Az 1906-ban épült gersthofeni víztorony vasbetonváz szerkezettel készült. Az egész tartószerkezet, beleértve a tetőszerkezetet is "Hennebique" rendszerű vasbetonvázból áll. A toronyfejet és tartályát alátámasztó nyolc vasbetonpillér közötti felületet vakolt falazattal töltötték ki. Az összesen 30 m magas víztorony legfelső emeletén volt a mintegy 100 m³ térfogatú síkfenekű vasbetontartály.

Újrahasznosítás
Egy új vízmű építése miatt Gersthofenben, már 1963-1964-ben elvesztette a víztorony eredeti funkcióját. Miután a bontási terveket a torony városkép ékesítő szerepe miatt meghiúsították, 1984-ben sok huzavona után a városépítési tanácsban megszületett a mentő ötlet: a tornyot hőlégballon múzemmá kell alakítani! Az ismert hőlégballonzó Alfred Eckert -aki Gersthofenből sokszor szállt fel- gyűjteményét kellene a toronyban a hőlégballon felemelkedéséhez hasonló módon bemutatni.

Átépítés, felújítás
Az épület amúgyis sürgős felújításával együtt a víztorony külső megjelenítésén is sokat javítottak: egy üveg bejárati pavilon vezet a ballonkiállításhoz, és a torkrét eljárással felújított vasbetontartók közötti kitöltőfal is átfestésre került. A toronyban már meglévő vasbetonfödémeknek csak "önsúlyviselési funkciója" volt, így ezek bennmaradó zsaluként szolgáltak az újonnan készülő vasbeton födémekhez. Kiegészítésként a régi födémeket excentrikusan elhelyezett vasbeton pillérekkel erősítették meg. A toronyfejre új toronytető került. Az épületbe teljesen új fűtő- és vízvezetékrendszert kellett beépíteni, mivel korábban ilyen berendezések nem álltak rendelkezésre.

Tűzvédelem
Mivel a gersthofeni ballonmúzeum esetében egy közösségi használatú épületről volt szó, az újrahasznosítás során egy második, közvetlenül a szabadba vezető menekülési útvonalat kellett tervezni. A törvényi előírásoknak megfelelően a minden szinten megtalálható, 1 m parapet magasságú, hőszigetelt ablakok tűz esetén menekülő útvonalat biztosítanak. Továbbá a tűzvédelmi előírásoknak megfelelően az egyes toronyszinteket tűzszakaszokra kellett bontani. Ráadásul a függőleges irányú közlekedést biztosító csigalépcsők átjáróit bevonták a legközelebbi toronyszintbe, és tűzgátló fémajtóval látták el.

Kialakítás
A fehérre festett kiállítótermekben padlószőnyeg szolgál hangszigetelés gyanánt, mivel egy légballon utazás fent a magasban, minden más, csak nem zajos és így még nagyobb csendben szemlélődhetünk. A kiállítási tárgyak többnyire vitrinben kerültek elhelyezésre.
A toronyban megtartott csigalépcső csupán a földszintről a negyedik emeletig visz, az ötödik emeletet egy új építésű csigalépcsőn lehet elérni. Ezt a teret a toronyfejben, ahol egykor a vasbeton víztartály volt, kilátó- és kiállítóteremnek alakították át, és rendezvényeknek is helyet ad.

Költségek és összegzés
Az átépítés 1985 novemberében zárult le. Összköltsége, ami az egy évig tartó átépítési és helyreállítási munkák után állt elő, mintegy 700000 DM-re rúgott. Ezért az összegért Gersthofen a lehető legjobb helyen kapott múzeumot, ami vertikalitásával igazán illik a hőlégballon-közlekedés bemutatásához. A település ballonozó körökben "Via Claudia"-néven ismert, kedvelt felszállóhely. A városháza mellett álló gersthofeni víztorony az egyetlen régi épület ebben a városrészben. A két épületet összekötő tengelyben ma újonnan épített városközpont (bevásárló utcákkal, lakásokkal, új városházával, városház térrel, városi csarnokkal és parkkal) helyezkedik el. Ezzel a város elismerését és megbecsülését hangsúlyozza a víztorony, mint az ipari vízellátás öröksége iránt is.