Amikor 1974-ben a plöni vízellátást korszerűsítették, a 40 m magas, karcsú, plöni víztorony is elvesztette az eredeti funkcióját. Nem sokkal ezután a rendsburgi Schleswag Víz- és Elektromos Vállalat eldöntötte, hogy megszabadul a költséges víztoronytól. A médiában megjelent akkoriban a hír, hogy egy érdeklődőnek odaajándékoznák a tornyot.

Pénzügyi okok és nem utolsósorban a lakók tiltakozása miatt akkoriban meghiúsult a kísérlet, hogy a Carl Franke, brémai mérnök tervei alapján, 1913-ban épült víztornyot a városnak adják át, hogy az kilátótoronyként hasznosítsa. Mivel a környék tipikus lakónegyed, ezért a végleges építtetőknek, egy újságírópárnak, megszabták a torony jövőbeni hasznosítását: a víztoronyból csak lakást lehetett kialakítani. Szerencsére a már korábban is vitatott bontási terveket nem tudták megvalósítani, mert a víztornyot már 1977-ben műemléki védelem alá helyezték.

Függőleges közlekedés és tűzvédelem
Az átépítési munkálatok tervezésével megbízott építész, Bertram Steingräber számára a lakófunkciók szintek közötti ésszerű elosztása mellett a 40 m magas családi ház szintjeinek, a törvényi előírásoknak megfelelő összekötése jelentette a legnagyobb kihívást. Így ma a létező legkisebb hidraulikus felvonóval mehetnek fel a lakók a törzsben megmaradt 83 foknyi lépcső megmászása helyett. Ez utóbbi tűzlépcsőként is szolgál.

A 1,40 x 1,40 m-es liftakna a harmadik emeleten végződik. Onnan először egy kétkarú lépcső, majd egy csigalépcső vezet a hetedik emeletre, a lakószint feletti karzatra. Az acél víztartályban található nappali fala és favázas+palalemezes külsőburkolata közötti tűzlétra a második menekülő útvonal a toronyfejben. A létráról egy tetőlyukon keresztül a 25 m magasságban lévő körfolyosóra lehet kijutni. Mivel a plöni tűzoltóság motoros létrái maximum 30 m hosszúak, a körfolyosó menekülő helyként is használható, s ezzel a törvény előírásainak is megfelel.

Élet a körben
A néhol csak 2,5 m sugarú kerek terek miatt a lakótér szűkös marad, mégha ez öt szinten oszlik is el. Az alaprajzok belső fallal való felosztásáról emiatt többnyire le is mondtak. A negyedik emeleten egy kis fürdőszoba van WC-vel, Vola-sarokkáddal. A felette lévő félemeleti 11 m²-es hálószobába a negyedik emeletről induló csigalépcsőn lehet feljutni. A félemeleten még egy 3 m²-es zuhanyzó+WC is található.

A 16 m² -es étkezőkonyha az ötödik emeleten a központi teret jelenti a megmaradt, egykor 150 m³-es Intze-I-es típusú tartály alatt. A konyha elegendő fényhez jut hat ablaka által, amelyek a téglafalazat pillérkiszögellései között vannak. Egyet üvegezett erkélyajtóként használnak, amin keresztül a körfolyosóra lehet kijutni. Az acél Intze-tartály fehérre mázolt fenéklemezén még a központi átmászónyílás hegesztett és csavarozott csatlakozási csőcsonkjait is fel lehet ismerni. Ez a kupolaforma a helyiségnek hightech hangulatot kölcsönöz, és tanúbizonyságot tesz az épület egykori funkciójáról. A mennyezet megvilágításához kerek lámpaszemeket helyeztek átmérőjüknek megfelelően a csatlakozási csőcsonkokra és az átjárónyílásokba, ami jól illik a konyha hightech hangulatához.

A toronyba vezető csigalépcső a konyhából indul, az egykori víztartályon keresztültörve a nappaliba vezet, ami 30 m²-vel a legnagyobb egybefüggő hasznosterület. Ez hat ablakon át kap természetes fényt. A mai ablakok helyén már az újrahasznosítás előtt is ablakok szolgáltatták a fényt az acéltartály és a külsőburkolat közötti tér megvilágításához. Ezeket megnagyobbították, és a mai, víztartálybeli lakótérig átvágták. Ennek megfelelően az ablakbélésfalak elég mélyek, mivel a tartófalak és a palaburkolat közötti részt át kell hidalniuk.

A nappali közepén a toronytengelyben megmaradt a víztartály átjáró nyílása. Ez határozza meg a íves határolófalak mellett a bútorokkal való térfelosztást. A fehérre mázolt határolófalak és az átjáró ennek a helyiségnek is hightech hangulatot kölcsönöznek, amit a kényelmes, párnázott bútorok és a kicsi, sötétszínű faszekrények tesznek otthonossá. A nappali felett egy félkör alakú karzat van, ami irodaként szolgál.

Költségek és összegzés
Magától értetődően az összes bútort, kivéve a kis antik szekrényeket és az ágyat, a kis kerek alaprajzokhoz kellett igazítani. A lakás a maga 85 m²-es hasznos területével túl kicsi egy családi háznak, de a szűkös lakókörülményekért kárpótol a 40 m magasból való kilátás a plöni tóra, „a holsteini Svájcra”, magára a településre s a közeli reneszánsz kastélyra. A körfolyosón, mint a régi védőbástyákon, 25 m-es magasságban tartózkodhatnak a lakók. Az 1985 közepére befejezett átépítés megérte a 600 ezer DM beruházást, mivel így egy egyedi környezettel és páratlanul szép kilátással rendelkező családi ház jött létre. Nem utolsósorban Plön városának az építtetők magánkezdeményezésével megmaradt egy, a helyi látképet szépítő műemléke.