő szinteken keresztül a nyitott kilátó lapostetőig vezet.

Összegzés
A falazat és a vakolat felújítása után a Bismarck torony továbbra is egy épületfizikailag nehéz eset marad: a fehér, egymagában álló épületen a napos oldalon a falazat felmelegedése, az árnyékos oldalon a lehűlés okozta hőmérsékletkülönbségek miatt a vakolatrétegekben hézagok alakulnak ki. Ezért az aumühlei víztorony esetében egy olyan épületről van szó, amit kívülről gondozni kell.

Az újonnan kialakított könyvtár megnyerő, a toronyfejben lévő múzeum és levéltár a célnak megfelelő. Különösen örvendetes, hogy a toronybelsőben a főfalakon az egykor a törzsben lévő Bismarck Múzeumnak tervezett falfestéseket újra felfedezték, a tervező kívánságára feltárták, és a belső termek formai koncepciójába integrálni tudták. Aumühle községe a teljesen újrahasznosított és újjáalakított Bismarck toronnyal a szászerdei fürdőhely szerepe mellett egy további vonzó létesítményt kapott.