Az 1898-ban Oberhausenben épített víztorony a XIX. század erősödő iparának jól látható jelképe. 1000 m³-es, Intze-II-es típusú tartályával az oberhauseni Gutehoffnung-kohók vízellátását szolgálta. Az idő múlásával 1980-1984 között az irodává és lakóépületté alakított víztorony az oberhauseni Emscher Parkban lévő Nemzetközi Építőipari Kiállítás területéhez tartozik. Csaknem tíz évvel a torony belsejében végzett átépítési munkák befejezése után, 1993-ban a torony közvetlen közelében lévő, csak a szomszédos Mülheimer utca által elválasztott Thyssen Rt. Gutehoffnung-kohót és az egykori gyárétkezde területét környezetvédelmi technológiai központtá alakították át.

Az Intze-II típusú tartály
Az oberhauseni víztoronyban Intze-II típusú tartály van, amit Intze Ottó az 1880-as években az Intze-I típusú tartályának formájából fejlesztett tovább, és ezzel az Intze-tartály további térfogatnövelését tette lehetővé. A tartályfenék többé már nem az Intze-I típusnál használt konvex, hanem konkáv formájú lett.

Ilyen víztartály található ma is az oberhauseni víztorony kónuszosan összetartó, téglából falazott törzsének tetején. Eredetileg rabicvakolat volt rajta, amit a második világháború utáni renoválás során nem állítottak újra helyre. Azóta állt kihasználatlanul és vakolatlanul, mint az ipari korszak messziről látható "világítótornya".

Az újrahasznosítás története
A tartály a második világháború utánig szolgálta az oberhauseni Gutehoffnung-kohókat majd később az oberhauseni vaskohót. 1965-ig a Thyssen Niederrhein Rt. tartaléktározójaként szolgált vész vagy ellátási hiányai esetén. Ezután a funkcióját vesztett tartály üresen maradt.

A víztorony törzse már az 1984-es átépítés befejezése előtt iroda és lakás volt. 1923-tól 1955-ig az akkori Gutehoffnung-kohók raktárvezetője lakott benne a családjával a földszinten és az első emeleten. 1975-ig e két szint fogadta be az Oberhauseni Vaskohó Rt. vízellátási osztályának és a Thyssen Rt.-nek az irodáit. Mindkét alsó szint belmagassága ma is 4 m, a többi hat emelet 6 m magas. A szintek belső átmérője 9,2 m és s alapterületük 65 m², melyből ha levonjuk a lépcsőház területét, akkor is 50 m²-t kapunk.

1979-ben a tornyot Dieter Michel, földmérő mérnök és felesége, Ute Michelnek vásárolták meg. Jelenleg a toronytörzs belső terei főleg mérnöki irodaként üzemelnek, emellett az irodahelyiségek fölött egy kis lakás is van a toronyban. Habár a víztorony az eladás időpontjában alapjában véve egy szimbolikus összegért kelt volna el, a toronyhoz tartozó telekkel együtt abban az időben 100000 DM-be került.

Átépítés önerőből
A toronybelsőben 1980-1981-ben kezdődtek meg az átépítési munkálatok, melybe az építtetőnek köszönhetően nagy önerőt is bevontak (feltárások, megerősítések stb.). Az újrahasznosítás megtervezésekor - a lakáscélra átalakított Duisburg-Rheinhausen-i duplatorony esetéhez hasonlóan - jól jött, hogy egykor lakásként használták a toronytörzset. A közműellátás (gáz, víz, villany) felújítását is el kellett végezni az átépítési munkákkal együtt. Továbbá sok kőműves, villanyszerelési, épületgépészeti munkát, burkolást és festési munkát kellett elvégezni, amit csak részben tudtak önerőből kivitelezni az építtetők. Az irodák függőleges összenyitására egy újonnan beépített beton csigalépcső szolgál. A lakótérben mindez egy falépcsővel valósult meg.

Költségek és összegzés
Mivel az átépítési munkák elvégzésének egy része a víztoronyban önerőből történt, így az összköltségek alacsonyabbak maradtak, nem beszélve a szintén nem kis költségű tervezési és statikai munkákról, engedélyeztetésekről. A betervezett felvonó magas költségei miatt nem valósult meg. A 203 lépcsőfokot a 39 m magasan levő legfölső szintig gyalogosan kell megtenni, mint annak idején. Az önerőből végzett átépítési munkák miatt egyes építési szakaszok befejezése jelentős ideig elhúzódott. Az 1980-81-ben kezdődött átalakítási munkák után adták át az iroda helyiségeket a földszinten, majd 1982 januárjában az első emeleten, 1983 szeptemberében pedig a második emeleten. A harmadik emeleti lakás csak 1984 májusában készült el. Az önerőt is figyelembe véve 3000 DM/m²-be került a nettó hasznos alapterület átépítése.