A 60-as évek elején a német állami vasút nem igényelte többé a fuldai vasútállomás közelében 1915-ben épült víztorony kazánvíztartályként való használatát. Mint sok más vasúti torony esetében, az ok itt is a gőzmozdonyok működtetésének leépítése volt. A lakásként való újrahasznosításáig a víztoronynak változatos múltja volt. A második világháborúban a víztartálya súlyosan megsérült. Mivel a tornyot a háború után is a kazánok víztartályaként akarták használni, a víztartályon keletkezett károkat az első, a funkciót megtartó felújítás során kijavították.

A hiányzó tartályrészeket nem a víztorony 1915-beli mintája után egészítették ki, hanem, egy egyszerűbb, a funkciónak megfelelő formát vettek alapul. Az 1991-ben befejezett újrahasznosítással állították helyre a háromrészes tetőszerkezetet, ami megfelel a víztorony eredeti megjelenésének. A frankfurti királyi vasúti igazgatóság által megtalált tervek szolgáltak alapul az újrahasznosítással megbízott Reith+Wehner irodának az eredeti szerkezet helyreállításához.

Lakni a víztartályban
Az egykori, 500 m³-es Barkhausen-tartályt egy folyó vizével látták el. Terheit - kétkamrás rendszerként kiépítve- a kamraáthidaló vitte át egy nyomógyűrűre, onnan pedig a toronytörzs téglafalazatára. A toronytörzs 8,45 m magas. A tartályt is beleszámítva 18 m a teljes magassága. Ma az egykori víztartály helyreállított, háromrészes tetőszerkezete képezi a torony tetejét. Ezt egy hajófedélzeti korláthoz hasonlóan, balkonos galéria veszi körül.
A víztartály belső acélkamráját az újrahasznosításkor építették ki, míg a felső, a második világháború után felhelyezett részt eltávolították. Ezt a részét a víztartálynak belülről görbített tartókból készült acélvázból kellett felépíteni tartószerkezeti célból. A speciális tartószerkezet elkészítését az RST-Acélművek vállalta el.

Az eredeti víztartály alatti, részben behorpadt rész jelöli az első, körbefutó ablaksávig az új tetőszerkezet kiindulását. Új belső falként egy, soklyukú téglából épített falat húztak fel a tartályfalazaton lévő első ablaksávig. Ez a belső falburkolat egyidejűleg megfelelő hőszigetelést, és hangvédelmet is biztosít. Egy csatornarendszeren keresztül az esetlegesen keletkező kondenzvizet is levezetik.

A második emeleten lévő konyha megvilágítását a galéria alatti, a víztartályba bevágott ablaknyílások szolgálják. A falazott falburkolat szegélye mentén egy, az új tetőszerkezet alatt körbefutó ablaksáv lehetőséget nyújt a harmadik emeletről, a mai nappaliból a városra és a közeli Rhön folyóra való kilátásra. A nappali további megvilágítását egy második, a tetőszerkezetbe beillesztett ablaksáv biztosítja. A földszinten négyszögletesen, az első emeleten félkörívesen kialakított eredeti ablaknyílásokat, amelyek a lakó és a bejárati szinten vannak, osztóléces kialakítással, hőszigetelt üvegezéssel állították helyre.

Közlekedők és berendezés
A toronybeli függőleges közlekedés egy excentrikusan beépített lifttel valósul meg, amit egy csigalépcsővel (ennek elhelyezkedése megegyezik az egykor a toronytörzsben lévő csigalépcsőével) egészítettek ki. A csigalépcső, hogy ne zavarja a torony használatát, kellő távolságban indul a toronytörzs fehérre mázolt téglafalazatától. A fehér fallal további kontrasztot képez a natúr faborítású fokokkal kialakított lépcső a feketére lakkozott acélcső korlátjával és acéllemez homlokfalával.

A törzs belső falát a toronyépítés során anyagtakarékossági okokból, álívezetesen építették ki. Csak a boltívek közötti falszakaszok teherhordók. Ennek következtében lehetett a falazatot az üveggel fedett átjáró csatlakozási pontján az újjáépítés során áttörni. A földszinten lévő lakóterületre bőven jut természetes fény az üvegtető és a törzs falazatába bevágott boltíves nyílások által. A tér világos hatását a fehér márvány padlóburkolat és a fehér színű falak még jobban erősítik. Az egykori víztartályban lévő falazatot, és az acélszerkezetet is fehérre festették, és ez még több, természetes fénnyel megvilágított teret eredményezett.

Átjáró és új épületrész
A régi épületrésztől markánsan elválasztották a víztoronyhoz hozzáépített új épületrészt. A víztorony és a hozzáépítés közötti folyosót az üvegtetőn keresztül érkező természetes fény világítja meg. Az új épületrészben egy gardróbbal ellátott hálószoba és egy körablakos vendégszoba található. A vizesblokk megvilágítása egy piramis formájú üvegtető segítségével történik. Ezen kívül garázs és kazánház is található itt.

Összegzés
A fuldai víztorony újrahasznosítása jó példa arra, hogy jelentős át- és hozzáépítési munkálatokkal úgy is megvalósítható a "lakás a toronyban", hogy közben a korabeli épület eredeti hangulatát elevenítették fel újra. Ahhoz, hogy a víztoronyban lévő lakóterületet ne csak hétvégi, hanem családi házként is használhassák, egy olyan újszerűen kialakított hozzáépítésre volt szükség, amely formai jegyeiben és anyaghasználatában nem vetekszik a víztoronnyal és egyszintes építményként a torony magasságának alárendelődik. A régi és az új építés közötti üvegezett átjárót különösen jól sikerült építészeti megoldásként lehet értékelni.